Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - X. PORTRÉK

(GEIGER Í954, címkép) a portrét a milánói születésű, Prágában, illetve Bécsben működött Giuseppe Arcimboldo munkájának gondolom. Arcimboldo kisebb kezdeti megszakításokkal 1563 és 1588 között II. Miksa, majd II. Rudolf császár udvarában kamarai festőként, valamint udvari portréfestőként (Hofconterfetter) volt alkalmazásban.Tevékenységének ez a megjelölése működési ideje alatt szinte valamennyi neki szóló kifizetésben szerepel (STAUDINGER 2007; SCHÜTZ 2007, 82). Pedig udvari művészként eltöltött éveire Eliska Fucíková 1988-ban leírt véleményét máig érvényesnek tarthatjuk: „Nem tudjuk, hogy Arcimboldo ... akkoriban mit festett.... II. Rudolf portréján (egy rajzvázlat 1575-ből, B.E.) kívül nincs egyetlen mű sem azok közül, amiket prágai tartózkodása idején készített." (FUÖKOVÁ 1988,179) Művészetének legújabb, monografikus áttekintésében is arcképfestőként csupán az a főhercegnő-sorozat jegyzi őt, amelyet Günther Heinz egykori (1963) attribúcióját megtartva, s az 1560-as évek elejére datálva, kérdőjellel tulajdonítanak neki, mint ismeretlen előkép után készült másolatokat (FERINOPAGDEN 2007, 87-94, III. 4-10. kat. sz.); de amely művekkel kapcsolatban tán érdemesebb lenne megfontolni Arcimboldo udvari pályatársának, Martino Rotának a szerzőségét (vö. uo. 86, III.3. kat. sz.). Csak működésének legújabb összefoglalása datálja 1571 és 1576 közé Arcimboldónak azt a kékkel lavírozott tollrajzát, amelyen előkelő megjelenésű, kifinomult intellektusnak látjuk őt.Tekintete ugyanúgy átható és hipnotikus, távolságtartó karakterének láttatása ugyanolyan mélységekig hatoló, mint Krusics esetében. Nemcsak az aszketikus külső rokonítja egymással e két portrét, hanem az az érzékeny, mégis erőteljesen modelláló ecsetrajz is, amelynek olajba áttett megfelelője a részletgazdagsága mellett is markáns Krusics-fej. S ennek a rajzi igényességnek olyan párhuzamait fedezhetjük fel bennük, mint a bajusz és a szakáll finom szálkázottsága s közte az összeszorított száj, a részletek további egyezésével. Míg a grafikus önarckép ezekben a sajátosságokban állítható a Krusicskép mellé, addig lappangó festett önportréja a sötét (minden bizonnyal fekete) öltözet és háttér által keltett rokon képkarakter okán. S ha figyelmesen megnézzük Krusics ruhájának igényes díszítettségét, azt, ahogyan a fekete selyem reneszánsz motívumokból alkotott hatalmas mustráinak kalligráfiáját Giuseppe Arcimboldo: Giuseppe Arcimboldo: Önarckép, 1571-1576 Önarckép (Prága, Národní Galerie) (Lappang) Krusics János magyar királyi főudvarmester (részlet) láttatja, talán még Arcimboldónak azok a kompozíciói is eszünkbejutnak, amelyeknek egyedülálló fantáziagazdagsága máig tartó kézjegye alkotásainak. BE WATZKA 1957, 407,408; RusiNA 1974; 136-137; UŐNÍKOVA 1985, 97; GALAVICS 1987, 374/16. j.; BABK'ÍOVÁ - HÁBL - UŐNÍKOVÁ 1998, 29-30; HOLLER 200(1, 202; PAPCO 2003, 26. X-2 Kubinyi Dániel ónodi kapitány Marcin Kober (1550 körül - 1598) köre, 1595 Vászon, olaj; 95 x 80 cm Felirat jobbra fent, a családi címer körül: „ANNO SALVTIS. 1595. | D(aniel). K(ubinyi). | /ETAT i s SU/E" Dolny Kubín, Oravská galéria, ltsz.: OG-O-168 Kubinyi Dánielről (1555 után — 1595), Kubinyi I. Kristóf és Pongrácz Borbála fiáról nem áll rendelkezésünkre túl sok adat. Apja 1586-ban bekövetkezett halála után ő kapta meg a Liptó vármegyében fekvő madacsáni várat, amely ettől kezdve rezidenciája volt. Buzgó katolikusként bőkezűen támogatta a liptóteplai templomot: 1584-ben szószéket emeltetett, valamint kápolnát építtetett, amelyben családi kriptát alakított ki. Katonai pályán lehet találkozni a nevével, ónodi kapitány volt.Tudjuk, hogy nem nősült meg, így utód nélkül halt meg 1595-ben, ugyanis ekkor már néhaiként esik szó róla, s bátyjai, László kamarai tanácsos, valamint János, Liptó vármegyei alispán, abban az évben osztják fel maguk közt hátramaradt javait. Portréja eszerint halála évében készült, s talán nem ok nélkül gondolható, hogy nem sokkal az előtt. A képen lévő fel-