Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Zichy Mihály művészi pályája Oroszországban ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA

152. Zichy Mihály: A diplomáciai testület II. Sándor cárt köszönti, 1863 Kat. 118. amely a legnagyobb orosz írók: Goncsarov, Turgenyev, Nyekraszov műveit megjelentető gyűjteményes kötet kiadására jött létre. A művész Hja Repinnel, Vasznyecovval, Mjaszojedovval együtt illusztrációkat készített a Gyermekeinknek című oktatási-publicisztikai kötethez. Lehetséges, hogy éppen e miatt a munkája miatt vált kegyvesztetté. Jakov Polonszkij Misenyka, a láncaitól megszabadított medve című verséhez készített illusztrációján a művész egy 19-es számmal jelölt kilométerkövet ábrázolt. (A medve, miután ismételten meg akarták fosztani szabadságától, szétmarcangolta gazdáját.) A szabadság kifejezése nem maradt észrevétlen a cári cenzúra előtt: túlságosan nyílt utalás volt ez a jobbágyok felszabadításáról szóló február 19-i kiáltványra és a reakció új hullámára. Érzékelhetővé vált a kölcsönös elhidegülés. A művész túlságosan belefáradt udvari kötelezettségeinek teljesítésébe, az udvar pedig azért volt vele elégedetlen, mert Zichy más formákban is kipróbálta magát. Mindenesetre ezzel (vagy talán valamilyen más körülménnyel, amelyre a Magyarországra történő visszautazás alkalmával a művészbarátok búcsúcikkeiben történik célzás) magyarázható Zichy váratlannak tűnő nyugdíjaztatási kérelme, amelyre haladéktalanul megérkezett a parancs: „Őfelsége Ermitázshoz besorolt művészét, Zichy akadémikust kérvényének megfelelően 1874. január 1-jével el kell bocsátani az említett beosztásból." A művész 1874 nyarán rövid úti előkészület után elhagyta Oroszországot. Jegyzetfüzetének tanúsága szerint „kegyvesztetten külföldre utaztam". Néhány évvel később Oroszország a távolból - Párizsból és Magyarországról - ismét vonzóvá vált Zichy számára, aki az orosz művészekkel sohasem szakította meg a kapcsolatait. Pétervárra küldte táblaképeit az orosz akvarellisták első kiállítására. Zichy párizsi műtermében, az ő szakmai irányításával fejlesztette tovább mesterségbeli tudását Mary Etlinger (Erisztova) pétervári portréfestő, festőművész és grafikus, Repin tanítványa. Albert Benua kérésére segített Jevgenyij Lanszerének, a Párizsban nehéz helyzetbe került szobrásznak megrendelésekhez jutni. Készséggel egyezett bele, hogy elkészíti Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj arcképét az író feleségének kérésére. 1879-ben örömmel fogadta el I. Glazunovnak, egy orosz könyvkiadó cég vezetőjének ajánlatát, hogy készítsen rajzsorozatot Lermontov A Démon című elbeszélő költeményének díszkiadásához. Ez volt a döntő pillanat, amikor elhatározta, hogy Oroszországba visszatér. 1881 nyarán Zichy Mary Etlingerrel együtt a Kaukázusba indult. Hosszú idő óta először szabadon rendelkezhetett az idejével, amelyet legkedvesebb orosz költője, Lermontov művészetének szentelt. Zichy el volt ragadtatva a természettől, az emberektől, életmódjuktól. Elment Lermontov életének színhelyeire, számtalan rajzot készített Pjatyigorszk és Kiszlovodszk környékén; ahol fogadta őt a költő rokona. Zichy megismerkedett a helyi értelmiséggel, és élénk művészi életet élt. A művész tehetsége színházi tevékenységében is megnyilvánult. 1882-ben a tifliszi [ma: Tbiliszi, Grúzia fővárosa], majd a kutaiszi városi 153. Zichy Mihály: Bál Helsingfors vasútállomásának épületében II. Sándor cár tiszteletére, 1864 Kat. 119.