Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Életrajz HESSKY ORSOLYA

eredeti helyreállítására törekedtek. A romantikus szerelmi eposz két szerelmespár történetét mondja el, hősei Tinatin, arab hercegnő és Avtandil generális, valamint Nesztán, indiai hercegnő és szerelme, Tariel, a párducbőrös lovag. A cselekmény több szálon futó, keleti meseelemekkel átszőtt, regényes, érzelmes, szenvedélyekkel teli klasszikus történet, a lovagiasságról, nemes lelkűségről, barátságról szóló, világirodalmi jelentőségű költemény, a grúzok számára máig a legfontosabb bölcseleti és erkölcsi alapmű. Zichy az 1880-as évek elején, Párizsból elköltözve, súlyos alkotói és emberi válsággal a háta mögött érkezett a Kaukázusba. Művészi tevékenységének akkoriban egyetlen biztos pontját egy orosz kiadótól kapott megbízása jelentette, amely Lermontov A Démon című művének illusztrációira vonatkozott; ehhez szándékozott tanulmányokat készíteni a Kaukázusban. A vidék iránti érdeklődése nem volt új keletű, s lehetséges, hogy a Kaukázusi jeleneteken kívül korábban más ilyen témájú művet is készített, amely ha későbbi lelkes tifliszi fogadtatását nézzük, elég valószínűnek tűnik. A grúz fővárosban ugyanis nagy örömmel fogadták és befogadták, ünnepségeken, fogadásokon látták vendégül. Ez nem utolsósorban annak is volt köszönhető, hogy Zichy már Párizsban, Victor Hugo szalonjában megismerkedett a grúz értelmiség egyik vezéralakjával, lona Meunargiával (1852-1919), a Tariel, a párducbőrös lovag francia fordításának készítőjével, aki később a magyar művész figyelmét is felhívta az eposzra. Meunargia és Zichy között jó barátság szövődött,

1 amely most Tifliszben felelevenedett. A grúz polgárság és az értelmiségi körök ebben az időben a cári udvartól való függetlenséget szorgalmazták, az önállósodás programjának jegyében határozták el népi eposzuk pontosítását és lejegyzését, majd ezt követően díszkiadásban való megjelentetését. Zichyt 1881-1882-es tifliszi tartózkodásának eredményeképpen érte a megtisztelő felkérés Tariel, a párducbőrös lovag 12 illusztrációjának elkészítésére. Zichy lelki válságából éppen csak kilábalva érkezett Grúziába, ahol a vendéglátók szeretete igen sokat lendített egészségi állapotán. Eredendő közkedveltségét csak fokozta, hogy jelentős szerepet vállalt a Tariel élőképi bemutatásában: „Baratoff hercegnő felkért, hogy az egyedüli egy, unícum, régi gruzin regéből, a »párduczbőr«, élőképeket állítsak fel valami jótékony célra [...] fel is állítottam a színházban tíz élőképet, úgyszólván próba nélkül."

2 Az élőképek megrendezéséhez komoly előtanulmányokat folytatott a grúz viseletekkel, fegyverekkel, modellekkel, de még a táncokkal kapcsolatban is. Zichy - mint mindig - alapos munkát végzett: a jelenetek, a kosztümök fennmaradt tervei alapján készültek akvarellben alaktanulmányai, amelyeket később a mű illusztrálásakor is felhasznált. „Kaukázusi utazásom alkalmával megszerettem e lovagias népet, és amennyire erőmből kitelt, segítettem őket e hazafias vállalat létrehozásában"

3 - írja egy alkalommal. Az 1880-as évek első felében a nála megrendelt tizenkét illusztráció helyett harmincnégyet csinált. Ezeket az eredeti rajzokat az általa készített kötésben 1888-ban nyújtotta át megrendelőinek,

4 akik utóbb ebből választották ki azt a huszonhatot, amelyet sokszorosítottak, és amelyek bekerültek a díszkiadásba, illetve az azóta megjelent további grúz és magyar kiadásokba.

5 Az eredeti rajzok eddig még nem voltak láthatók magyarországi kiállításon.

6 A költemény korábbi, inkább a keleti illusztrációs hagyományt követő, miniatúraszerű rajzaival szemben Zichy - több évtizedes illusztrációs gyakorlattal a háta mögött, illetve Gustave Doré munkásságának ismeretében - a mű alapos tanulmányozásán, drámai eseményeinek egy-egy jelenetbe sűrítésén alapuló módszerét követte. A grúz történelem és a grúz nép karakterének tanulmányozása hozzásegítette ahhoz, hogy a romantikus, szenvedélyes történetet ne csupán „szép" rajzok sorozatában adja vissza, hanem műveinek atmoszférája is teljesen hiteles legyen. Az utolsó illusztráció, a Tariel és Nesztán végső találkozását ábrázoló jelenet egy változata az MNG Grafikai Osztályának tulajdonában található. Láthatjuk, hogy bár a kiállításon csupán egyetlen olyan illusztrációt tudunk bemutatni, amely a Tarielhez kapcsolódik, a rajzok kialakulásának körülményei, az előkészítő tanulmányok, vázlatok és a kész, eredeti illusztrációk igen fontos helyet foglalnak el a művész életművében, illusztrátori munkásságának pedig egyik legjelentősebb epizódját képezik. 1 GURADZE 1971. A tanulmány feltételezi, hogy a MEUNARGIA által készített fordítás, amely azóta elveszett, kéziratos formában talán Zichy hagyatékában megtalálható lenne. 2 Közli: BERKOVITS 1964. 224. 3 Közli: SUPKA 1956. 164. 4 Ezt az albumot, a fentebb említett akvarell-tanulmányokkal együtt ma a Grúz Állami Művészeti Múzeum őrzi. Ld.: BAJKAY 1984. 30. 5 Első magyar fordítását VIKÁR BÉLA készítette (1902), 1954ben WEÖRES SÁNDOR új fordításában jelent meg ismét az eposz, minden alkalommal Zichy illusztrációival. Vikár Béla fordításában a cím: Tariel, a párducbőrös lovag. 6 Supka Magdolna Zichy 7arie/-illusztrációiról írt cikkében közli azoknak a fényképeknek egy részét, amelyeket a Grúz Művészeti Múzeum 1956-ban Magyarországra küldött: SUPKA 1956. 160.