Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - X. PORTRÉK

BUZÁSI 1988, 1. szám; Uj szerzemények 1993,19. kat. sz.; BUZÁSI 2001, 44; MNG Kalauz 2007,36 (BUZÁSI ENIKŐ); MAMŰLVU, 328 (BUZÁSI ENIKŐ) Ottavio Zanuoli (?): Gyermek főherceg képmása, 1595. (Lappang) A fejedelem jegyese ezen a képen abban az öltözékben és külsővel látható, amelyet Grazban megtartott kézfogóján viselt. Az ábrázolást a főhercegi udvarban ekkoriban portréfestőként (később inkább tervezőként) foglalkoztatott Ottavio Zanuoli munkájának tartjuk, a kép egyidejűleg festett egész alakos, nagyméretű változata alapján, amelyet az osztrák kutatás az itáliai mesternek tulajdonít. (Porträtgalerie Í976, 90. kat. sz.) A reprezentatív nagyalakos példány az uralkodócsalád arcképgalériájába készült, míg ez a meghittebb jellegű, kis formátumú ábrázolás kétségtelenül valamely személyes céllal. Vagy a vőlegény részére — aki nem vett részt a kézfogón, a házassági szerződés aláírásával megbízott követ, Bocskai István képviselte őt —, vagy pedig a főhercegnő, illetve családja számára, egy kisméretű arcképsorozat részeként. Maria Christierna portréjának ugyanis felbukkanásakor párdarabja is volt, egy legfeljebb másfél éves kisfiú ábrázolása: a képen bojtos bársonypárnán állva, aranyszegélyű világospiros ruhában, mintás, hasított ujjú kabátban látjuk őt. Noha az ábrázolt fiúcska kilétét nem tudjuk, rokonsága a főhercegi családdal egyértelmű, a választékos ikonográfia és megjelenés mellett a Maria Christierna-portréval közös eredet is ezt bizonyítja. A gyermekportré jobb alsó sarkán halványan olvasható 60-as fehér szám talán egyszer ahhoz a történeti gyűjteményhez is elvezet, amelyből a tudottan bécsi eredetű képek származnak. A főhercegnő kisméretű ábrázolását a formai-festői részletek frissessége, spontán jellege is megkülönbözteti a nagyalakos változattól. A tekintet itt élénkebb, az arckifejezés természetesebb s az enyhén nyitott száj miatt hatásában élettelibb, mint a „kivitelezett" példányon. Okkal feltételezhetjük tehát, hogy Zanuoli ezt a képet festette meg elsőként, élet után, s ez szolgált mintául a reprezentatívabb másikhoz. Maria Christierna a portrén ugyanazt a ruhát viseli, amelyben nővérét, Annát, III. Zsigmond lengyel király jegyeseként ábrázolta Jacob de Monte 1591/92-ben (HEINZ 1963,120. kép), jobbjában pedig azt az M-betűt formázó násfát fogja, amely anyja, bajorországi Mária nyakában függ Cornelis Vermeyen 1577-ben festett képmásán. (Porträtgalerie Í976, 207. kat. sz.) Az ékszer az osztrák irodalom állításával ellentétben tehát nem Rudolf császár engesztelő ajándéka volt a kényszerű házasság alkalmából (erre legújabban: Prinzenrollen 2007, 2.12. kat. sz.). BE X-4 Lackner Kristóf soproni polgármester arcképe Prága, 1602 Vászon, olaj; 110 x 76 cm Felirata alul, festett papírlapon: „CHRISTOPH. LACKHNER. SEMPRONIUS. HONESTE' NATUS ET EDUCA | TUS, I. U. D. PATAVII SUMMA LAUDE' CREATUS • IUDEX ET CONSUL | REG: ET LIB: CIV: SEMP: PATRIAE SVAE. ELECTUS OFFICII SATISFACI: | ENS, A ROM: IMP: REGE HUNG: ET BOHEMIAEq FER: II. CAPITANEUS SEM: | PRONIEN, PSIDII IN IBI POSITI, DENOMINATUS, CONTENTUS SUA SORTE SIC CERNITUR. | MDCII PRAGAE." Azaz, feloldva a rövidítéseket: Christoph(orus) Lackhner Sempronius honeste natus et educatus, iuris utriusque doctor Patavii summa laude creatus, iudex et consul Reg(iae) et Lib(erae) Civ(itatis) Semp(roniensis) Patriae suae electus officii satisfaciens, a Rom(anorum) Imp(eratore) Rege Hung(ungariae) et Bohemiaeq(ue) Fer(dinandus) II. Capitaneus Semproniensis, P(rea)sidii in ibi positi, denominatus, contentus sua sorte sic cernitur. MDCII Pragae. A könyv metszésén másik felirat: „AE. S. XXXI." Sopron, Soproni Múzeum, ltsz.: 54.767.1. Zöld terítővel letakart asztal mögött áll Lackner fekete ruhás alakja.Jobbját az asztalon fekvő könyvön nyugtatja, bal kezében papír rotulus. Háromnegyed profilba forduló arcát széles X-4