Róka Enikő szerk.: Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/4)

Életrajz HESSKY ORSOLYA

183. Zichy Mihály: Mary Etlinger arcképe, 1870-es évek első fele Kat. 161. fogadta, Judith Gautier (1845-1917) irodalmi szalonjában ismeretséget kötött a kor legnevesebb íróival, költőivel, képzőművészeivel. A francia fővárosban is hamarosan kamatoztatni tudta szervezői készségét: 1875-től a Párizsi Magyar Egylet elnökeként az egylet tevékenységében óriási szerepet vállalt. A Párizsban tanuló, illetve tartózkodó fiatal magyar művészek - Deák-Ébner Lajos, Paczka Ferenc, Bruck Lajos, Feledi Flesch Tivadar vagy Ábrányi Lajos - Zichy köré tömörültek, aki Munkácsyval is szoros kapcsolatban állt. Végre művészetének élhetett, noha ezúttal az egylet ügyei miatt jutott kevesebb ideje az alkotásra. 1875-ben újra európai körutat tett. 1876-ban kapta első hivatalos megbízását a magyar államtól (Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál), amelynek kapcsán a hetvenes évek második felében többször is hazalátogatott. 1878-ban a párizsi világkiállítás magyar részlegének felelőseként a legjobb helyért folyó vitában összezördült Munkácsyval, majd képét, A Rombolás géniuszának diadalát politikai okok miatt, engedve a franciák kérésének, visszavonta a kiállításról. Ezzel kezdetét vette a festő és főművének kálváriája, amely bizonyos szempontból egész további életére hatást gyakorolt. Ekkor már Európa-szerte ismert festő és akvarellista volt, műveit a kontinens nagyvárosaiban szívesen állították ki: „60 darab eladandó képem kószál részint Manchesterben részint Hamburg, Berlinben és tudja Manó még hol". Zichy azonban úgy érezte, művészetót nem értik meg. Párizsban, az impresszionizmus születésének évtizedében talán jogos is tanácstalansága: „Meggyőződtem arról, hogy az új divatos művészetből kikoptam. Az én mostani felléptem egy a sírból feltámadt kísértet megjelenéséhez hasonlít. [...] Az én valóságos harczterem csak is Oroszország." Talajvesztettségében sóvárgott vissza Oroszországba, ahol viszonylagos anyagi biztonság várta, és megbecsülés övezte. Egyelőre azonban Magyarország mellett döntött, s elhatározta, hogy elhagyja Párizst, és Zalán telepszik le. A döntésben rossz anyagi helyzete is szerepet játszott. 1879 őszén távozott a francia fővárosból, s először Nizzába utazott, hogy az egészségét aláásó búskomorságából felépüljön. Több hónapot töltött itt, munkakedve fokozatosan visszatért, elsősorban illusztrációk tervei foglalkozatták. Lermontov A Démon című művének illusztrálására kérték fel, s ezért hosszabb utazást tervezett a mű történetének színhelyére, a Kaukázusba. 1880 elején Nizzából Olaszországba utazott, majd júniusban érkezett Zalára. A kezdeti bécsi évek mellett ez az az időszak Zichy életében, amikor a legtöbb olajképét festette; számos nagy kompozíciója ekkor készült. A magyar képzőművészeti élet viszonyainak kuszasága azonban teljesen váratlanul és kellemetlenül érintette, egyre kedvetlenebbül érezte magát itthon is. Kiállítást tervezett Budapesten, amely végül rajta kívülálló okok miatt nem valósult meg. „Én őszintén megvallva, meguntam és megutáltam ezt az egész piktúrát. Bolond volt, a ki feltalálta" - írta keserűen. 1881 elején Bécsben járt, ahol fogadta őt az uralkodó, I. Ferenc József (1830-1916). Ez év májusától Velencében tartózkodott, ahol barátja, Cetner gróf hozzájárult, hogy mintegy huszonöt nagyméretű alkotását városi palotájában kiállítsa. A képeket aztán hosszú ideig ePben az épületben tárolták. 1881. július elején indult Velencéből hajóval Kelet felé, szeptemberben érkezett Tifliszbe (ma Tbiliszi). Az elmúlt évek emberi és művészi kudarcai után a grúzok szeretetteljes fogadtatása nagy hatást gyakorolt rá, sokkal tovább marad a Kaukázusban, mint ahogy azt eredetileg tervezte. A Lermontov-illusztrációk 184. Zichy Mihály dolgozóasztalánál, 1890-es évek Zichy Mihály hagyatékából. Magántulajdon • 12 ÉLETRAJZ