Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - A Jagelló-kor

nyugatra került elő a feliratos kő (PKL Szőnyi Ottó hagyatéka 5. csomag). A lelőhely pontos mélységére vonatkozóan nincsenek adataink. A felszíntől számított 110 cm mélységig terjedő, emberi csontokat és kerámiát is tartalmazó, vegyes törmelékes rétegben helyezkedett el. A követ a lelőhelyétől egykor keletre álló reneszánsz épülettel az ún. „Aedes Sacmarianae"-vel hozták összefüggésbe (SZŐNYI 19Í3, 597). Ezt alátámasztó közvetlen bizonyítékunk azonban nincs. KiA SZŐNYI 1913,I, 577-579, II, 586-597. VII-12 Simontornya, várkastély (15. század, 1508 után) Kimnach László (1857-1906) Lavírozott fekete tinta, papír; 245 x 296 mm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: 1902-1052. A simontornyai várkastély erősen átépített állapotában is amint ez a rajz is bizonyítja — már a 19. század vége felé történeti érdeklődést váltott ki. A tudományos köztudatban azonban csak régészeti feltárása és főképp helyreállítása után foglalt el fontos helyet (1960,1964-1975). Kvalitásos all'antica faragványok is előkerültek, amelyek párhuzamai Budán és a nyéki vadászkastélyban voltak felismerhetők, de leghíresebbé háromszintes udvari loggiájának — jelzésszerűen — megépített reneszánsz rekonstrukciója, a magyar műemlékvédelem egyik paradigmatikus anasztylószisza tette (H. TABAJDI - HORLER Î987; vö. ViíLD 2002b, 172-173). Kimnach László képe Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben számára készült; Pasteiner Gyula cikkét - művészettörténeti írását — illusztrálta, amely a Dunántúl építészeti emlékeit tárgyalta. Simontornyát persze nem reneszánsz épületként, hanem középkori várként értékelte, amelynek öregtornya és a hozzátapadó lakószárnya megmaradt, és ,,[s]ok viszontagság közepette az átalakítást szerencsésen elkerülte". MÁ VII-12 VII-13 A gyulafehérvári Lázói-kápolna északi bejárata fölötti mező Geréb László címerével 1512 (gipszmásolat a 20. század elejéről) Gipsz; 215,5 x 89,5 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: C.117.II./1985. Az 1512-ben épült Lázói-kápolna a magyarországi kora reneszánsz egyik legegyénibb, helyi színezetű alkotása. A gyulafehérvári székesegyház északi oldalánál álló Mindenszentek-kápolna a templom előcsarnoka is egyben; a kápolna donátora, Lázói János telegdi főesperes csupán átépíttetett és (részben) all'antica dekorációval öltöztetett fel egy korábban is már ott állt épületrészt. (Új felmérések alapján: HALMOS 2006,112-116.) A bemutatott gipszmásolat a bejárati ajtó fölötti, fekvő téglalap alakú címeres mezőről készült. Középütt, a fő helyen, az ekkor már tíz éve elhunyt Geréb László püspök (fi 502) címerét tartja két angyal. A puha kőből faragott mező közepén álló, éles részletekkel megformált címeres tondó valószínűleg vörösmárványból (vagy hozzá hasonló, vörös színű kemény kőből) készült (ezt a másolat homogén színe nem jelöli), ezért állt ellen az időjárásának. A gipszmásolat közel száz évvel ezelőtt sokkal jobb állapotát rögzítette a faragványnak, mint amilyenbe az mostanára került. A feliratok betűi is élesebben olvashatók. A lap tetején: „(Matthiam claro tetigiJT • QVI • SANGVINE - REGEM • (koszorú) ISTA • LADISLAI • SIGNA • [ívére Geréb]". (A szögletes zárójelbe foglaltak nincsenek a másolaton, mert a sor mindkét irányban túlfut ezen a mezőn.) A koszorún belül olvasható körirat: „PATR(i) B(onae) M(emoriae) ACCEPTA | REFERVNTVR". A címerpajzs aljának felirata: „LAD(islaus) • GER(eb) I EP(iscopus) • TR(ansilvaniae)". MÁ BALOGH 1943,233-241; ENTZ 1958,117-120; HALMOS 2006. VII-14 A gyulafehérvári Lázói-kápolna (1512) Váradi József, 18. század vége/19. század eleje a. A keleti homlokzat Papír, fekete tinta, lavírozás; 470 x 283 mm b. Az északi homlokzat papír, fekete tinta, lavírozás; 470 X 297 mm c. A nyugati homlokzat Papír, fekete tinta, lavírozás; 462 x 274 mm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: 3216-3218/1937. A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház északi oldalánál álló kápolnát — amely egyben a katedrális előcsarnoka is — Lázói János telegdi főesperes, a káptalan tagja építtette 1512-ben. Nem alapjaitól kezdve, hanem csupán átalakíttatta a román kori előcsarnokot: késő gótikus boltozatot húzatott a belső tér fölé, és kívül-belül reneszánsz faragványokkal an-