Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Zichy Mihály művészi pályája Oroszországban ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA

Zichy Mihály művészi pályája Oroszországban ASZJA KANTOR-GUKOVSZKAJA A körülmények véletlen alakulása folytán Zichy Mihály élete nagyon szorosan összefonódott Oroszországgal. A művész 1827. október 15-én született a Somogy megyei Zala községben lévő családi birtokon. Első rajztanára az Első Magyar Festészeti Akadémia későbbi megalapítója, Marastoni Jakab volt. Bécsben magánúton tanult tovább Ferdinand Georg Waldmüller ismert osztrák festőművésznél, akinek Zichy rövid időn belül kedvenc, nagy reményekre jogosító tanítványa lett. 1847-ben Jelena Pavlovna nagyhercegnő azzal az ajánlattal fordult Waldmüllerhez, hogy tanítsa a lányát festeni. A mester a feladatra Zichy Mihályt javasolta. Zichy 1848 januárjában érkezett meg Szentpétervárra. Tanítványa, Jekatyerina Mihajlovna nagyhercegnő, I. Miklós cár testvérének a lánya a fiatal művésszel egykorú volt. Valószínű, hogy Zichy a többi lánytestvérnek is adott órákat. A szentpétervári arisztokrácia körében gyorsan elterjedt a hír a fiatal, tehetséges művész-tanárról, és mind több tanítványa lett. Zichy arra törekedett, hogy fejlessze előkelő származású növendékei vizuális emlékezőtehetségét, leszoktassa őket a másolásról, és elsajátíttassa velük az anatómiai alapismereteket. Koponyát vitt be az óráira, de ez csupán gúnyt váltott ki belőlük. A fiatal, becsvágyó művészt, aki hazájában már megérezte a siker ízét, módfelett zavarták előkelő pártfogói megrendelései: kedvenc kutyáik vagy valamilyen, a művész ecsetjére méltatlan szentimentális jelenet ábrázolása. Még egy év sem telt el azóta, hogy Szentpétervárra érkezett, de kénytelen volt lemondani a tanításról, és hamarosan megélhetési gondjai támadtak. Zichy számára kedvezőtlenül alakult a politikai helyzet, ugyanis I. Miklós cár 1849. január 26-án kiáltványt adott ki a magyar szabadságharcot leverő Ausztria támogatására és az orosz csapatok magyarországi bevonulására; a cári katonák még ugyanebben az évben szétverték a magyar sereget, és a művészt a bizalmatlanság légköre vette körül. Egy Zichyről írt tanulmány ismeretlen szerzőjének visszaemlékezései szerint az 1849-1850-es évek súlyos megpróbáltatásokkal jártak a művész életében. Szegény és nyomorúságos szobácskában lakott egy csúnya pétervári ház hátsó udvarában. Erkölcsileg összetört, önmagára és az őt körülvevő világra megharagudva, meg nem vásárolt, történelmi témájú képeit kis négyzetekre vágta fel, hogy a városi élet remek, az utcán eléje kerülő típusait: részegeket, munkásokat, a rend éber őreit rajzolja rájuk.' Nyilvánvaló, hogy a szerző túlzott. Jóllehet a festő idegenbe szakadt, munka és megélhetés nélkül maradt, s így elég nyomorúságos helyzetbe került, mégsem vesztette el életkedvét. Korántsem sza130. Zichy Mihály: Alma- és mézeskalácsárus, 1852-1853 Kat. 25. 131. Zichy Mihály: Heringárus, 1852 Kat. 24.