Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ
30. Zichy Mihály: A Rombolás géniuszának diadala, 1878 Retusált fotó. Zichy Mihály hagyatékából. Magántulajdon 31. Wilhelm von Kaulbach: Krisztus kiűzi a kufárokat, 1869 eljárás lett volna, hogy Zichy inkább akvarell-másolatokat készített, melyeket könnyebb volt lefotózni. 69 Az egyik ilyen kicsinyített verzió fennmaradt a Grúz Állami Művészeti Múzeumban, szerencsére éppen az a lap, amely a festmény átfestés előtti állapotát dokumentálja. (38. kép) Zichy életművében ezt az egy redukciót ismerjük, s készítésének oka, úgy tűnik, nagyon is praktikus volt. 73 1879-1881 között készített nagy képei közül a Kísértetek órája megfestésére a bécsi Kunstverein igazgatója, Moritz Terke vette rá, miután Zichy azonos témájú, mára már elveszett akvarelljei elküldte neki. Terke igazi szenzációt sejtett a képben. Amikor a művész elfogadta javaslatát, a nagyítással - ezúttal olajban - kifejezetten az üzleti sikert és a népszerűséget kereste. A bécsi bemutató beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a kép valóban sikert aratott, sokan látogatták, ám a kritika részben színhasználata, másrészt témája és kompozíciója miatt ezt is fanyalogva fogadta. 71 Az 1870-es évek végére a kortársak számára nyilvánvalóvá vált, hogy Zichy remek rajzoló, ám vitatott festő. Keleti 1874-ben írt A rajzolásról című cikkének jóslata - persze a szerző aktív közreműködésével - beigazolódni látszott: „Zichy Mihályt is a jelenkor műtörténelme nem annyira mint színezete által kiváló festészt, hanem inkább mint gracíózus, szellemdús rajzolót fogja megörökíteni." 7 '' Lassan a művész is kénytelen volt elviselni a tényt: őt mint a rajz mesterét tartják számon, s festményein is csak ezt az elemet értékelik. Pályájára visszaemlékezve 1897-ben keserűen így írt erről: „Festői tehetségemet a kritikus urak lefosták, nekem csak a rajzoló, illusztrátor babérjait engedvén át pereskedés nélkül. Meglehet, hogy igazuk van s ebbe bele kell nyugodnom." 73 Életművének második szakasza ennek jegyében született. Miután 1881-ben elhagyta Magyarországot, Grúziában Sota Rusztaveli Taríel, a párducbőrös lovag című eposzát, Lermontov A Démonját és Mary hercegnőiét illusztrálta. 74 Oroszországban a hazájához való visszakapcsolódás lehetőségét látta Madách Az ember tragédiája, majd az Arany-balladák illusztrációiban, melyek immár vitathatatlan sikert arattak, s véglegesen bevésték nevét a hazai köztudatba. 7 '' 1887-ben, majd 1888-ban, egy évtizeddel túl A Rombolás géniuszának diadala kapcsán kirobbant vitákon, a kritikákat feldolgozva, Az ember tragédiája sikerét learatva Zichy újra nekifutott a rajz és szín ábrázolásának az Ábránd a festékes láda felett két új verzióján. (3-4. kép) Bár nem tudjuk, hogy megrendelésre, eladásra vagy reprodukálás céljából készítette ezeket a változatokat, a bennük megfogalmazott öniróniát ekkori helyzete és művészetének kritikai visszhangja még indokoltabbá tette. Újra mint rajzoló s akvarellista definiálta magát az a művész, ki eltemetve festői álmait visszatért Szentpétervárra, és kizárólag a grafikának
