Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Egy romantikus allegória • Zichy Mihály „főművének" inspirálói LICHNER MAGDOLNA

45. Leonard Morel-Ladeuil: Milton-pajzs, 1866 Kat. 327. 46. Leonard Morel-Ladeuil: Milton-pajzs, 1866 Szent Mihály legyőzi a Sátánt Kat. 327. polgári állam ideája valójában nagyon is közel állt Jézus eredetileg hirdetett etikájához, ahogyan azt a renani kép sugallta.

19 A romantika idején végképp metaforikussá váló bibliai témának ez a szinkretikus átértelmezése mindenki számára érthető volt, ám korántsem értett vele mindenki egyet. A kép keletkezésekor Magyarországon is a szekularizáció kényes folyamata zajlott, s ebben a helyzetben érthető és értelmezhető a felesleges rebellió vádja. Történeti allegória versus zsáner A képet ért másik vád, miszerint vétett a művészet fensége, méltósága ellen, mikor napi politikai harcokban foglalt állást, Zichy Mihályt a legérzékenyebb pontján érintette. 1878 márciusában bátyját értesítette arról, hogy már bizonyosan kész lesz időre a festménnyel, indokolta hatalmas erőfeszítését, és leírta, mekkora kockázatot vállalt; „Képemmel kijátszottam az utolsó tromfomat. Ezentúl nem vádolhattok, hogy nem mutattam meg tehetségemet és tudományomat nagy méretekben is [...] Hogy a valódi művészet útját megtörjem én teljes vakmerőséggel neki mentem, erről hatalmas tanúim vannak: Victor Hugo Dumas Sándor. Mint bolond Don Quihot [sic!] mentem előre, vagy jönnek a többiek utánam, ezt talán nemsokára meglátjuk. Hidd el, hogy nem gyerekes kitüntetési vágy, (nem szükséges állítanom, hogy nem pénzvágy) visz ezen az úton. Ez az én benső meggyőződésem, és Szent kötelességemnek teljesítése. A művészet hivatás, ezt hatásképessége legszélsőbb határáig kifejleszteni a művész kötelessége."

20 A levél egyértelműen rámutat Zichy alapvető motivációjára: bizonyítani akarta tehetségét egy magasabb rangú műfajban, és éppen Keleti korábbi, 1871-ben megjelent, vitriolos tollal írt tárcája volt e bizonyítási kényszer előidézője. Annak idején a Képzőművészeti Társulatban kiállították a Zichy műveiről készített fényképeket, s Keleti az udvari eseményeket, a cári család napjait megörökítő életképeket technikai bravúrnak, elegáns, könynyed, tetszetős modorú semmiségeknek nevezte: Túlzás nélkül nevezhetni mindannyit remekműnek - kicsiben. Zichy óriási készültsége, s finom ízlése bizton kerüli ki e műfaj szirtjeit. Látni, hogy könnyűséggel mozog göröngyös útján [...] »íme a befogott Pegazus mily délczegen s vidoran ugrat odább megbírhatatlan terhevel!« Vajha szabadon, önnön szárnyaira bocsátva is ép oly biztosan, délczegen tudna haladni kitűzött célja felé! Zichy, hivatalos állásában - mint láttuk - az udvar kitüntető kegyét s önön virágzó jólétét apró remekművek árán váltotta meg. [...] úgy rémlik, hogy irigyelni való gazdag tehetsége és termékenysége alantasabb régiókban vesztegel." írásában néhány passzussal később az orosz környezetet tette felelőssé, hogy bár Zichy .tehetsége valóságos csodafa", mégsem hoz „zamatos gyümölcsöt", melyet „csak a hazai föld bírna megérlelni". Soraiból nyilvánvalóvá válik, hogy „egy Zichy-féle falfestményt a hazai történetből", azaz a legmagasabb történeti műfajban alkotott művet várna a művésztől.

21 Keleti Gusztáv, immár szembesülve az általa Zichytől várt nagyszabású festménnyel, korábbi véleményének éppen az ellenkezőjét állította, nem kis malíciával. Éppen ő minősítette a festői tehetség bizonyítását kudarcnak, aki azt megelőzően a monumentalitást és emelkedettséget hiányolta. Zichyt rosszmájúan Kaulbach-epigonnak titulálta az allegorizálás és a politikai utalások jelenléte miatt, s azt is megkérdőjelezte, hogy egyáltalán az akadémia elveinek megfelelő történeti festészethez sorolható-e a mű. Azt 47. Wilhelm von Kaulbach: A német Szent Mihály, 1873