Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)

Katalógus - IV. Az EGYHÁZAK ÉS A MŰVÉSZET 1.A KATOLIKUSOK

szegfű, gránátalma. A miseruha hátlapjának alján ,,ACA" betűk és 1633-as évszám. Fennmaradt úrihímzéses miseruháink között mind rajzát, mind kivitelét tekintve kiemelkedő kvalitású munka. Készítésének helye és egykori megrendelője nem ismert, 1892-ben Wohl Ignác régiségkereskedő útján került az Iparművészeti Múzeum tulajdonába. E miseruha motívumainak felhasználásával készült az a Hollósy Mária tervei nyomán, a cifferi háziipari egylet által kivitelezett darab (Huszka 2006, 268-269, kat. 421), amelyet jelenleg a Mátyás-templom gyűjteménye őriz. SR EgyházmMszet 1930, 118,461. sz.; CSERNYÁNSZKY 1942,143, LXXI. tábla, 104. kép (korábbi irodalommal); Hungarian Art Treasures 1967, 89, Nr. 233. IV-16 Gremiale 1610 Lenvászon, színes selyem- és fémfonal hímzés, fémszálas paszomány (alátámasztó pamutvászon, merevítő vászon, új hernyóselyem shantung bélés); 93 x 96 cm Kralovánszky Mária restaurálta, 2006-ban. Budapest, Budavári Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteménye, ltsz.: 184/9. Eredetileg fehér, vékony lenvászonra színes selyem- és fémfonallal hímzett úrihímzéssel díszített kendő — gremiale - a szabályos négyzettől kissé eltérő formát ad ki. A több darabból összeállított kendő négyzetes, keszkenőre emlékeztető középrészét szellősen elhelyezett kisméretű tulipán és bogyós növényminta övezi, amelyhez szálöltéses keretbe foglalt, kék, sárga és fehér színekben megjelenő, sűrű, stilizált búzavirágmotívumos szélhímzést társítottak. Az ezt keretező, szellősebben hímzett szegélysorban (szintén kék-sárga-fehér színekkel) az egy tőből induló gránátalma és kétfelé hajló tulipán motívum halad végig, amelyet bal és jobb felől a belső kerettel azonos búzavirág-motívumos szegélydísz egészít ki. A kendő bővített középrésze további, szélesebb (a kék-sárgafehér mellett a vörös színnel kiegészített) szegélydísszel keretezett. A külső szegélysáv kétféle mintázata — az alsó és a felső szegélysávban kis hurkokba helyezett, apró virágokkal övezett félköríves árkádsor alatt hármas (egy gyűrűvel összefogott szárú, középen tulipán, két oldalon kihajló akanthuszvirág) stilizált motívummal, a bal és a jobb oldalon szabályosan egymásba hurkolt levélindák között gránátalma és tulipán motívumok váltakozásával díszített — darabok utólagos egybeillesztését jelzi. Az eredetileg hímzetlen középmezőre a külső, oldalsó kerethímzés egy mustrája került, hurkolt levélindás, stilizált gránátalma dísz, amely fölött fémszálas hímzéssel az „anno + 1610" megjelölés látható. A gremiale körben keskeny, aranyfonalas paszománnyal kereteit. Nem tudható, hogy a gyűjteményi leltárban szereplő gremiale megnevezés utal-e a kendőnek egykor a főpapi liturgián betöltött tényleges szerepére, vagy csupán formája miatt társították hozzá ezt az elnevezést. HE Budapest műemlékei 1955,454. IV-16 IV-17 Pázmány Péter Kalauzának első kiadása 1613 Isteni igazságra vezerleo kalauz, mellyet írt Pázmány Peter, iesuitak rendin való tanito. Pozsony, [typ. archiepiscopalis] 1613 Papír; pp. [24], 816, LVI, 126; 2°; 17. századi vaknyomásos, kapcsos natúr bőrkötésben. Kézírásos bejegyzések a címlapon: ,,Ex libris Mathiae Domsics, emptus 1669. flór. tribus". Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK I 443 (2. példány) A Kalauz első kiadása az 1609-ben alapított pozsonyi érseki nyomdában jelent meg. Pázmány nagyszabású műve a katolikus hit összefoglalása, a katolikus egyház tanításának védelme a reformációval szemben. A Kalauz az első magyar nyelvű, átfogó igényű katolikus hittan, a tridenti zsinat szellemét tükröző, minden vitás kérdésben állást foglaló összegzés. A Kalauz Pázmány életében másodszor 1623-ban (IV-19), harmadszor 1637-ben jelent meg. Komoly hatását jelzi, hogy a protestánsok könyvenként latinra fordították, és elküldték külföldi teológusoknak, hogy azok megfelelő vitairattal tudjanak válaszolni a „Bíboros Cicero" könyvére. Pázmány rendkívül nagy gondot fordított a nyelvi megfogalmazás helyességére, anyanyelvünk választékos használatára. A rézmetszetű címlapon architektonikus keretben négy magyar szent (Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet), középen pedig a barokk korban egyre erősödő Patrona Hungariae-kultusznak megfelelően Szűz Mária látható. A Kalauz Pázmány széleskörű olvasottságáról tanúskodik, fő forrásai a Biblia, az egyházatyák és a legfontosabb korabeli szerzők voltak. Saját korábbi műveinek egy részét is beépí-