Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Életrajz HESSKY ORSOLYA

Kat. 231. Kat. 232. 225-244. ILLUSZTRÁCIÓK MADÁCH IMRE AZ EMBER TRAGÉDIÁJA CÍMŰ MŰVÉHEZ / ILLUSTRATIONS FOR IMRE MADÁCH'S WORK ENTITLED THE TRAGEDY OF MAN, 1885-1887 Irodalom: LAZAR 1927. 111, 223; ELEK 1928 (1996) 166; KELP 1928. 49; RÓZSAFFY 1928B 85-86; MARIAY 1942. 9; BÉNYI-SUPKA 1953. 52­53; PATAKY 1960. 24; BERKOVITS 1964. 236-244; BÉNYI 1967. 29-30; GELLER 1990. 46; ZALA 2001. 129-130, 96-105. Madách Imre 1860-ban megjelent művének illuszt­rálása 1885 nyarán merült fel először, Zichy ekkor a sajtó híradása szerint kéthónapnyi szabadságot kapott a cártól, hogy Az ember tragédiájához megrajzolja illusztrációit. Először csupán 15 művet készített, amelyeket 1886 őszén a Műcsarnok ki is állított. Ekkor még hiányzott egy-egy egyiptomi, római és bizánci, illetve a két falanszter-jelenet, amelyek a mű első, 1887-es díszkiadásában sem szerepeltek. Egy évvel később, 1888-ban újabb díszkiadás látott napvilágot, ebben azonban már a ma ismert húsz rajz mindegyike megjelent. Kü­lönböző források szerint Zichy már eredetileg is több mint húsz illusztrációt tervezett, erről ta­núskodik az az Állami Orosz Múzeumban őrzött öt vázlatlap, amelyeket a művész szinte zsúfo­lásig telerajzolt a különböző színekre vonatkozó illusztrációs ötleteivel. 1 A rajzokat a közönség és a kritika egyaránt nagy lelkesedéssel fogad­ta; noha illusztrációs tevékenysége az ötvenes évektől rendkívül kiterjedt és elismert volt, Zichy mégis most először készített teljes sorozatot ma­gyar irodalmi alkotáshoz. A kritikusok legtöbbje örömmel állapította meg a jó illusztráció legfőbb kritériumának tartott szöveg és kép egységének meglétét: „Ha külső-belső szépség egyesülése, ha tartalom és forma teljes összhangja alkotja a szépet, s adja meg a szépnek a becsét, iro­dalmunk könyvpiacán talán sohasem jelent meg mű, mely e dicséretet jobban megérdemelné..." - írta egy névtelen kritikus. Hoffmann Edith szerint „némelyik lap valóban remek, költői és illúziót keltő, némelyikben azon­ban mintha kelleténél több volna a színpadiasság

Next

/
Oldalképek
Tartalom