Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Válogatott bibliográfia
állomás felé - a győzelmes csatatérről. - Lima-nova győzelmes csataterén üdén zöldell az őszi vetés, csodás szép hegy koszorúján mélyen kéklik a fenyőerdő - és mosolyogva ontja sugarait a decemberi nap, mely oly meleg mint a virágot fakasztó májusi verőfény. A limanovai ütközet, ahol az oroszok súlyos vereséget szenvedtek. így kapcsolódik bele a galíciai nagy hadműveletekbe [...] 3J 16-án este tovább utazunk Neu-Sandec felé; a vasút mellett a limanovai ütközet után elvonuló train 33 és muníciós landes-üblich 34 echós szekerek végtelen sora kanyarog. A mi piros huszárjaink eszkortírozzák, 35 itt elakad egy nehéz trénszekér, hátul belekapaszkodnak a katonák és lódítják előre; ott egy ló vonaglik a szántóföld közepén - ép most hoznak egyet párnak helyébe; majd egy házudvaron mindenféle fegyvernem, de legtöbb huszár álldogál: várják a feldküche előtt a meleg gulyást. A fákra aggatott fél borjú és tehén felkoncolva várja a szakácsot. Ott a sarokban egy honvéd huszár nagyokat köp a csizmája fejére és olyan buzgón puczolja, mintha bálba készülne a falujába. Egy kert végén huszár kuksol piros nadrágban a szántásba[n]: ügyet se vet a vonatunkra, mely közvetlen mellette megy el: nyugodtan végzi a szükségét. Odébb egy magányos lovas katona, kényesen üget lassú tempóban; megette kedves cserjés, lilás őszi hangulatban: mintha az egész nem is a háborúhoz tartozna - csak úgy magánkedvtelésből lovagolna. Közben megint trénkocsik - és megint csak trénkocsik fáradhatatlanul, kifogyhatatlanul; elől pár vöröskeresztes nagyobb fogat - de bele nem látni. így változik mozgás, csendélet, tájkép egymás után, mint egy szokatlan, különös kaleidoszkóp. Az embert egy pillanatra a csodás peisag[e] kizökkenti a háborús hangulatból - hogy visszazökkentse egy bandukoló sebesült, aki látszólag semmivel sem törődik, mint a bekötött lábával. Limanovánál lejátszódott a nagy dráma - odébb vonulnak. Sötét este lett Neu-Sándec előtt a nagy vasúti hídnál leszállunk, mert fel van robbantva. A kisebb híd szintén sérült, melyen dolgozó szapörök és pionirek 36 közt áthaladunk. A város sötét. November elején jártam itt utoljára. Milyen napokat éltek itt át azóta az emberek. Itt-ott ég egy-egy villamos lámpa - úgy látszik erre az oroszoknak is szükségük volt. A főutca hemzseg a lengyel volontér 37 légionáriusoktól és és [sic!] egyéb fegyvernemektől. Fiatal, franciás, csinos hölgyek láthatók szép számmal a nyüzsgő emberek közt. A kocsiúton minduntalan hatalmas 6 fogatú muníciós kocsik robognak el; lovasok vágtatnak föl-alá; a legionáriusok négyszögletű magas színpadias fövegeikkel, nehéz szablyáikkal kissé túl dekoratív benyomást tesznek - de hát annyi a 13-16 éves közöttük, hogy lehetetlen lelkesedés nélkül nem nézni őket neu-sandeci diadalaik után. - Az üzletek itt-ott nyitva vannak: a gyógyszertár teljesen ép, szőrmekereskedés, női konfekció-üzletek absolute sértetlenek. Itt-ott most rendezkednek nem volt idejük: 12-én délután 3 1/2 órakor vonultak ki az oroszok - s ma csak 16-a van. Látszik, hogy mindenki lidércnyomástól szabadult meg. Az egyedüli kávéházban: az Imperialban gyülekezünk; mindenkinek a kezébe nyomnak egy quartier-cédulát - én azonban eg a Hotelban fogadok szobát. A kávéház zsúfolt itt; és csupa legionáriusok. Este egy a Gurka nevű vendéglő helyiségben, mely hasonlít a Politikus Greizlerhez 38 - szorongunk, hihetetlenül összezsúfolva; a mellékhelyiségekben ismét legionáriusok; halkan nemzeti énekeket quartettben dúdolva. Itt az emberek mindenütt lelkesek. A kávés egyik alkalmazottja epizódokat mesél az orosz megszállásról: 17-ik novemberben vonultak be az oroszok - déli 12 órától este 1/2 6ig 80.000 orosz masírozott át Neu-Sandec utcáin. A keresztények 90 percentje a városban maradt - mind lengyelek; a zsidók 60 percentje ellenben elmenekült. A Generalstab 39 Admiral nevű 40 generálissal az élén az Imperial szállóban foglalt le 50 szobát - a szobákban hihetetlen mocskot csináltak - még a generalis is: de franciául beszéltek s a könyvkereskedésben francia románokat 4 ' vásároltak. Készpénzzel fizettek. Az üzlettulajdonosokat kényszerítették, hogy az üzleteket kinyissák. A kereskedők mindenütt tripla árakat számítottak, mert az oroszok vásárláskor mindig loptak - még a tisztek is. Sört csak este hatig volt szabad mérni - aztán semmiféle szeszesitalt. 250.000 korona értékű osztrák-magyar pénzt váltottak be - rubelekre: tehát nyilvánvalóan rablott pénz volt. Lengyel úrinők titokban jártak éjjel az orosz tisztekhez. Különben a katonaságnak - mely a városon kívül campírozott, csak katonai engedéllyel volt szabad a belvárosba terüle lépni - tehát senkit, és így hölgyeket sem inzultálhattak. A generális apró kövér ember volt - szeretett olykor biliárdozni: különben az egész stabscorps 42 hallatlan sokat dolgozott; folyvást táviratváltások, courirok 43 - stb. jöttek-mentek. Egyszer megtiltották a sörkimérést is, és a pincekulcsot maga a generális tette zsebre: mikor az orosz azonban kivonultak - az összes pince hor sörös hordók Vaszary jános (?): Orosz foglyok a vagonban, fotók, 1914 MNG Adattár
