Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
Egy romantikus allegória • Zichy Mihály „főművének" inspirálói LICHNER MAGDOLNA
győződött tanítványai és későbbi követői vérüket ontották - de később teljesen más irányt követve, a hármas koronával díszített tiara hatalmával az eltérők vérét ontották. Jelenleg Is vak fanatizmus, türelmetlenség torzképe ül a Krisztus igéjéért megölt áldozatok koponyái felett. [...] A csoportok felett lebegnek a pusztítás géniuszának alakjai: a csábító nő és vad arckifejezéssel diadalmaskodó vészes Génius alakja - de a háttérből előtörő világosság ezeket a sötét füstös felhőkkel együtt már tovább hajtja." 13 A különbség a címváltozásban is tükröződik. Míg az első levél szövege egy aggódó filantróp látomásának didaktikus leírása, magyarázat az egyházi és világi uralkodóknak szánt morális próféciáról, amelyre a művészi hivatás hatalmazza fel, a második megfogalmazás a pusztítás elkerülhetetlenségének fatalizmusát mutatja, az egyházfő, a vak fanatizmus, türelmetlenség által elszabadított démon triumfusának nevezi a művet. Zichy a második levélben ad némi indoklást a kép elhíresült megváltoztatására. 14 A mű első változatában a francia, harmadik (fehér, blanche) köztársaság államától várt, emberiséget boldogító reformok jelentették a háborús - a hit vagy a nemzet nevében elkövetett - rémtettektől, borzalmaktól való megváltást. Viszont a festményen az apoteózis-ábrázolásokat felidéző fényözönbe helyezett Köztársaság még Zichy francia barátai szerint is túl merész átértelmezése volt a hagyományos ikonográfiának, így a festő „szelídített" kissé a mű programján. 15 A Köztársaság frígiai sapkás nőalakban megszemélyesített eszméje helyett a Megváltó sziluettje került a fénybe. A festő ezt valószínűleg nem érezte műve üzenetében lényegi változásnak, hiszen valójában a szublimálás volt a fontos, az eljövendő béke reményét a fény áradása képviselte. A mű budapesti kiállítása alkalmából a legkeményebb kritika Keleti Gusztávé volt, aki éppen erre a változtatásra alapozva kérdőjelezte meg Zichy eszméjének őszinteségét, tisztaságát, és a pénzéhség, dicsőséghajhászás, a szenzációkeltés vádjával illette, és nem ismerte fel a kompozíció megváltoztatásának szellemi gyökereit. 16 Szekularizáció Az evangéliumok szövegében, a példázatokban, az Újszövetség „képes beszédében" megőrzött krisztusi tanítás, a szeretet parancsa és a hitben való egyenlőség volt minden eretnekség hivatkozási alapja és az örök érv a hivatalos egyház világi hatalmával, politikai törekvéseivel szemben. Amikor a 19. század második felében elenyészett a felvilágosodás kori optimizmus, a tudomány és a fejlődés erejébe vetett hit, s nyilvánvalóvá vált, hogy bőven van feladata a felebaráti szeretetnek, a filantrópia számos új vallási reformirányzat része lett. A vallás megújításában, egyfajta „szeretetvallás" kialakulásában s a katolicizmus liberális felfogásának terjedésében egy vallástörténész, Ernest Renan Jézus élete című munkája (1863) bizonyult mérföldkőnek. Renan keletkutató volt, könyvében Jézusról mint emberről írt az összes ismert forrás - köztük a Biblia szövegének, mint történeti forrásnak a - filológiai pontosságú feldolgozásával. Az általa rajzolt Krisztus-kép nyomán a passió humanltatis szemlélete pillanatokon belül népszerűvé vált, könyve 1884-ig tizenhárom kiadást ért meg. 1 ' A könyv hihetetlen sikere mutatja azt a szabadgondolkodó és a vallási reformeszmék iránt fogékony európai közeget, amellyel szemben a Vatikán 1864-ben végül kiadta a „a bűnös tanítások jegyzékét". Renan következtetései ugyanis éppen azokkal a dogmákkal ellenkeztek, amelyeken az egyház legitimációja alapult, így természetes, hogy kiváltotta a katolikus egyházfő, IX. Pius felháborodását. Pius az előrehaladott szekularizáció, az állam és az egyház szétválasztásának folyamatával szállt szembe, s az olasz és a német nemzetállam szekularizációjára 1870-ben a pápai csalhatatlanságot kinyilvánító enciklikával válaszolt. 18 A pápa 1878-ban bekövetkezett halála egybeesett a világkiállítás rendezésével. Zichy nézetei szerint egy, az emberiség boldogításáról és békevágyáról szóló műben az egyház hatalmi szerepét megszüntető 43. Johann-Heinrich Füssli: A Sátán és a Halál, a Bűn közbeavatkozásával, 1799-1800 Olaj, vászon, Los Angeles County Museum of Art Fotó © 2007 Museum Associates/LACMA 44. William Blake: A Sátán, a Bűn és a Halál a Pokol kapujánál, 1806-1807 Tinta, akvarell, aranyozás, Courtesy of the Huntington Library, Art Collections, and Botanical Gardens San Marino, California
