Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ
Magyarországon a kritikusok a nemzeti művészet megteremtésén, annak pártolásán munkálkodtak, s külföldi sikerei mindkét művészt alkalmassá tették arra, hogy nevüket a hazai művészet fellendítésének zászlójára tűzzék. A magyarországi siralmas állapotok ostorozására szolgált a tény, hogy legnagyobbjaink nem tudtak gyökeret verni a hazai környezetben, példájukon keresztül hirdetni lehetett a művészeti közélet jobbításának igéjét. Konszenzus kellett, s nem végletekig kiélezett ellentét, ezért a nemzeti művészet égisze alatt a két pólus kibékíttetett. Ketten együtt a magyar művész géniusz hatalmas alkotóerejét, egyszersmind a „rajzoló művészeteken" belül két típust képviseltek. Kultuszuk a nyolcvanas években a Nemzeti Múzeumban a Munkácsy- és Zichy-termek kialakításában is kifejeződött, mindkét esetben a művész büsztje került a terem középpontjába, s a falakon több-kevesebb művük volt látható. A bevezetőben idézett orosz hölgynek azonban igaza volt: Munkácsy kultusza nagyobb méreteket öltött, kiállítások, ünnepségek, lakomák követték egymást. Zichy a második helyre szorult. Jellemző, hogy az 1897-ben a műcsarnoki művészestélyen felállított, a halhatatlanság felé tartó Pegazuson Munkácsy mögött kapott helyet. 81 Életének utolsó évében, 1905-ben azonban megkapta a fogalmi jóvátételt Nikelszky Gézától: megszületett a „festő fejedelem" párja, a „rajzoló fejedelem". 82 34. Zichy Mihály: Luther látomása (Luther Wartburgban), 1871 35. Zichy Mihály: Zsidó mártírok, 1871 Kat. 154. Kat. 156. Számtalan írást lehetne idézni a nyolcvanas-kilencvenes évektől, melyekben Zichy rajzolói értékelése világosan megfogalmazódott, még Keleti Gusztáv is a már bevett fordulatokkal elemezte és dicsérte a művész rajzait az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben egyik kötetében. 83 Legtöbb cikkre Zichy 75 éves születésnapja adott alkalmat, melyet immár méltóképpen ünnepeltek itthon, A Nemzeti Szalon igazgatója, Ernst Lajos kiállítást rendezett a Magyarországon fellelhető művekből, az Athenaeum kibővített szöveggel kiadta a Miethke-féle Zichy-albumot. 84 A kiállítás kapcsán a sajtóban megjelent híradások az unalomig ismételt fordulatokkal jellemezték az életművet, bár néhány érdekes elem is felbukkant. Kézdi-Kovács László amellett, hogy Zíchyt „a jelenkor legjobb rajzolójának" titulálta, egyenesen Michelangelóhoz hasonlította, „aki ép olyan nagyszerűen rajzolt [...], és akinek természete ép oly kevéssé bírt megbarátkozni az olajfestékkel, mint Zichy Mihályé". 85 Az évforduló alkalmával Lándor Tivadar vállalkozott Zichy illusztrációs művészetének beható elemzésére. Cikkében alaposan megvizsgálta e műfajban alkotott rajzait, s bár néhol kritikai észrevételeket tett, alapvetően az életmű csúcsaként értékelte őket. Különösen azokat tartotta nagyra, amelyek megfelelnek 36. Zichy Mihály: Autodafé. 1876 Kat. 200.
