Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)

MIKÓ ÁRPÁD: Mátyás király öröksége. Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16—17. század)

Az építészet emlékei A korszak építészete a leggazdagabban dokumentált nemcsak eredeti (ma is álló) épületekkel, hanem írásos forrásokkal: a művek azonban mozdíihatatlanok, a források zöme pedig nem látványos. Kiállításon érzékeltetni a korszak építészeti emlékeit ugyancsak komoly problémát jelent. Néhány eredeti kőfaragvány jelzi a Jagelló-kori késő gótika és kora reneszánsz együttélését, elsősorban a - kevéssé ismert — egri székesegyház töredékein keresztül. Az esztergomi Bakócz-kápolna (1506—1507) vagy a gyulafehérvári Lázói-kápolna (1512) kiváló példája a magyarországi kora reneszánsz építészetnek: mindkettőt építészeti felmérések és részleteikről készült gipszmásolatok segítségével próbáljuk a látogatók elé idézni. Építészeti felmérések, műemlékvédelmi, dokumentációs céllal készült 19. és 20. századi ábrázolások mutatják be a legfontosabb reneszánsz épületeket Győrtől és Pozsonytól Kolozsvárig. A kora újkor egyik égetően fontos építészeti feladata az erődépítészet volt a Magyar Királyságban (és Erdélyben is), és az új típusú — olasz bástyás — erődöket a bécsi haditanács szolgálatában álló (többnyire) olasz katonai építészek tervei alapján emelték. Illusztrált, nyomtatott építészeti traktátusokból lehetett elsajátítani és áttekinteni a szabályokat, és ezek a kötetek hazánkban sem voltak ismeretlenek. A magyar urak közül valaki — valószínűleg Nádasdy Tamás — Andrea Palladióval is kapcsolatban állt, erről a nagy itáliai építész saját kezű levele tanúskodik. Viszonylag csekély számú korabeli várépítészeti terv maradt ránk, ilyen Deregnyő várának vázlatos tervrajza. A kastélyokról, városi polgárházakról modern kori, tudományos vagy népszerűsítő célú rajzok tájékoztatnak. A körmöcbányai ún. Mária királyné-ház vasrácsai fontos építészeti kiegészítők, egy sor festett famennyezet-kazettával együtt. Néhány konzervatív iparművészeti műfaj A főúri reprezentáció iparművészeti alkotásainak néhány fontos csoportját is bemutatja a kiállítás. A hazai textilművészet legfontosabb jellemzője az úrihímzés. Ez mindenféle műfajú textilen megjelenő, mindent beborító díszítési mód: körkörösen visszaforduló, vagy épp váltakozó állásban hullámzó, színes indákra fűzött levelek, virágok mindig síkban maradó szövevénye. A világi textileken éppúgy ezek tűnnek fel, mint az egyházi használatban lévő darabokon. Lepedőszéleken, párnahuzatokon futnak a végtelen minták, változatos színekben pompázva. A másik, import műfaj a keleti szőnyegeké: sok maradt ma is erdélyi templomokban, és hajdan még több volt belőlük. A régi leltárakban tucatszám szerepelnek. Kiállítottunk török hímzéseket is: szőnyeget, nyeregtakarókat; ezek is részei voltak a mindennapi életnek Magyarországon. A kor luxuskerámiájának számítottak a habán fazekasok által előállított fehérmázas, színes festéssel dekorált edények: korsók, palackok, tálak. Mintájuk erősen konzervatív volt: ugyanazok a növényi motívumok ismétlődtek rajtuk végig a 17. században. Datálásukat szerencsésen megkönnyíti, hogy legtöbbjükre ráírták készülésük évét; ebből is látszik az alkotók erős hagyományőrzése. A habánok - anabaptisták - nyugatról Magyarországra, majd Erdélybe menekülve itt találtak nyugalmat legalább egy évszázadon keresztül. Zárt közösségeik kézművesipara igen magas színvonalú volt. Festészet és sokszorosított grafika A festészet igen fontos műfaja a 17. században a portré. Csekély 16. századi előzmények után a 17. század elején bontakozott ki Magyarországon. Legitimációs szerepe volt az ősgalénáknak: ezeken a sorozatokon a főúri családok valóságos és fiktív őseiket is megjelenítették. A képzeletbeli ősökhöz hasonlatos beállításban ábrázoltatták saját magukat is, és viszont: a fiktív elődöket is jó előképek alapján festették meg, mint például a Batthyányak. Néhány uralkodói portré is szerepel a kiállításon: III. Ferdinánd mint magyar király, magyar ruhában, a Szent Koronával a háttérben, vagy Mária Krisztierna erdélyi fejedelemmé, Báthory Zsigmond feleségének miniatűr portréja. A ravatalkép a portrét és a funerális reprezentációt ötvözi: ebből is kiállítunk néhányat: Lackner Kristóf protestáns városbíró és Zichy György soproni katolikus plébános halotti képmását, és néhány festett epitáfiumot, amelyek a barokk korszakhoz is odatartoznak. RézmetLackner Kristóf soproni polgármester (f 1631) ravatalképe Sopron, Evangélikus Gyűjtemény