Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ

12. Johann Mathias Ranftl: Az 1838-as pesti árvíz, 1839 Kat. 319. 13. Théodore Géricault: A Medúza tutaja. 1819 /1831 Metszet. Musée de Peinture et Sculpture, Paris, 1831. Zichy Mihály hagyatékából. Magántulajdon Kat. 314. 11. Zichy Mihály: Mentőcsónak, 1847 Kat. 12. nyújtottak olyan teljesítményt, amely az eljárás bizonyságául szolgál. Tanítványa, Rosalia Amon mellett Zichy volt az, akit példaként emlegetett, s munkáit 1846-ban egy akadémiai tanácsülésen, mint módszere sikerének bizonyítékát be is mutatta.

27 1847-ben a pozsonyi diétának címzett beadványában pedig elsőként Zichyt ajánlotta tanítványai közül, mint nemzeti segélyre érdemest, sőt, mint akinek Szentpétervárra való távozása ösztönözte volna arra, hogy egyáltalán a rendekhez forduljon a magyar festőiskola támogatásáért.

28 Zichy Waldmüller elveinek megfelelően hamar festeni kezdett élő modell után.

29 Mestere oly mély hatást gyakorolt rá, hogy majd harminc évvel később, 1873-ban is Waldmüller brossurait ajánlotta elolvasásra későbbi tanítványának, Mary Etlingernek. Marynek írt oktató levelében a természethez fordulás, a mintalapok, gipszöntvények használatának elvetése, a másolás hasznosságának tagadása, mind Waldmüller szavainak visszhangja. A pontos rajzi alap megteremtése nála is a csontváz és az emberi test tanulmányozása során megszerezhető, s csak ezt követi a modellálás.

30 Később, 1881-ben bátyjához írott soraiban a pesti mesteriskola alapítása kapcsán egykori mesteréhez hasonlóan az akadémia felállítása ellen érvelt, s inkább a műtermek és azok állami támogatásának rendszere mellett foglalt állást. Hozzátette azt is, hogy csak a Waldmüller „rabszolgailag naturalista" tanítási elvei szerint elvárt rajzi pontosság teremt olyan biztos alapot, mely szerint tovább lehet lépni. „Ha az első alap rossz, az egész épület idővel előbb utóbb feldűl. Munkácsytól kezdve, aki becsületére legyen mondva ezt őszintén megvallja - hányat ismerek [...], a kik késő bánattal vakarják a fejüket és pótolnák..."

31 A fény-árnyék hatások azonnali festésben való gyakorlása is mesterének gondolata, melyhez a Marynek írt levelében egy szentenciózus tételt is hozzátesz: „festeni annyit tesz, mint színekkel rajzolni".

32 Épp ezt a Waldmüllertől eredő szemléletet ismerte fel Henszlmann Imre korai műveiben, a Koporsóbezáráson (10. kép) és a Mentőcsónakon (11. kép). „Waldmüllernél, úgy természetesen két tanítványánál, Zichynél és Amon Rosaliánál is [...] felötlő a rajz és a föstés közötti különbség, az utóbbinak kárával" - írta, s reményét fejezte ki, hogy „Zichytől a jövendőben joggal kitűnőt várhatunk, kivált ha a fiatal a színezetben is teend előmenetelt, mit csak akkor várhatni, ha Waldmüller színezetlen iskolájából kikerül és az ott tanult rajzolási szigorhoz a színezetet is megtanulandja másutt".

33 A festés Zichy okfejtése szerint nem más, mint a sötét-világos részek ellentétének színekkel való érzékeltetése, azaz a színekkel való modellálás. Az erőteljes fény-árnyék hatást, melyre a művész tudatosan koncentrált, a kritikusok sorra kiemelték. Gautier-től a kortárs hazai szerzőkig sokan pozitívan értékelték, s különösen középpontba került az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál (37. kép) és A Rombolás géniuszának diadala (39. kép) kapcsán.

34 .Természet utáni rajz, bonctan, összehasonlítás az antikkal, a festészet remekműveivel s így tovább a festészet ideális rayonnába. Ez a józan út" - írta Zichy 1881-ben. Miként Itt, úgy 1873-as Maryhez írt levelében sem a másolás pártolásáról, hanem a régi művekkel való összehasonlításról van szó.

35 Mindkét szövegéből kitűnik, hogy nagyon is szükségesnek tartotta a művészi tradíció ismeretét, melyet ő maga is alaposan tanulmányozott. Œuvre-jében egyetlen olyan művet ismerünk, mely majdnem másolatnak tekinthető, de legalábbis közvetlen mintakövetésre utal. A korai Krisztus a keresztfánkompozíció (6. kép) Van Dyck - a bécsi császári gyűjteményben őrzött - azonos témájú képének az egyértelmű hatását viseli magán, amire már a kortárs Henszlmann Imre is világosan rámutatott.

36 Nem véletlen a választás, hiszen mestere pályája elején szintén ezt a festményt másolta. Noha Waldmüller elveivel ekkor már ellenkezett a kópiakészítés, úgy tűnik, mégsem akadályozta meg tanítványát az efféle kísérletezésben.

37