Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)
A „rajzoló fejedelem" RÓKA ENIKŐ
7. Zichy Mihály: Imádkozó asszony, 1846 8. Niobé-fej, Principes du Dessein d'après les gravures qui ont été publiés sur les Statues Antiques, Kat. 6. Par Jean Volpato et Raphael Morghen. Nuremberg, é.n, Zichy Mihály hagyatékából. Magántulajdon Kat. 315. A harmincas évektől olyan kritikusok munkálkodtak kettejük összehasonlító értékelésén, mint Théophile Thoré vagy az a Théophile Gautier, akinek két évtizeddel később Zichy Mihály európai és nem kevésbé hazai hírnevét köszönhette. Gautier, bár a romantikusok táborához tartozott, és rajongott Delacroix-ért, de éppoly nagyra becsülte Ingrest Is, sőt egy 1836-os cikkében mindkét művészt nagy géniusznak nevezte. 17 Valószínűleg ő inspirálta Balzacot Az ismeretlen remekműnek az átírására, s így neki köszönhető, hogy az először 1831-ben publikált mű első része az 1837-es kiadásban a szín és rajz problémájáról szóló fejtegetéssel bővült. 18 Balzac ezzel valójában aktualizálta szövegét, hiszen 1832-től jelentek meg az első Ingres-Delacroix, mint vonal és szín kettősségét elemző írások, s Gautier épp az 1837-es Salon kritikájában definiálta először meglehetősen tömören és találóan a két művész közötti különbséget, valamint konstatálta a két, immár tanítványokkal is rendelkező iskola létezését. 19 Balzac művében a főszereplő, az aggastyán festő Frenhofer egyenesen tagadja a rajz létjogosultságát, számára minden csak fény és szín. A másik mester, Porbus képébe belefestve sikerrel demonstrálja, hogy néhány ecsetvonással, azaz színekkel lelket tud lehelni egy majdnem tökéletes, mégis élettelennek tűnő műbe. Porbus azonban minden tisztelete ellenére Frenhofertől eltérő álláspontot képvisel. Szerinte „a rajz megadja a vázat, a szín az élet; de az élet váz nélkül még tökéletlenebb valami, mint a váz élet nélkül..." Mondatait a következő események is igazolják. Frenhofer főműve - melyen tíz éven át dolgozott a világtól elzárva, s amit végül megmutatott Porbusnak, valamint a novella harmadik főszereplőjének, az ifjú Poussínnek - csupán kuszán felrakott festékfoltokból áll, melyen egy lábujjon kívül semmi sem azonosítható. Frenhofer számára a művészet és valóság közötti határ elmosódott, a megelevenítés vágya nyomán a színfoltokban feloldódott az alak, és a rajz teljes tagadása a forma elvesztéséhez vezetett. 20 Balzac műve rendkívüli népszerűségnek örvendett, s számos kiadást élt meg a század folyamán. Egy 1845-ös kiadás, Zichy saját pecsétjével ellátott példánya fennmaradt a zalai kúriában. Zichy, akinek a könyvtárában az európai szépirodalom remekei mellett ott sorakoztak a korabeli művészeti kiadványok is, ismerhette Charles Blanc művét, mint ahogyan Gautier-nak az ötvenes években írott cikkeit is, hiszen 1858-as megismerkedésük után különösen figyelhetett barátja írói tevékenységére. Az 1870-es
