Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - HAVASI KRISZTINA: Fragmentumok a késő középkori egri székesegyházból és kutatásának történetéből

VII-4a VII-4d VII-4 All'antica faragványok a. Angyalalakos dombormű töredéke 15. század vége - 16. század eleje Szürkéskék árnyalatú fehér márvány; m.: 32,5 cm, sz.: 30 cm, felfekvési felület mélysége: 21 cm, a dombormű legnagyobb kiülése: 6,3 cm Eger, vár.Tömlöcbástya. A bástya belső oldalán, az északi fal nyugati részében, közvetlenül a fal és a korábbi torony északkeleti falmaradványa által bezárt szöglet mellett, a fal felső harmadában, a lőrések könyöklője által kijelölt szint alatt kb. 1 méterre volt beépítve, 2002 áprilisa. Eger, Dobó István,Vármúzeum, Kőtár Az angyalfigura jobb oldala és az álla feletti részek letörtek. A faragvány bal oldala, alja és háta illesztési felület, a hegyesvésővel megmunkált bal oldalon kör alakú elhelyező jel és meszes habarcs foszlányai láthatók. A faragvány tömbjének mélysége egyenletes, a hát hegyes fejű szerszámmal durván megmunkált érdes felület. Az alj a bal oldalhoz hasonlóképp precíz alakítású, ez esetben szemcsézett illesztési sík. Az angyal közel fél életnagyságú lehetett, figurája a rendelkezésre álló felületet egészében kitöltötte, a domborműves mezőt csupán az alj felől keretezi vékony, rézsűs perem. Az angyal feje jobbra fordul, melle előtt behajlított bal karja az ellenkező irányba nyúlt, jobb válla enyhén megemelt.Vállai és mellrésze közel szemből vannak ábrázolva, törzse a fennmaradt részletekből ítélhetően be volt hajlítva, s alteste a keret vízszintese mentén húzódhatott. A bal vállat övező redőköteg felett — a figura angyalként való azonosításának alapját is jelentő — szárnyrészlet bukkan elő. Az angyal arca háromnegyedprofilban lehetett ábrázolva, álla kerekded, arcát kétfelől eltérő plaszticitású csigás hajfürtök keretezik. Az öltözet plasztikusan modellált, árnyalt megformálású, differenciált alakítású drapériafelületek tűnnek fel. A repertoárban mély, öblösen tagolt, hosszan elnyúló s lendületes ívű, a test plasztikáját és a mozdulatmotívumot kiemelő redőformák éppúgy szerephez jutnak, mint a felületeket gazdagító, finomabb fogalmazású, vékony hosszú redők, vagy a mellen és felkaron feltűnő vésett ráncok. Az angyal megemelt, előrenyúló helyzetet sejtető jobb vallanak indítása, valamint a szintén jobbra kinyúló bal kar alakítása a kecsesen röppenő figura egykori tartó, hordozó szerepére utal. A faragvány jobb oldala — az aljjal ellentétben — nem „hagyományos" értelemben vett - a kompozíció szélét és egyben keretét jelző — illesztési felület. A dombormű ezen illesztéstechnikai vonatkozású specifikuma a töredék egykori kompozicionális összefüggéseinek kulcsát is jelenti: itt minden bizonnyal egy további elem csatlakozott, melyen nemcsak a karok folytatásai, hanem az azok által tartott — angyali kísérettel illetett — forma is feltűnhetett. Ezer éves az Egri Egyházmegye 2004, 14; HAVASI 2006, 95-117. b. Drapériatöredék domborműről 15. század vége — 16. század eleje Szürkéskék árnyalatú fehér márvány; m.: 20,5 cm, vast.: 16,8 cm, sz.:14,5 cm VII-4C