Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Válogatott bibliográfia
nyelvet beszél; egyetemi hallgató: állítja, hogy Amerikából kapnak Svédországon keresztül kötszereket stb. egyáltalán nem szenvednek semmi hiányában. - Egy 14 éves jekaterinoszlawi 3-ik gimnazista önkéntes is van köztök: a lövészárkokba muníciót vitt a katonáknak. A legénység legnagyobb része jól néz ki - és nem idősek. December 14. Zsolna, (jegyeztem Tymbark-lordanow között a vonaton 17-18-ik éjjel) Este a pressequartieron 23 felolvassák, hogy másnap kirándulás lesz LimaNovába és Alt-Sandecbe. Mindenki rohamosan készül: fél kenyeret, 3 doboz konzervet egy tábla csokoládét faszol 2 " mindenki. 15- én reggel szakadó esőben 8 órakor indultunk vasúton. Nekem is osztottak be szolgálatra egy katona embert, aki a rucksackot 25 és takarókat hozta és kiszolgált: Franz Smutek, becsületes civil foglalkozásra becsületes szabómester; morva, nagy és szőke. Kralován és Suhahorán 26 át délután 2 órakor érkeztünk Novy-Targba egy csudásan érdekes és festői galíciai városba, ahol ebéd volt. Más A Kárpátok Suhahórától kezdve, a lomnici csúcs és a Kriván gruppírozásától 27 egy nagyszerű Wagner zenei epica eposz erejével hatott; a havas, felhőbe vesző csúcsok, mély indigó fenyőkkel és okkersárga avarral az előtérben. 16- án reggel 7-kor értünk a Lima-Novai állomásra; a perronon a szokásos orosz foglyok várták a tovaszállítást - illetve a reggelit; - nem lehet belőlök eleget látni. Hoehn ezredest 28 üdvözölve felkerekedtünk és gyönyörű tavasziasan meleg időben, ragyogó napfényben, levetve a felsőkabátot is a csatatérre gyalogoltunk. A városban egy-két leégett ház kivételével - alig látni pusztulás nyomait. Útközben kiszól az egyik ablakból egy ember, hogy szabadítsuk meg a kertjét egy fel nem robbant gránáttól, mely ott befúrta magát. Persze ezt másokra kellett bíznunk. Míg a csatatéren, ahol a hadállások és lövészárkok voltak, az ezredes az ütközet történetét stratégiai szempontból méltatta: egyedül elindultam az egyik hegytetőre, mely gyér fenyőkkel és nyírfákkal volt van benőve. Mindjárt egy mély vízmosásos mély árok parton feküdt hanyatt egy szegény orosz katona - mellette a pajtása a hátán, égre szegzett szemekkel, feltartott kezekkel, mintha meg akarta volna magát adni; fiatal volt, szép volt. Mellette egy hekatomba, melyben szembeszökik egy magyar huszár: elnyújtózva, halálsápadtsággal az arcán fekszik egy alája helyezett létrán: szép magyar arc, horgas orral, fekete, rövidre nyírt hajjal; mellén a ruha felszaggatva, mentéje kinyitva - még a szürke, kötött alsó inge is kilátszik, melyet egy jó szív juttatott neki; tán egy szép leány, tán egy remegő kezű öregasszony ... Istenem akárki, de óvni akarta... Mellette egymás mellett pokrócban, orosz katonaköpenyben, vérfürdőben, eltorzult katonák arcú katonák feküsznek, az egyiknek mieink - máséi, akarom mondani oroszok - összevissza. Az egyiknek melle nadrágja, csizmája vérrel átitatva; a másik hason fekszik, az egész K arca vér, szája nyitva; - egy másik a karját védőleg emeli feje fölé: orosz, egy pakróc rajta, meztelen lábakkal... A holdnyi szélességű, már őszivel bevetett tábla másik oldalán egy még borzalmasabb tömeg fekszik: egyik a földre támaszkodó