Mikó Árpád szerk.: Reneszánsz év 2008, Vezető a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokhoz (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/2)

FARBAKY PÉTER, MIKÓ ÁRPÁD, SPEKNER ENIKŐ, SZOVÁK KORNÉL, TRINGLI ISTVÁN, VÉGH ANDRÁS: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a magyar királyi udvarban (1458-1490)

A Ragusai Köztársaság rektorának díszkardja, Mátyás király ajándéka, 1466 Wien, Kunsthistorisches Museum A déli határok végvári helyőrsége jórészt helyi eredetű könnyűlovas és gyalogos katonaságból verbuválódott, a Dunát kisebb hajókból álló sajkás és naszádos folyami hajóhad védte. Az ország haderejének alapját eredetileg a főúri és királyi zászlóaljak, a bandériumok alkották, ezeket uraik fizették. E mellett a cseh háborúkban vált fontossá az idegen származású zsoldos hadsereg. Kis egységekből állt, parancsnokaik meghatározott időre szerződést kötöttek a király megbízottai vak Fegyverzetük nem volt egységes, voltak köztük nehézlovasok és magas állópajzzsal felszerelt, szúró-vágófegyverrel rendelkező gyalogosok, egy kisebb csoportjuk pedig puskás katona volt. E csapatok egy részét hívták Mátyás halála után tekete seregnek. A Magyarországra költözött szerb urak saját, jórészt könnyűlovas katonaságot tartottak fenn, amit szintén rendszeresen bevetettek a nyugati háborúkban; eredetileg őket hívták huszároknak. Várvíváshoz hagyományos ostromgépeket és ágyúkat használtak, ezek mellett a nehéz lőfegyvereket mesterségszerűen kezelő katonák szolgáltak. Az ágyúknak a nyílt csatákban csekély szerepük volt. A fegyverben tartott katonák száma állandóan változott. A fogságba ejtett seregvezéreket és katonákat váltságdíj ellenében engedték szabadon, de bevett dolognak számított, hogy a parancsnokokkal megalkudtak arról, hogy attól kezdve foglyul ej tőjének szolgáljon. Mátyás rezidenciái A budai Várhegy déli végén épült királyi palotát Mátyás a késő gótika jegyében kezdte el tovább építeni, amely kiterjedésében már nem nőtt tovább. Az 1470-es évek közepén megjelenő reneszánsz első szakaszában Chimenti Camicia, a firenzei intarziátorból lett építész vezetésével az itáliai műhely aranyozott famennyezetekkel, új ablak- és ajtókeretekkel, színes majolikapadlóval ellátott díszes belső tereket alakított ki a korábbi épületben. A második szakaszban, az 1480-es évtized második felében készült el a ma is meglévő pince, a Cisterna Regia fölött a függőkert és a nyugati palotaszárny II. emelete. A második palotaudvart a két felső emeleten árkádokkal övezték. Elkezdődött a kétszintes palotakápolna késő gótikus átépítése, valamint a Zsigmond-udvar Duna felőli oldalán korábbi alapokon Mátyás befejezetlenül maradt palotájának építése. Visegrádon a hegy lábánál az ugyancsak korábban emelt palotát az 1470-es évek és 1480-as évek közepe közt késő gótikus stílusban építtette át az uralkodó, legfontosabb részei a nyugati palotaszárny címerdíszes zárterkélye (1476-tól) és az északkeleti palota voltak, az utóbbi négyzetes belső udvarát árkádokkal vetette körül Mátyás. A kápolnát új, reneszánsz orgonaerkéllyel látták el,