Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Válogatott bibliográfia

MIMINEK Madrid, 1905. május 24. Édes Mimikém ­Ma kaptam tudósítást Venetiából, ahol kiállított képemet (talán emlékszik reá, egy öregember s asszony ülnek egymás mellett) - az udinei galleria számára (Galleria Marangoni) 1 - az olasz kormány megvette abban az árban, mint amit kértem (2000 korona). - Sietek magának ezt az újságot is megírni, mert tu­dom, hogy fog örülni neki. - Azt hiszem, a szerencsét maga hozza nekem, s reménylem, a jövőben is így lesz. Most másodszor állítok ki Venetiában, s mind a kétszer eladtam a képei­met (előbb egy amerikai vette meg ott a Madonnámat). 2 ­- Színházba nem járok, mert spanyolul nem értek. A színházak mind olya­nok, mint a bérházak, s be vannak építve a sorba; az ember észre se venné, ha nem állna előttük sok-sok rendőr. Igazán nem tudom, mire jó? Ma festettem kint először, plein air-ben a madridi parkban (Buen retiro) egy részletet - s mindjárt jól is sikerült. Gyönyörű ez a park, s óriási - ma is óriási kocsikorzó volt benne -, úgy látszik a fogatokra az arisztokrácia itt sokat ad. - Holnap is a városban fogok festeni - ma az eső elállt. Pénteken nézem meg az Escorialt (vonaton ide 2 óra) - egykori királyi palota - ma egy része kolostor. Remek gobelinek vannak benne. ­[...] - Ma az egyik kávéházban egy parasztasszonyt láttam - hátul -, de meg­döbbentően magyarosan volt öltözve. Egy oly kendő, épp úgy hátrakötve a dereka - szín, szabás minden. Egy ajánlatot kaptam itt egyik magánképtárban - ahol érdekes dolgokat lehet látni. Ma küldök két fényképet, mint levelezőlapot, mind a kettőn a spanyol király van, amint a Cervantes-ünnepen részt vesz. Ide 28-29-ikén még írhat nekem, édes szívem - mert 4-5-ikén júniusban szándékozom elutazni Lyonba. Jövő levelemben megírom lyoni hotelem címét. [...] Ma ismét néztem egy gyönyörű gobelint: 5000 peseta (2500 fit) - lehetet­len megvennem. Pedig nagyon szép, figurális. Az amerikai festőnk fölajánlotta a műtermét, ha dolgozni akarok benn. De nem fogadtam el, mert én úgyis szabadban festek. Csókolom Jani. MNG Adattár, Itsz.: 6170/1954 1 kat. 53 2 Ld. 3. levél 2. j. 18. MIMINEK Madrid, 1905. május 27. Édes Mimikém, ma kaptam meg második levelét, mely 21-ikéről van keltezve. Figyelmeztetem, hogy csak egy 25 filléres bélyeg van rajta, s ez nem expresse, mint maga írja. - Édes szívem, nagyon sok dologról kell írnom. Megnéztem egy gignolt, ahol spanyol tánc járja; megnéztem a corridát, amely borzasztó; és voltam Escorialban, amely mindenesetre elsőrangú látványosság. ­A spanyol táncról festeni is akarok egyet-mást, 1 s azért már Barcelonában is utánajártam. Roppant szenvedélyes és érzéki tánc: igazán tűzbe hozza az embert. Van benne valami a danse à ventre-ből 2 is, amiről azt hittem először, hogy cosmopolita keleti utánzat: de most már látom, hogy echt, azaz, úgy gondolom, hogy régi mór hagyaték, azaz befolyás (tudja bizonyosan a törté­nelemből, hogy a mór afrikai uralom itt egész Toledóig terjedt, Sevilla, Cordoba, Grenade - s sokáig tartott, s remek építészeti műemlékeket hagytak maguk után: Alhambra Sevillában). A keleti népeknél a hastánc ugyanis na­gyon kedvelt, s roppant izgató - alig lehet nézni, úgy fölizgatja az embert. ­Tegnap 26-ikán voltam Escorialban: 3 egy óra helyett 2 óráig tartott az út odáig. Itt ugyanis (mint most hallom) a rapide óránként csak 40 kilométert tesz, a rendes személyvonat pedig csak 25 kilométert