Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ

9 Bodányi részletesen elemzi a megjelenés alatt lévő Miethke-féle album kapcsán, majd beveszi Zichyről szóló válogatott kötetébe is. BODÁNYI 1892. 1664; BODÁNYI 1907. 67-68. 10 LÁNDOR 1902A. 67. 11 „A felborult tintatartóban, mint hordóban egyneufra/f/nía-Diogenész ül egykedvüleg..." BODÁNYI 1907. 67-68. 12 Frederico Zucchari 1607-ben megjelent L'ldea de'pittori, scultori ed arhitetti című művében elkülöníti a disegno internóx és a disegno esternóX. Az előbbi a belső idea, azaz az emberi képzelet, a forma spirituálé, míg az utóbbi alatt minden gyakorlati művészi ábrázolást ért, legyen az festészet, szobrászat vagy építészet. PANOFSKY, ERWIN: Idea. Budapest, 1998. 48-52,113-116. A disegno mint neoplatonikus fogalom, és mint mindhárom művészeti ág elengedhetetlen elemét képező rajz minden művészet alapjává vált. A rajz tudományos vonásait emelte ki, és elsőbbrendűségét hangsúlyozta a szín előtt Paillot de Montabert traktátusában. Ugyanakkor a disegno internóx már a modellálásra, a disegno esternóX pedig a körvonalra vonatkoztatta, amit Oskar Bátschmann egyszerűen groteszk félreértésnek nevez. Ez jelzi a valaha szerves d/segno-teória filozófiai hátterének elhomályosodását, annak csupán címszavakra és a mindenkori aktuális művészeti helyzetre reflektáló leegyszerűsítését. MONTABERT, PAILLOT DE: Traité complet de la Peinture. Dessin. Tom. 5. Paris, 1829-1851. 5; BÄTSCHMANN, OSKAR: Zeichnen und Zeichnung im 19. Jahrhundert. In: „Zeichnen ist Sehen" Kat, (Hrsg. GESKÓ, JUDIT - HELFENSTEIN, JOSEF) Bern, 1996. 25. 13 „C'est le dessin qui donne la forme aux êtres, c'est la couleur qui leur donne la vie." Diderot szavait idézi BLANC, CHARLES: Grammaire des Arts du Dessin. Paris, 1873. 23. 14 „Le dessin est le sex masculin de l'art; la couleur en est le sexe féminin." BLANC i. m. (13. j.) 21. 15 BÄTSCHMANN i. m. (12. j.) 24. 16 SHELTON, ANDREW CARRINGTON: Ingres versus Delacroix. Art History, XXIII/5. 2000. dec. 726-742.; GERLACH, GUNNAR F.: Ingres und Delacroix. Historische und kunsttheoretische Hintergründe ihres Antagonismus. In: Ingres und Delacroix. Aquarelle und Zeichnungen. Kat. (Hrsg. GOLDSCHMIDT, ERNST - ADRIANI, GÖTZ) Tübingen, Bruxelles. Köln, 1986. 17. 17 „Ingres et Delacroix, ces deux grand génies si différents..." La Presse, 22 novembre 1836. http://www.theophilegautier.net/ Delacroix.htm. 2007. július 22. 18 SZEGEDY-MASZAK MIHÁLY: Nem hallott dallamok és nem látott festmények: társművészetek a romantikus szépprózában. In: Romantika: világkép, művészet, irodalom. Szerk. SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY - HAJDÚ PETER. Budapest, 2001. 60-62. 19 SHELTON i. m. (16. j.) 731-732.; La Presse 1er mars 1837. http://www. theophilegautier.net/lngres.htm 2007. július 22. 20 „Rigoureusement parlant, le dessin n'existe pas!" (Frenhofer), il prétend que le dessin n'exsiste pas [...] ce qui est au delà du vrai [...] le dessin donne un squelette, la couleur est la vie, mais la vie sans le squelette est une chose plus incomplète que le squelette sans vie." (Porbus); BALZAC, HONORÉ DE: La Comédie Humaine. Quatorzième volume. Deuxième partie, Études Philosophiques. In: Œuvres complètes de M. de Balzac. Tome I. Paris, 1845. 294-296. Balzac művének elemzése még: BELTING, HANS: Le chef-d'œuvre invisible. Paris, 2003. 154-164.; TÍMÁR ÁRPÁD; Az ismeretlen remekmű - A klasszikus festészet válságtünetei egy Balzac-novellában. Magyar Filozófiai Szemle, 1970/3-4. 588-599. 