Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ
18. Guido Reni: Herkules halála, 1617/1829 Metszet. Musée de Peinture et Sculpture. Paris, 1829. Zichy Mihály hagyatékából. Magántulajdon Kat. 312. 19. Zichy Mihály: Az emberi tehetetlenség (Faust végórája), 1870 Kat. 153. 20. Zichy Mihály: A művész fényképe maga rajzolta allegorikus keretben, 1894 Kat. 260. vérei haláláért maga oltotta ki gyermeke életét, s ez magyarázza Petternél a harag és a fájdalom együttes megjelenítését. A Koporsóbezáráson azonban ugyanez az ellentétes érzelmeket hordozó arckifejezés új kontextusában már indokolatlanná, sőt mi több, értelmezhetetlenné vált. 41 A Mentőcsónak (11. kép) esetében összetettebb mintakövetésről van szó. A bibliai jeleneteken, egyházés kereszténység-allegóriákon, valamint romantikus viharábrázolásokon keresztül a bécsi biedermeier árvízképekig terjed a skála, melynek nyomán ez a sajátos, tradíció és újítás határán egyensúlyozó mű megszületett. (12. kép) Mindenestre bizonyos, hogy egyik képi forrása és ihletője Géricault Medúza tutaja (13. kép) volt, melyet egy Musée de Peinture et Sculpture című, metszetekkel illusztrált könyvsorozatnak a francia iskolát tárgyaló kötetéből ismert, ami Zichy könyvtárában szerencsésen fennmaradt. 42 Ugyanebben a könyvsorozatban tanulmányozhatta Rubens, Daniele da Volterra és Le Brun műveit, melyek valószínűleg a Krisztus levétele a keresztről kompozíciójának kialakításában inspirálták. (14-17. kép) Az olasz művészetet ismertető kötet Guido Reni Herkules halála című képének metszetén az antik hős kétségbeesett mozdulata az Az emberi tehetetlenség {Faust végórája) és A művész fényképe maga rajzolta allegorikus keretben grafikáin köszön vissza. 43 (18-20. kép) A későbbiekben a németalföldi zsánerfestészet, William Hogarth metszetei, Paul Delaroche, Wilhelm von Kaulbach és Gustave Doré művei gyakoroltak rá olyan mély hatást, hogy rajzain és festményein felfedezhetjük a tőlük vett formai idézeteket és kompozicionális sémákat. Bár Zichy Waldmüller nyomán szembefordult a másolás elvével, és bizonyos szempontból antiakadémikus álláspontot képviselt, az ismert kifejezésformák alkalmazásával az akadémiai hagyományhoz kapcsolódott, és a rajz primátusa is megmaradt nála. A festői mesterség alapja szerinte is a rajzi pontosság, mely azonban művein nem a körvonal zártságát és dominanciáját, valamint az árnyékolás akadémikus módját jelenti, s ez talán éppen a hosszas és mechanikus akadémiai képzés hiányának, megőrzött eredendő spontaneitásának köszönhető. Rajzain legtöbbször dinamikus, könnyed vonalvezetést (pl. Richelieu és kedvese, 21. kép), a puha ceruza alkalmazásából fakadó erős fény-árnyék modellálást {Levétel a keresztről, 17. kép), vagy miniatűrszerüen finom pontozó eljárást {A hinta, Az ember tragédiája illusztrációi, 22, 23, 25. kép) alkalmazott. A műfaji elvárásokból adódóan ez utóbbi jellemzi akvarellel és gouache-sal készített portréit. Önálló, jórészt eladásra szánt kompozícióin a ceruza-alárajzolás - mely kitűnik a kontrasztos akvarell vagy szépia alól - csupán jelzésszerűen utal az alakok körvonalaira, eltér a fölötte lévő festékréteg határaitól, s hozzájárul a mozgalmas összhatáshoz (pl. Sírrablók, 87. kép). Zárt kontúrral és az akadémiai
