Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - IV. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 1.A KATOLIKUSOK
A kiadvány címlevele két egymástól eltérő változatban ismeretes. A kiállított példány, az A variáns címlapján a B variánssal ellentétben ötsoros bibliai idézet olvasható. A mű Pázmány több évtizedes prédikáló tevékenységének gyümölcse. A prédikációskötet a magyar próza atyjának egyik legnagyobb hatású alkotása, egyben az utolsó, még életében megjelent műve. A pozsonyi jezsuita kollégium nyomdájában készült. Pázmány a tökéletes retorikai felkészültségben nem célt, hanem eszközt látott. Műve igazolja, hogy Magyarországon a 17. századra már meghonosodott a latin egyházi retorika, és létrejött a felekezetektől független magyar retorikai szaknyelv. EP RMK I, 663; RMNY 1659; BITSKEY 1998, 687-695; BARTÓK 2001, 322-332. IV-21 Kempis Tamás Krisztus követése című műve Pázmány Péter fordításában 1624 Kempis Tamásnak Christvs követeserül négy könyuei, mellyeket magiarra fordított Pázmány Peter esztergami érsek. (Viennae Austriae) 1 624 (Matthäus Formica) Papír; pp. [12], 485, [5]; 8° IV-21 Restaurált, korabeli, puha pergamenkötésben. Az előtáblán belül nyomtatott, címeres ex libris: „Ex Bibliotheca - LadislaiVietorisz de Kiss-Kovalocz et in Horocz". A mű címlapja hiányzik. Ez a példány gr. Vigyázó Ferenc könyvtárával jutott 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, RM I 8° 463 (RMNy 1297) A szerző, Kempis Tamás, családi nevén Thomas Hemerken, Kempen városában született 1389/1390-ben, és 1471-ben halt meg. Az Agostoni kanonokrend tagjaként nemcsak könyvek másolásával, de összeállításával és írásával is foglalkozott. Megérte a könyvnyomtatás feltalálását, s bár életében nem jelent meg nyomtatásban könyve, halála után, még az ősnyomtatvány korban (1500. december 31. előtt) egyre gyakrabban kiadták műveit. Ezek közül a legismertebb az Imitatio Christi, amely magyarul Krisztus követése címen jelent meg Pázmány Péter fordításában. Bár a szerzőségen sokáig vitatkoztak, ma már Kempis Tamást fogadják el szerzőnek. Kempis latinul írta műveit, ezt a katolikus elmélkedést is, az Imitatio Christi rímes-ritmikus prózája különösen jól érvényesült felolvasáskor a kolostori közösségben. Számtalan nyelvre lefordították. A negyedik könyv az Oltáriszentségről szól. Pázmány Pétert (1570 — 1637) reformátusnak keresztelték, de áttért, s jezsuita szerzetes lett.V. Pál pápa felmentette szerzetesi fogadalma alól, s 1616-ban esztergomi érsekké nevezte ki. Hitviták sorát írta, az ellenreformáció egyik vezéralakja. Elévülhetetlen érdeme a korszerű magyar irodalmi nyelv megteremtése. Éppen Kempis-fordítása ajánlásában fejti ki, hogy egyformán lényeges a pontos fordítás és az élvezhető szép stílus. Számos elvont fogalmat ő fejezett ki először magyarul. A társadalom minden rétegét meg akarta szólítani. Pázmány a Biblián kívül Kempisnek ezt a művét ítélte a legméltóbbnak, amelyet a keresztény hívek kezébe adhat. — Kempis műve legutóbb Jeleníts István fordításában jelent meg. RM RMNy 1297. IV-22 Magyar nyelvű képes katekizmus 1624 Kereztyeni tvdomany, iesvitak Szerzetibéli Canisivs Peter által irattatot, és képekel ki-iegyzetetet Augustaba(n), 1618. ([ford. | Vásárhelyi Gergely) (Pozsony, [typ. Societatis Jesu], 1624) Papír; pp. [2|, 147, [2]; 8°; a címlappal együtt 104 egész oldalas fametszettel, számos iniciáléval és nyomdadísszel ékesített kötet címlapján szereplő városnév és évszám nem a kiállított magyar kiadás megjelenési adata, hanem annak előképére utal. Joannes Baptista Elianus (más néven Romanus) katekizmusának (Róma, 1587) képeit két évvel később Petrus Canisius katekizmusának illusztrálására használták fel (Antwerpen, 1589). Ezt utánozhatta két évtized múlva az az augsburgi editio (1618), amely a bemutatott magyar kiadás mintájául szolgált. A kiállított példány natúr színű, fatáblás pergamenkötésének gerince javított, kapcsainak már csak maradványai láthatóak. A kötet 1694-ben már biztosan a nagyszombati jezsuita kollégium birtokában volt jelzete ekkor Sub 1 C. n 70. Az abolíció során kerülhetett
