Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Életrajz HESSKY ORSOLYA

és személyisége teljesen magával ragadta. Voyage en Russie című írásában külön fejezetet szentelt a magyar festőnek, és monstre de génie-nek nevezte. Gautier lelkes hangú írása nyomán Zichy népszerűsége tovább növekedett. A hivatalos elismerés sem maradt el, 1858-ban az orosz művészeti akadémia tagjai közé választották mint akvarellistát, s nem sokkal később a Sztanyiszlav-érdemrend harmadik fokozatával tüntették ki, 1859 májusától pedig a cár udvari festője címet is megkapta. Ez biztos „állást", jövedelmet jelentett számára, azaz a cár körüli eseményeket - elsősorban bálokat, követfogadásokat, vadászatokat - kellett megörökítenie, de ezeken kívül a mindennapokat, vendégségeket, bálokat, ünnepségeket is. Mindenhol jelen volt, vázlatokat készített, amelyeket utóbb rajzokban dolgozott ki. A rajzok zömét albumokba gyűjtve őrizték meg, mint a cár uralkodásának krónikáját. Zichy munkaköréhez tartozott továbbá legyezők, kártyalapok, jelmeztervek, színházi függönyök megtervezése, megrajzolása is. Udvari feladatai mellett nem sok ideje maradt önálló alkotások kidolgozására. A hatvanas évekből elsősorban kisebb méretű rajzokat, illetve illusztrációkat ismerünk, többek között Schiller, Goethe, Shakespeare, Puskin, Lermontov műveihez. Ebben az időben érlelődött meg benne egy európai körutazással egybekötött hosszabb szabadság terve is, amelyre 1862 őszén sor is került. Bátyjával, Antallal (1823-1898) indult útnak, első állomásuk München volt, ahol Zichy felkereste Wilhelm von Kaulbachot (1805-1870), az akadémia akkori igazgatóját, régi példaképét. Ezután hosszabb időt töltött Párizsban, ahol Théophile Gautier fogadta őket, és számos francia művésszel, köztük Gustave Dóréval (1832-1883) is megismertette Zichyt. Valószínűleg ekkor járt először Londonban is. Hazatérve folytatta kimerítő munkáját. 1866-ban bombamerényletet kíséreltek meg a cár ellen, valószínűleg ennek következményeként Zichy feleségét és gyermekeit hazatelepítette Magyarországra, Zalára. Ettől kezdve családjától távol élt és alkotott, rendszerint csak hazatértekor vagy külföldi útjaikon találkoztak egymással. 1866-ban, a hazaköltözés alkalmával a művész is hosszabb időt töltött itthon, majd visszatért Pétervárra. 1869-ben valósult meg első oroszországi kiállítása, amelyen mintegy száz művét mutatta be: történeti témájú rajzokat, illusztrációkat és a cári udvari életről készült akvarelleket. Utóbbiak mellett egyre több portrémegrendelést kapott az orosz arisztokrácia tagjaitól, s népszerűsége tovább növekedett. 1869-ben újabb tízéves szerződést kötött a cári udvarral. A hetvenes évek elejéről származnak legismertebb, látomásos képei, nagyméretű grafikái. 1871 elején Pesten a Képzőművészeti Társulat kiállító helyiségeiben 25 nagy munkájának fényképmásolataiból rendeztek bemutatót. Ez év nyarán ismét útra kelt, Pesten és Zalán töltött néhány napot, majd beutazta Németországot: Münchenben, Berlinben, Düsseldorfban felkereste ismerőseit, barátait. Útja innen Belgiumba, majd Párizsba vezetett. 1871 szeptemberében az angol trónörökös meghívásának eleget téve Londonba, majd a walesi herceg vadászkastélyába utazott, ahol a nagy őszi vadászatokon vett részt, illetve rajzolt. Később Is több alkalommal látogatott el Angliába. 1873-ban egy összegző levelében a következőképpen írt eddigi pályafutásáról: „A szó szoros értelmében minden csináltam, de hogyan? Máig verekszenek vevőim csekélységem igazi zsánere felett. A cár és a walesi herceg vadászjelenetekért fizetnek, mások Lermontov A Démonához készült szentimentális és költőien torz illusztrációimat veszik s képzelmem hasonló szülötteit; megint mások ceruzával, vízfestékkel készült arcképeimet s miniatűrjeimét keresik; a legtöbben azonban meglehetősen leplezetlen erotikáimat részesítik előnyben, [...] A Szentpétervári Akadémia katalógusában mint csataképfestő szerepelek, mely téren a legkevesebbet és kétségtelenül a legrosszabbat csináltam és nb. akadémikussá oly állatképek kiállításáért lettem, melyeket aquarellben festettem a tőlem elejtett vadakról. Majd elfelejtettem a leginkább keresett, fizetett és dicsért zsáneremet, selyemre és bőrre festett legyezőket," Kiábrándult, önmagát gúnyoló írása arról tanúskodik, hogy megelégelte életmódját, munkáit. A váltás gondolata vélhetőleg hosszan érlelődött benne, s nyugdíjának ügyét rendezve 1874. január 1-jétől felmondta udvari állását. Oroszországot 1874 közepén hagyta csak el, június végén néhány napot töltött Zalán, majd Budapesten, ahol az újságok híradása szerint fényes ünnepi vacsorát adtak a tiszteletére, de mindjárt tovább utazott Párizsba, ahol műtermet rendezett be magának. A már elhunyt Théophile Gautier családja meleg szívvel 181. Zichy Mihály: Zichy Antal arcképe, 1847 körül Kat. 13. 182. Zichy Mihály: A művész anyósa (Öregasszony), 1853 körül Kat. 54,