helyzetben, mintha fel akarna kelni, fején az agya kilátszik - puskatussal ütötték agyon; egy másik fiatalon, tán 16, talán 18-20 éves arcán a facies hypokratica 29 mosolyával; egyik-másik úgy néz ki, mintha borzadályos maszkot viselne: a szájon kiömlő vér iszonyúan átfestette az arcokat. - Mély szomorúsággal állok egyedül előttük, és rajzolom őket: amint a formákat tanulmányozom, az arcok, mozdulatok, tömegek syntézise alatt az egyének mind jobban eltűnnek: és egész nagyszerű [olvashatatlan szó áthúzva] mindent elhárító nagyságában, félelmességében megjelenik a háború symboluma: a halál! Már hiába süt a nap, hiába hinti arany sugarait ezekre a vitézekre, hiába kelti a remek táj fel bennem legszebb olasz emlékeimet: a halál borzalmas ... megsemmisítő nyomása alól nem tudok tudom érzelmeimet a halál, mely itt járt, aratott és odább vonult, Balogh Rudolf: Hoen tábornok, Alexander Roda-Roda és Mischl kapitány a limanovai csatatéren, fotó, 1914 R.: Vasárnapi Újság, 1914. 1. sz. 9, éreztette az ő hervasztó, rémes arcát! - Szép huszár, ifjú oroszok, jó gyalogos vitézek - hogy hullnak a könnyeim utánatok — és mennél később jusson át házatok küszöbén elmúlástok, híretek. A hegytetőn, fenyők árnyában: egy 3 méter magas ácsolt kereszt, a hatalmas sírdomb elé tűzve, mely fenyőgallyakkal fedve, díszítve, korlátokkal elzárva - 22 soproni jó magyar, legvitézebb huszárt takarja hős obesterjével: Muhrral. 3 ° - A keresztre szegzett táblán szép írással ez áll: „Itt sebesült meg halálosan Muhr ezredes a 9. h. r.ből, regimentje élen, midőn a magaslatok ostrománál." A másik oldal: „Itt nyugszik 22 Nádasdy huszár, N°9, dec. 11. 1914." Hát ez úgy történt: a hegytetőt egy cseh ezred tartotta megszállva - akik titokban megadták magukat. Ezek felváltására mentek a mi Nádasdy 9-es huszárjaink - gyanútlanul; lovaikat hátrahagyva, kard nélkül csak ;y a karabéllyal a kézben. Alig érnek a lövészárkokhoz - pokoli tüzelés fogadja őket; huszárjaink meglepődve - hisz azt hitték, hogy a mieink vannak ott, s csak tévedés lehet - kiabálják: „Ne tüzeljetek, hozzátok tartozunk...!" A tüzelés tovább tart - s átkiabálnak a csehek lövészárkaiból az oroszok: „Adjátok meg magatokat!" Muhr óbester, átlátva a helyzetet: maga vezeti, halálmegvetéssel a sturmot 31 - s majdnem ott leli hősi halálát majdnem az egész Nádasdy-huszárezred! A karabély tusával és bicskával harcoltak a huszárok. Az áruló csehek kik gyáván megadták magukat - tőrbe csalták vitéz huszárainkat. Egy, finom, gyermekes kézírású négy oldalas, teleírt levél csüng az egyik nyírfa ágon apukám, vigyázz magadra meg ne hűlj...!" - És az áruló csehek nyugodtan pipáznak az orosz front mögött. - Nem messze huszárjaink sírjától szélesen megásott tömegsír tátong: most rakják bele a szanitécek szép sorba, egymás : mellé az orosz katonákat: 25-öt olvastam meg, de [a] sír feneke még nem volt tele; - de a szanitécek csak egyre hordják a halottakat - egyre hordják... A hegy lejtőjén összegyűjtve, mint egy zsibárus boltban hevernek rakásszámra: fegyverek, felszerelések, czipők, katonai köpenyegek, patronok, szétszórt írások (orosz katonák névsora) stb. egymás mellett. Kiválasztok magamnak egy orosz puskát emlékül ... és lassan elindulok, szomorúan a vasúti
