Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ

28. Wilhelm von Kaulbach: Jeruzsálem pusztulása, 1846 Metszet Zichy Mihály hagyatékából. Magántulajdon Kat. 329. 29. Zichy Mihály: Haldokló lovag, 1846 Fotó Zichy Mihály hagyatékából. Magántulajdon 1871-ben készült el, melyet 1876-ban már Párizsban az Autodafé hasonló nagyítása követett. (35-36. kép) Önmagában az a tény, hogy saját korábbi kompozícióit apróbb változtatásokkal megismételte, beleillik a 19. századi festői gyakorlatba, amely nem tett minőségi különbséget az első változat, mint eredeti és a répétition között. Zichy naplójának bejegyzéseiből kiderül, hogy számos esetben dolgozta fel ugyanazt a témát, és - mint az Ábránd a festékes láda fölött változatainál látható (2-4. kép) - ez a legtöbbször minimális átfogalmazást jelentett az eredetihez képest. A 19. században ez az eljárás szokványos volt, sőt, részben ez biztosította a művészek folyamatos megélhetését.

61 Az azonban Zichy rajzolói pozíciójából és festői ambíciójából fakadt, hogy nem reductionX, azaz kicsinyített verziót, hanem az eredetileg kis grafikákból nagyításokat készített. Lehetséges, hogy ekkor is Kaulbach példája lebegett a szeme előtt, aki élete végén számos nagyméretű szénrajzot alkotott, melyeket kései monokróm olajképeivel és korábbi falképeinek és festményeinek kartonjaival együtt kiállításokon is látni lehetett.

62 A szén és akvarell technikájának sajátos keverése Zichy e művein a kortársaknak is feltűnt. Henry Lauzac 1874-ben Zichyről írott cikkében - melynek mintha a művész párizsi „bevonulását" kellett volna megalapoznia - kitért rájuk, s szokatlannak, ám igen sikerültnek nevezte őket. Nem tudjuk persze, hogy a Zsidó mártírokon kívül mit láthatott, hiszen az Autodafé csak később készült el.

63 Ez utóbbit állítólag Trefort miniszternek festette vagy megrendelésre, vagy abban a reményben, hogy a miniszter megvásárolja, aki azonban Deák halála után inkább a ravatalnál tiszteletét tevő királyné ábrázolására kérte fel a művészt.

64 Az „óriásgrafikákkal" Zichy sajátos műfajt teremtett a festészeten innen, de a grafikán túl. Az új állami megrendelés végre lehetőséget nyújtott neki a bizonyításra a reprezentatív olajkép területén. A megbízásnak örült, a téma azonban kevéssé lelkesítette, s az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál fogadtatása sem volt egyértelműen pozitív.

65 (37. kép) Egyik legértőbb kritikusa, a festményt egyébként nagyra értékelő Pasteiner Gyula kiemelte a kép mesteri rajzát, és megjegyezte, hogy „a színkezelés arra emlékeztet, hogy Zichy először rajzoló, s aztán aquarell-festő, a ki ismeri a színek értékét, s csak is azokban, nem pedig a csillogó kezelésben keresi a hatást. [...] Zichy a rajzoló módjára kezelte az árnyas és világos helyek ellentétét, a színekben pedig az aquarell módját követte."

66 Festészeten innen, grafikán túl? Életműve kiteljesítésének a lehetőségét látta Zichy az 1878-as párizsi világkiállításban, melyre egy ,Doró-fóle modorú kép" megalkotásával készült.

67 Gustave Doré, akit ekkor már személyesen is ismert, nemcsak hatalmas vásznai révén volt számára mintaadó, de mint autodidakta grafikus, illusztrátor is, aki Zichyhez hasonlóan arra vágyott, hogy elismert festővé is váljon. Óriási képein a francia-porosz háborúval kapcsolatos allegorikus, patrióta kompozíciókon kívül jórészt olyan témákat dolgozott fel, melyekkel grafikáiban már foglalkozott (Dante: Isteni színjáték, Biblia), sőt, melyek jelentős sikert arattak, s széles körű népszerűséget jelentettek a művésznek.

68 A Rombolás géniuszának diadala (39. kép) allegória-felfogása, színhasználata sok tekintetben rokon Doré háborús festményeivel. Ugyanígy mindkét művésznél értelemszerű a grafikákban már kidolgozott elemek - Zichy esetében a Lermontov-illusztrációk Démon-alakjának - beépülése a monumentális víziókba. Noha Zichy képe komoly festői ambíciókkal készült, a színekkel való rajzolás és modellálás Maryhez írt levelében említett elvét valósította meg erős fény-árnyék kontrasztokkal, s nem véletlen, hogy a kritika szinte kizárólag rajzi értékeit emelte ki pozitívan. A festményt a kiállítás megnyitása előtt aktuális vonatkozásai miatt a művésznek vissza kellett vonnia, a pozitív jövő fényében ábrázolt alakot, a Köztársaság figuráját pedig átfestette, s helyébe Krisztust állította. A kép reprodukálásáról az év második felében levelezésbe kezdett Nagy Miklóssal, a Vasárnapi Újság szerkesztőjével. Ezekből a levelekből kiderül, hogy a nagyméretű festmény lefényképezése olyan költséges