21 Olyan neves kritikusok értekeztek a témáról, mint pl. a Goncourt testvérek vagy Baudelaire. GONCOURT, EDMOND és JULES DE: Művészet az 1855-ös világkiállításon In: Uők: A XVIII. század művészete. Budapest, 1975. 262-272.; BAUDELAIRE, CHARLES: A színről. In: Uő.; Művészeti kuriózumok. Budapest, 1988. 25-28. 22 Principes du Dessein d'après les gravures qui ont été publiés sur les Statues Antiques. Par VOLPATO, JEAN et MORGHEN, RAPHAEL. Nuremberg, é.n. Zichy hagyatékában maradt fenn (kat. 315.). A mintakönyv első kiadása 1786. a fennmaradt nürnbergi kiadásról nem sikerült kideríteni, mikori. Zichy Mihály naplójegyzetei. Másolta: PINTÉR ÁKOS. 1902. május 10-23. OSzK Kézirattár. Oct. Gall. 80. 3. 23 „Marastoninál [...] csakhamar régi szobrok mintája után rajzolt." PASTEINER 1877B. 676.; IMRE GYÖRGYI: Marastoni Jakab Accadémiája és a Művészház gondolata. In: Művészek és műtermek. Kat. (Szerk. HADIK ANDRÁS - RADVÁNYI ORSOLYA) Ernst Múzeum, Budapest, 2002. 17. 24 BOIME, ALBERT: The Academy and French Painting in the Nineteenth Century. London, 1971. 24-41. 25 „Nagyon megörvendeztetett, hogy Waldmüller lészen rajzmesterem..." - írja januárban, de valójában csak február körül kezdhetett a tanulásba: mindjárt el fogok menni Waldmüllerhez s szándéka nem változott, tehát mindjárt járok hozzá" - írja. ZICHY MIHÁLY levele anyjához. Bécs, 1844. január 17-én és 1844. február 17-én. Mindkét levél magántulajdonban. 26 Mindkét szöveget közli: FEUCHTMÜLLER, RUPERT: Ferdinand Georg Waldmüller 1793-1865. Leben. Schriften. Werke. Wien, 1996. 329345. A gipszöntvények kapcsán a bécsi akadémián folyó vitákról lásd: SZENTESI EDIT: Szobrászattörténeti másolatgyűjtemények a Magyar Nemzeti Múzeumban a 19. század utolsó harmadában. Művészettörténeti Értesítő, LV/1. 2006. június, 42-45, 85. 448. j. 27 FEUCHTMÜLLER i. m. (26. j.): 164, 329-331. A bécsi akadémiai képzésről: WAGNER, WALTER: Die Geschichte der Akademie der Bildenden Künste in Wien. Wien, 1967. 52-53.; JÁVOR ANNA: A női akt a bécsi akadémián. In: A MODELL 2004. 275-278. 28 BÍRÓ BÉLA: Waldmüller beadványa a magyar országgyűléshez 1847-ben. In: Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, 1952. 122-128. 29 ZICHY MIHÁLY levele anyjához Bécs, 1844. december 17-én és 1845. február 8.-án. Mindkét levél magántulajdonban. Idézi: LÁZÁR 1927A. 20-21. 30 ZICHY MIHÁLY levele Mary Etlingerhez. Lachta, 1873. augusztus 24. Magántulajdon; Zichy 1902-ben is Waldmüller tanítási elveiről beszélt egy nála járt újságírónak: LOVAS 1902. 253-254. 31 ZICHY MIHÁLY levele Zichy Antalhoz. Velence, é.n. [1881. május eleje] MNG Adattár, Itsz.: 12994/60. 32 malen ist zeichnen mit Farbe." ZICHY MIHÁLY levele Mary Etlingernek. Lachta, 1873. augusztus 24. Magántulajdon 33 HENSZLMANN IMRE: Válogatott képzőművészeti írások. Budapest, 1990. 194, 201. 34 Néhány példa: fény-árnyéknak általa oly ügyesen alkalmazott váltakozó játéka." GAUTIER 1927. 25.; Gautier-re hivatkozva mondja Szathmáry Károly: „a világításnak mily nagy mestere". P. SZATHMÁRY KÁROLY: Zichy Mihály festészete. Fővárosi Lapok, XI/102. 1874. május 5. 448-449.; Az Erzsébet-képen Pasteiner szerint „nem ragyogó színekkel, hanem a fény és árny helyesen alkalmazott kölcsönhatásaival" ért el hatást, míg más szerző a Démon-képen az izzó világítást emelte ki. PASTEINER 1877A; K.: Zichy Mihály képe. Fővárosi Lapok, XV/241. 1878. okt. 19. 1169.; Ugyanakkor az Erzsébet-képnél Herman Ottó kritizálta a túl erős és szerinte koncepciótlan fényhatásokat. HERMAN 1877. 962. 35 ZICHY MIHÁLY levele Zichy Antalhoz Velence, é.n. [1881. május eleje] MNG Adattár, Itsz.: 12994/60.; ZICHY MIHÁLY levele Mary Etlingernek. Lachta, 1873. augusztus 24. Magántulajdon. 