Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - BOROS JUDIT: Naturalista életképektől a realista kompozíciókig. Vaszary János festői pályájának első korszaka

nyába tágítja a naturalista ábrázolás határait. A naturalista attitűdnek megfelelően beállított kislány alakja a Nabis-kör, különösen Vuillard képeinek ismeretéről tanúskodó, erősen stilizált dekoratív természeti háttér előtt bontakozik ki. A Nabis-festők munkáival való, feltehetően 1894-es találkozás, egyéb olyan hatások mellett, mint például Carrière festészete, szerepet játszhatott Vaszary 1895 után induló szimbolista-szecessziós képeinek keletkezésében is. Kísérletező, a különféle stílusok iránt el nem kötelezett személyiségének megfelelően a következő mintegy tíz évben párhuzamosan dolgozott a szimbolizmus és a szecesszió, a historizmus és a realizmus stíluseszközeivel. Jellemző, hogy az 1895-ös A forrásnál című képnek létezik egy két évvel későbbi, 1897-ben festett realista pendant-ja,

30 a korsóból vizet öntő parasztlegény figurájának ábrázolásával. A historizmus eszmekörébe és formarendszerébe tartozó képeket Vaszary egyházi megrendelés nyomán festette. A megrendelések keletkezésében szerepet játszott nagybátyja, Vaszary Kolos támogatása is, bár az évek múlásával Vaszary maga is számos kapcsolatra tett szert egyházi körökben, és méltán egyre nagyobb elismerésnek örvendett. Több mint tíz portrét festett nagybátyjáról, és több oltárkép elkészítése is a nevéhez fűződik. A már említett 1889-es Vaszary Kolos-portrét követte az 1891 októberében, Vaszary Kolos hercegprímássá és esztergomi érsekké való kinevezése alkalmából festett álló profilkép, az 1892-ben készült, egészalakos pannonhalmi portré (kat. 5), az ugyancsak 1892-es ülő portré, majd 1893 után, Vaszary Kolos bíborosi kinevezését követően, egy térdkép, és a legreprezentatívabb mű, Vaszary Kolos álló portréja az esztergomi érseki palota számára.

31 (5. kép) Valamennyi klasszikus beállításban, díszes főpapi öltözetben, a megfelelő attribútumokkal ábrázolja Vaszary Kolost. A ruházat megfestése Albert Besnard akkoriban nagyon divatos arcképeinek hatását jelzi.

32 Ez a felfogás egyébként sem áll nagyon távol a főpap rendkívüli, egyszerre hívő és a világi értékek iránt is nyitott egyéniségétől. A legjelentősebb oltárkép-megrendelést 1896-ban, az esztergomi, Szent Péter és Pál titulussal rendelkező belvárosi plébániától kapta Vaszary. A Szent Pál prédikál, Szent Péter gyógyít Róma főterén, a Forum Romanumon című kép

33 programjának meghatározásában feltehetően részt vett Vaszary Kolos is. A mélyen hátranyúló teret balról monumentális oszlopokon nyugvó, díszes architráv határolja. A választott templom három égbe szökő, vörös márvány oszlopa arra a bibliai helyre utalhat, amely kimondja, hogy miként Péterre a körülmetéltek térítése, Pálra a körülmetéletlenek (pogányok) térítése bízatott, minek bizonyságaképpen Jakab, Kéfás meg János, „kik oszlopul tekintetnek", bajtársi jobbjukat nyújtják neki (Gal 2,9). Pál a templom lépcsőjéről szól a tömeghez, Péter a magasba tekintve bal kezét egy térdelő beteg 12. Tájkép, 1901 Magántulajdon