óránként. A monasterio (El Monasterionak hívják) egy kolosszális, szürke kőből épült palotatömeg. A 16. században kezdték építeni; most (akkor is) augusztinusok laknak benne. Persze csak a szárnyépületekben, mert roppant nagy a templom és a királyi lakosztály, óriási lépcsőház - most múzeumszerű látványosság: mert a szol­gákon kívül nem látni senkit. - S oly rendben, tisztaságban, sőt fényben van az egész tartva: hogy az embert önkéntelen ünnepélyes hangulat lepi meg. Remek a királyok Pantheonja: a főoltár alatt levő kriptaszerű csarnok. A koporsók láthatóan egymás fölött vannak elhelyezve (ezüst, arannyal): II. III. IV. Fülöp, Nagy Károly stb. Vettem fotográfiát különben róluk. Ausztriai Anna külön márvány tombeau-ban fekszik; úgy a kis dauphinek is köralakban stb. A falak gyönyörűen csiszolt márvánnyal fedvék. - Kolosszális a „grand escalier", a templom, a könyvtár - mind Lucas Giordano freskóival. A könyv­tárban régi: arab, török, héber, perzsa fordítású bibliák, akkora missálék, mint egy ember. A képtár is mesés gazdag: gyönyörű Tintorettók és Jordainek van­nak. A Tizianók és Velasquezek itt kevésbé érdekesek. A király lakosztálya (hihetetlen értékű spanyol Goya és Wuverman 4 gobelinekkel fedve) is érdekes: ez, ahol szegény II. Fülöp meghalt. Kívülről az épület vaste, 5 komor benyomást tesz - és nem is festői. Az út addig Castilia legszomorúbb vidékén visz át: vad, sziklás, telve óriási vándorkövekkel: apró cserjék és nyomorult pineaültetvények. - Escorial a Guadarama nyúlványa tövében fekszik egy felséges bérces hegységtől véd­ve északon. Délen egészen lapos. [...] 25-ikén megnéztem a Corridát, spanyol bikaviadal. Hát a tavalyi pesti 6 ehhez képest persze csak operett: mert a madridi echt és - borzasztó! Az Arena (Plaza de Toros-on) egy óriási Colosseum (nagyobb, mint a ró­mai), s 14 000 ember számára épült - s tömve volt. Én az árnyékos oldalra váltottam jegyet (3 peseta 60 cm) - a napos oldalon olcsóbb. Legfelül vannak a páholyok, fedve: ott sok hölgy is volt (arisztokraták), mert a nép asszonyai nem látogatják. Négy bikát öltek meg azon a délután. A bevonulás gyönyörű volt, festői: elől két fekete lovag, utána banderillók, mant[olvashatatlan szó], pikkadorok (lovon) - az espada (aki leöli a bikát, egy sevillai volt: Frades) és végül: két négyfes] öszvér fogat, amely az elhullott lovakat és bikákat húzza ki. - Az ügyesség, ahogy a bika előtt ugráltak - bámulatos. A bikák barnák (sötét), nagyok és igen vadak voltak: dühösen rohantak be, fújtak, a szarva­ikkal, s csülkeikkel a porondot túrták. - A lovakat, ahogy felszúrták szarvaik­kal, iszonyú látvány, s felemelték lovastul együtt. Az espada végül egy éles, vékony karddal, melyre zinóbervörös posztót terített - egy szúrással végzett a bikával. - A tömeg tombolt, őrjöngött, kiabált. - A második scenánál kijöttem, mert idegessé lettem. — - Most néztem ismét gobelineket: gyönyörűek, de roppant drágák, s így lehetetlen hozzájutnom. - Alkuszom egy nyakláncra: igazgyöngy, s rajta arany kereszt, cordovai, 17. századból: 300 pesetára tartja. Talán olcsóbban is megkapom. Szeretnék innen egy értékes emléket venni magának. - Holnap megírom a lyoni címemet. Csókolja Jani. MNG Adattár, Itsz.: 6169/1954. Közölve: Mezei 1993. 15-16. 1 Bolero, 1905. Kiállítva: 1906 Nemzeti Szalon, kat. 44. 2 Escorial, 1905. Kiállítva: 1906 Nemzeti Szalon, kat. 68. 3 Tkp. danse du ventre (fr.): hastánc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom