Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - A Jagelló-kor

VII-14-1 V1I-14-2 VII-14-3 tikizálta az épületet. Reneszánsz kapu vezet az épület belsejébe, és monumentális portál vezet tovább a székesegyházba. Az épület külső szobordíszeinek jelentős része elpusztult; megmaradt azonban a - többségében disztichonokban fogalmazott — feliratok zöme, az alapító versei. A szövegeken kívül a címereknek jutott még igen fontos szerep az épületen. A mesterek a gótikus építő- és kőfaragó-gyakorlat birtokában működtek a kápolnán, amelyhez feltehetően rajzi instrukciókat kaptak. A három rajz eredetileg egyetlen lapon volt, amelyet két darab, egyforma méretű papírból ragasztottak össze. Ezt világosan mutatja az északi homlokzat közepén húzódó összeragasztás, és a fekete vonalas keret, amely egyetlen négyszögbe zárta a három képet. A jobb alsó sarokban volt a felirat (ma a nyugati homlokzatot ábrázoló lapon), és a bal sarokban a lépték (ma a keleti homlokzatot ábrázoló lapon). Nem tudni, mikor vágták három darabba; a hátoldalakon látható „A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárából" feliratú kerek pecsét már mindhárom lapon ott van. A lapok 1937-ben kerültek az Országos Széchényi Könyvtárból a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményébe, majd onnét 1957-ben a Magyar Nemzeti Galériába. A rajzot szignáló Josephus Váradiról nem tudunk semmit; Balogh Jolán datálását Halmos Balázsnak a vízjelre vonatkozó vizsgálatai is megerősítették.Váradi rajza a kápolna homlokzatait jóval épebb állapotukban rögzítette: csak erről ismerjük az egykor a főpárkányon sorakozó címeregyüttes darabjait. MA BALOGH 1943,239,78-80. kép; Schallaburg 1982,647,793. kat. sz. (BALOGH JOLÁN); HALMOS 2006, 81-84,156-158 (képek) VII-15 A gyulafehérvári Lázói-kápolna (1512) Benczúr Béla (1854-1941) Karton, fekete tinta; 280 x 186 mm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: 1902-797. Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben Magyarország-kötetében (I. kötet, 129), Szabó Károly történeti cikkének illusztrációja (Vegyes házi királyok). A kápolnáról ld. a V11-Í3, VII- í4. számokat. MÁ VII-16 Bártfa, Városháza (1505-től) Myskovszky Viktor (1838-1909), 1874 Kartonra kasírozott papír, fekete tinta, lavírozás; 325 x 368 mm Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal,Tervtár, ltsz.: 72264. A bártfai városházát 1505-től építették a város főterén, korábbi épület felhasználásával. A számadásokból ismerjük a mesterek nevét és valamennyire az építkezések menetét is; lengyelek és környékbeliek dolgoztak rajta. Ismert az a szerződés, amelyben Alexander mestertől „olasz ablakokat" („fenestres ytalicales") rendeltek meg, és a méreteket is előírták. Az ekkor készült ajtó- és ablakkeretek stílusa azonban nem az olasz, hanem az északi reneszánszhoz kapcsolódik. Monumentális (korai humanista kapitálissal vésett) feliratai részben Biblia-idézetek, részben közmondások, és a város helyes vezetésére vonatkoznak (MIKÓ 2004). Myskovszky Viktor sok rajzot készített a városházáról; ez az átépítés — vagyis a Sztehlo Ottó vezette restaurálás — előtti állapotot rögzítette. Myskovszky Bártfa műemlékeiről írott monográfiájában