Mikó Árpád - Verő Mária - Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Katalógus - II. A HUMANISTÁK ÉS A KÉSŐ RENESZÁNSZ MŰVÉSZET - A Mátyás-kultusz emlékei
Az uralkodói pár ma legismertebb ábrázolása. Jóllehet a tudományos kutatás sokat foglalkozott velük az utóbbi időben, mégis továbbra is sok történetükben a tisztázatlan pont. Mindjárt itt van megrendelésük, amiről semmit nem tudunk, eredeti elhelyezésük, amiről szintén legfeljebb hipotéziseket lehet felmutatni. Először 1571-ben bukkannak fel az írásos forrásokban. Ekkor Bornemisza Gergely szepesi prépost, a Szepesi Kamara első elnöke kezében vannak. Hozzá Bélay Imre pálos vikáriustól kerültek, annak halála után. Hogy Bélay honnét szerezte, nem lehet tudni. 1571. augusztus 20án Miksa király magához kérette őket Bécsbe, ahová 1572. február 28-án útnak indították őket, a Liptó vármegyei Hibbéről. Március 14-én már meg is érkeztek. Ettől kezdve a császári gyűjteményekhez tartoztak; nem voltak igazán szem előtt. A hazai történeti kutatás csak a 19. században fedezte fel magának őket. Gipszmásolatok is készültek róluk. Az eredetik az 1933-as Velencei Egyezmény keretében jutottak vissza Magyarországra. Ezt követően hazai kultuszuk akadálytalanul bontakozott ki: 1936 és 1944 között a budai királyi palota Corvin-termét díszítették. 1967-től ismét a budavári egykori királyi palotában tartózkodnak, előbb a Budapesti Történeti Múzeumban, majd — 1982-től — a Magyar Nemzeti Galériában. MÁ BALOGH 1940, 443, 468-473, 542, 547; BALOGH 1966, I, 288-291, II, 403-404. kép; BALOGH 1915,101-106,125-126. sz.; ROLL 1994,130-132; VARGA 1999, 53-72, 175-188; Történelem - kép 2000, 232-233, III-l. kat. sz. (MIKÓ ÁRPÁD) 11-25 Gyűrű hegyesre csiszolt gyémánttal, ún. Mátyás-gyűrű Délnémet(?), 17. század eleje (?) Arany, csiszolt gyémántok, színes beágyazott zománcdíszítés; m.: 3,5 cm, átm.: 2,3 cm. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvös Osztály, ltsz.: E. 65.10. A reneszánsz gyémántos gyűrűk közt Európa-szerte elterjedt és sokáig népszerű volt a gúla alakra csiszolt, ún. „csúcsos kővel" díszített típus. Számos gyűjtemény őrzi itáliai, német, angol, francia területre lokalizált, fennmaradt példányait. A gyémánt a legnagyobb csiszolási keménységű drágakő. Az állhatatosság, legyőzhetetlenség szimbólumaként eljegyzési gyűrűkben igen kedvelték.Természetes kristályformáját (oktaéder) megőrizve, a nehezen megmunkálható drágakövet ilyen alakjában csak polírozni kellett. Hasonló gyűrűk ábrázolása több egykorú portrén, emblematikus ábrán feltűnik, pl. azon a strucctollas, gyémántgyűrűs devizán, amelyet a Mediciek közül Cosimo ilVecchio (1389—1464) alkalmazott először (A Mediciek fénykora 2008, 1. kat. sz.). Kuriózumszámba megy azonban az olyan, hosszú, hegyes, „jégcsap" formájú gyémánttal díszített ékszer, mint az Esterházy-kincstár itt bemutatott, különlegesen finom megmunkálású darabja. A gyűrű fejét négy, háromszögűre csiszolt gyémánttal körülvett hegyes, hosszú, jégcsap-formára csiszolt gyémántkő alkotja. A gyűrűsínen kétoldalt három-három további gyémánt található, egyre kisebbedő, négyszögű formára csiszolva. 11-24 A drágakövek foglalatait, valamint a sín peremét és belsejének egy részét színes zománc borítja. A ritka, különleges csiszolású gyémántkőnek kevés analógiája ismert. Ezek közül az egyik legközelebbi a bécsi Museum für Angewandte Kunst gyűjteményében található (Inv. F 681). Az 1600 körüli évekre helyezett, délnémet területről származtatott gyűrű felépítésében is hasonló, zománcdísze viszont eltérő jellegű. Analógiái alapján az Esterházy-kincstár gyűrűjének készítési ideje is az 1600 körüli évekre tehető. Már ez is ellentmond annak a 20. századi szakirodalomban több ízben fölmerült, mára elvetett, téves hagyománynak, mely a darabot Hunyadi Mátyás magyar király (1458—1490) személyéhez kötötte. Az uralkodóhoz fűződő kapcsolatot — több más Esterházy-műkincshez hasonlóan — bizonyosan az ékszer esetében sem hallgatták volna el a kincstárjegyzékek, de egyikben sem történik utalás ilyesmire. Az első, biztosan erre a gyűrűre utaló bejegyzés az Esterházy Miklós nádor (1583—1645) halála évében kelt inventáriumban olvasható: „... Giürő, ... Rosa forma, kinek az közepint egi öregh szegletes öregh giemant hegies, es körülötte tiz apro Tablas giemantoczkak". Elképzelhető, hogy már egy korábbi, 1642-ből való műkincsjegyzék kevésbé részletesen leírt tétele is erre a gyűrűre utal. Később 1685-ből és 1725-ből is maradtak fönn hasonló ékszerre utaló szövegek a fraknói kincstár leltáraiban. Többféle feltételezés született ugyan rá, de egyelőre nem tudni biztosan, honnan, mikor és mi módon került a különleges ékszer az Esterházyak birtokába. Pl HHATKY 1938, 67,VI. tábla, 59. kép; HèjjsÊ 1915, 488; SZILÁGYI 1992,121; Történelem - kép 2000,VII-11. kat. sz. (PANDÚR ILDIKÓ); Esterházy-kíncsek 2006, 171,103. kat. sz. (PANDÚR ILDIKÓ) 11-26 A: Zichy-kódex Angelo Cortivo (1462-1536), 1500 körül Papír, toll és tinta, helyenként vörös kréta; 199 levél (ebből ma 20 levél hiányzik), kis folio, 295 x 205 mm, Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, ltsz.: PAM q09.2690.