36 HENSZLMANN IMRE: Válogatott képzőművészeti írások. Budapest, 1990. 194.; BERKOVITS 1964.24. 48. lábj.; Művészet Magyarországon 1981. 345. 37 A festmény népszerűségét a korabeli Bécsben jól mutatja, hogy Josef Danhauser a bécsi akadémia egyik stúdióját ábrázoló népszerű képén - mely grafikai másolatok révén is terjedt - a falon egy. a Van Dyck-képről készült másolat is helyet kapott: DANHAUSER, JOSEF: Das Scholarzimmer eines Malers, 1828. Lásd: Wiener Biedermeier. Malerei zwischen Wiener Kongreß und Revolution. Kat. (Hrsg. FRODL, GERBERT und SCHRÖDER, KLAUS ALBRECHT) Kunstforum, Wien, 1992. kat. 5. 38 ZICHY MIHÁLY levele édesanyjához, Bécs, 1845. febr. 11. magántulajdon. Idézet belőle: LÁZÁR 1927A. 21. 39 Az élő modell és antik minták együttes használatáról lásd: SCHWARTZ, EMMANUEL: Poser l'antique. In: D'après l'antique. Kat. (CUZIN, JEAN-PIERRE, GÁBORIT, JEAN-RENÉ) Musée du Louvre, Paris, 2000. 103-109. 40 Fővárosi Lapok, XII/70. 1875. március 27, 307. 41 Pesti Divatlap, 1846. 33. sz. Nyárutó 15-én, 657.; HAGEN, BETTINA: Antike in Wien. Die Akademie und der Klassizismus um 1800. Kat. (Hrsg. HAGEN, BETTINA) Gemäldegalerie der Akademie der bildenden Künste, Wien, 2002. 101. 42 Az egyház hajója ábrázolásokról, Zichy képének tradicionális rétegéről lásd: SINKÓ 1987. 53-54.; Berkovits a francia romantikusok és a bécsi biedermeier árvízképek hatását egyaránt említi. BERKOVITS 1964. 25, 27.; Géricault-metszet: Musée de Peinture et Sculpture. Recueil des principaux tableaux statues et bas-reliefs des collections publiques et particulières de l'Europe. Dessiné et gravé à l'eau forte par Réveil. École française. Vol. X. Paris, 1831. 310-311. 43 Musée de Peinture et Sculpture. Recueil des principaux tableaux statues et bas-reliefs des collections publiques et particulières de l'Europe. Dessiné et gravé à l'eau forte par Réveil. Vol. IX. Paris 1830. 44-45,. 416-417, Vol. V. Paris, 1829. 781-782, 792-793. Bár a Zichy-könyvtárban nincs meg, de ismert volt a korszakban: Vies et œuvres des Peintres les plus célèbres. Œuvre complet de Eustache le Sueur et pièces choisies de Jean Jouvenet. Paris, 1820. Pl. 8.; Vies et œuvres des Peintres les plus célèbres. Vie et œuvre complet de Daniel Ricciarelli dit Daniel de Volterre. Paris, 1820. 44 BODÁNYI 1892. 1664. 45 HOFFMANN 1945. 112-113. 46 ZICHY MIHÁLY levele Kertbeny Károlyhoz 1873. február 15-én. Idézi: BERKOVITS 1964. 75-76. 47 „Mint szabadon alkotó művész, legalább nekem úgy rémlik, hogy irigyelni való gazdag tehetsége és termékenysége alantabb régiókban vesztegel." KELETI 1871. 65. 48 REYNOLDS, GRAHAM: l/l/aferco/ours. A Concise History. London, 1971; SMITH, GREG: The Emergence of the Professional Watercolourist. Contentions and alliances in the artistic domain, 1760-1824. Aldershot-Burlington, 2002.; BERMINGHAM, ANN: Learning to Draw. Studies int he Cultural History of a Polite and Useful Art. London, 2000.; KOSOHATZKY, WALTER: Die Kunst des Aquarells. Wien, 1982.; BERKOVITS 1960. 289. 49 GAUTIER 1927. 10-13. 50 Lásd erről ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA tanulmányát e kötetben. 51 MŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON 1981. 345-346. 52 Lásd erről ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA tanulmányát e kötetben. GAUTIER 1927. 28. 53 1862-ben meglátogatta Kaulbachot Münchenben, aki nem törődött vele, mint festővel, csak amikor kiderült, hogy rokona a kint várakozó gróf Zichy Ödönnek. LÁNDOR 1902A. 36-37.; BERKOVITS 1964. 59.