Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ
14. Zichy Mihály: Krisztus levétele a keresztről, 1847 Kat. 11. 15. Peter Paul Rubens: Levétel a keresztről, 1611-1614 / 1830 Metszet. Musée de Peinture et Sculpture. Paris, 1830. Zichy Mihály hagyatékából. Magántulajdon Kat. 313. 16. Charles Le Brun: Levétel a keresztről, 1679 k. /1831 Metszet. Musée de Peinture et Sculpture. Paris, 1831. Zichy Mihály hagyatékából. Magántulajdon Kat. 314. Bár több másolatáról nem tudunk, de bécsi éveitől Zichy műveinek egy részén kimutatható az évszázadokon keresztül alkalmazott módszer: a jól ismert pátoszformulák, kifejezés-motívumok és a festészet történetéből merített minták felhasználása. A 19. század közepén ilyen példatárak valóságos tárháza állt rendelkezésre: rajzoktatási könyvek antik minták után, gipszmásolatok és metszetekkel illusztrált festészettörténeti kötetek sora. Különböző toposzok és ismert elemek - mint a tudós festő attribútumai - beépültek műveibe, s új kontextusukban a művész felkészültségét bizonyították. E formai utalások megkönnyítették a művek befogadását is, egyben hozzájárultak a magas művészet popularizálódásához. Ebben a folyamatban a grafika fontos szerepet töltött be, a század második felében Gustave Doré is a referenciák használatának eszközével élt, s ez hozzájárult páratlan népszerűségéhez. Anyjához írt panaszos soraiból tudjuk, hogy komoly költségeket vállalva élő modellek után dolgozta ki első festményeit, 38 mégis Imádkozó asszonyát például olyan pózba állította, ahogyan a Volpato-Morghen-féle metszetkönyv - Zichy említett első rajztankönyve - a /V/ooé-szoborcsoport (7-8. kép) egyik nőalakját mutatta. 39 Évtizedekkel később, 1870 körül ismét megfelelő antik mintákhoz nyúlt. A Boszorkánykonyha (9. kép) - más címen Az ittas álma 40 - nagyméretű akvarelljén a bódulatba merült férfi természetesen a Barberini Faun pózát öltötte magára, a Messiáson (32. kép) pedig Krisztust a belvederei Apolló testtartásában ábrázolta. A Koporsólezáráson (10. kép) az anya gesztusában a fájdalom kifejezésének bevett formuláját alkalmazta, továbbá Anton Petter Meleagrosz halála című 1814-es festményét követte, mely ott függött az akadémiai képtárban, ahová a képtári őr funkcióját betöltő Waldmüller tanítványainak szabad bejárásuk volt. Az antik hősök a bécsi biedermeier szellemében hétköznapi emberekké szelídültek, ám Zichy festményének egyik jogosan felrótt hibája valószínűleg a korábbi képi forrás öröksége. Amikor egy kortárs kritikus a Koporsóbezárásról írva így fogalmazott: „az anya ellenben inkább haragot mutat, ha arczkifejezését tekintjük, mint keserű fájdalmat", valójában arra a kettős érzelemkifejezésre utalt, mely Petter festményén az antik történetből még szervesen következett. Ovidius elbeszélése szerint Meleagrosz anyja bosszút állva test17. Zichy Mihály: Levétel a keresztről, 1846 Kat. 10.
