Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - VII. AZ ÉPÍTÉSZET EMLÉKEI - A Jagelló-kor

Eger, vár. A középkori székesegyház Kozák Károly vezette ásatásai során a templom „északi kapujának közelében lévő falazott sírból"került elő. Eger, Dobó István Vármúzeum Körös-körül törésfelületekkel határolt domborműrészlet. A fennmaradt drapériarészietet lendületesen félrelibbenő, mély öblös alakítású hullámzó redő uralja, e mellett csomózott vagy felgyűrődött ruharészlet látható, alatta visszafogott plasztikájú vékony ráncok tűnnek elő. A félrelibbenő redő jobb oldalán az angyalalakos töredékről megismerttel megegyező formában és méretében — hajszálvékony domború gerinccel és rovátkolt szegéllyel — két tollvég sérült részlete bontakozik ki. A bal oldalt végződő szárnytollak és a derékrész körül felgyűrődő, az épebb angyal ruhájával ellentétes irányba libbenő öltözék egy olyan figurához tartozhatott, amely mozdulatmotívumában a fennmaradt angyal társa, „tükörképes" megfelelője lehetett. Zsigmond 1987A, 300 (KozÁK KÁROLY); Ezeréves az Egri Egyházmegye 2004, 14, 3. kép; HA VASI 2006, 95-117. c. Sarokpilaszter töredéke 16. század eleje Fehér márvány; m.:10,2 cm, sz.:13,8 cm, vast.: 6,4 cm Eger, a vár területéről, valószínűleg 1952 előtt Eger, Dobó István Vármúzeum ltsz. 52. 1897. 1. (?) Aprólékosan, szépen kivitelezett, mindkét oldalán kannelúrázott törzsű miniatűr sarokpilaszter töredéke. A törzshöz 1,9—2 cm-rel mélyebben elhelyezkedő csiszolt, sík felület kapcsolódik. A törzs egyik végén a pilaszter egykori lábazatának, vagy fejezetének kezdeményéből maradt fenn részlet. A faragvány oldalai töröttek, a pilasztertörzs és a csatlakozó felület csiszolt, polírozott volt. A töredék talán a késő gótikus székesegyház berendezésével kapcsolatos, kisméretű reneszánsz alkotás építészeti keretének részlete lehetett. TAKÁCS 2004, 43; HAVASI 2006,95-117,107-108, Függelék 3, 18. kép. d. Sírkő (?) töredéke 15. század vége - 16. század első fele Kemény sötétszürkés árnyalatú mészkő, pasztamaradványokkal; sz.: 54 cm, hossz: 67,5 cm, vast.: 34 cm Eger, vár területe.Valószínűleg Kozák Károly ásatásaiból. Eger, Dobó István Vármúzeum A faragvány alja és jobb oldala egyenletesen nagyolt sík, többi oldala töredékes, homlokfelülete helyenként sérült. Itt feliratos mező részlete látható, melyet jobb felől ornamentális keret szegélyez. Az antikva betűs feliratból háromsornyi maradt fenn, a sorvégek szavainak titolsó betűivel: „[...] VTI | [...]I(?)0 I [...] RI"A feliratot a kerettől alig 3 cm széles vésett peremű szegély választja el. A kereten szimmetrikusan komponált, finoman vésett, kecses rajzú indadísz fut, a kettéhajló növényi díszítmény között pedig kerubfejecske látható. A nyomok szerint a precízen vésett, szép körvonalú, alig néhány milliméternyi mély betűket és az artisztikus keretornamenst fekete paszta töltötte ki. HK A JAGELLÓ-KOR VII-5 II. Ulászló király címere az esztergomi Bakócz-kápolna egyik csegelyéről 1507 (gipszmásolat, 1900 körül) Gipsz; a gipszmásolat márványos festését 1985-ben kapta; átm.: 138 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: C.115.II/1985. Az esztergomi középkori Szent Adalbert-székesegyház déli oldalánál építtette fel Bakócz Tamás érsek, bíboros halotti kápolnáját 1506-tól kezdve. Az épület belső főpárkánya 1507ben már készen volt. E fölött emelkedett négy csegelyen a bronzdomborművekkel ékesített kupola; a csegelyeken a legfőbb országos méltóságok: a király (II. Ulászló), az esztergomi érsek (Bakócz), a főkancellár (ugyancsak Bakócz) és a kancellár (Szatmári György) lobogó szalagokra függesztett, hatalmas márvány címerpajzsaival. II. Ulászló címerét és az azt körülvevő, asztragalosz-soros tondót mutatja be a másolat. Olyan állapotát rögzítette a négy kváderen is átnyúló csegely-domborműnek, amely ma már nincsen meg: az 1823ban szétszedett és újra összeállított kápolna belső burkolatának márványlapjai nem illeszkednek tökéletesen egymáshoz, és a hézagokat gipsszel dolgozták össze. Ezeket a kiegészítéseket mind eltávolították, és újakkal pótolták a kápolna legutóbbi (1983-ban befejezett) restaurálása során. A korona aláfaragott részeit a másolat nem mutatja meg. MÁ BALOGH 1955;HORLER 1987; TÓTH 1990,207-228. VII-6 Az esztergomi Bakócz-kápolna (1506-1507/1508) Páckh János (1796-1839), 1823 a. A kápolna eredeti alaprajza Papír, fekete tinta, rózsaszínű akvarell; 410 x 280 mm b. A kápolna keresztmetszete eredeti állapotában (A hátoldalon a székesegyházba nyíló egykori homlokzat) Papír, fekete tinta, rózsaszínű akvarell; 430 x 275 mm c. A kápolna hosszmetszete eredeti állapotában Papír, fekete tinta, rózsaszínű akvarell; 410 x 275 mm d. Hat pilaszterfejezet Papír, fekete tinta; 418 x 280 mm e. Pilaszterfejezet a hozzá csatlakozó párkányzattal (A hátoldalon az egykori homlokzat pilaszterszéke) Papír, fekete tinta, rózsaszínű akvarell; 418 x 275 mm f. Lunetta részlete az archivolt metszetével és a kerek ablakkal (A hátoldalon az egyik csegely Bakócz Tamás címerével) Papír, fekete tinta, rózsaszínű akvarell; 412 X 280 mm g. Kazettás archivolt, rozettákkal Papír, fekete tinta, rózsaszínű akvarell; 413 x 280 mm h. A sekrestyeajtó (A hátoldalon a kápolna kórusablaka) Papír, fekete tinta, rózsaszínű akvarell; 412 x 280 mm