Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - BOROS JUDIT: Naturalista életképektől a realista kompozíciókig. Vaszary János festői pályájának első korszaka

fején nyugtatja. A kompozíció leghangsúlyosabb elemei mégsem ők, hanem az emberi világ és a vele szemben nyíló végtelen égbolt kettőssége. A magasból egy pálmaágat hozó angyal ereszkedik alá, mögötte további angyalok a keresztet és a pápai tiarát tartják. Az oltárképnek több kompozíciós vázlata ismeretes,

3

" egyiken az oszlopos épület a kép jobb szélén helyezkedik el, Péter és Pál pedig egymás mellett áll (kat. 13). Különös, hogy éppen a hosszú ábrázolási hagyományra visszatekintő oltárképnél - itt nem a jelen téma ábrázolásaira, hanem az oltárfestés hagyományára gondolok - alig érezhető a nyelvi sematizálására való törekvés. Ennek magyarázata lehet, hogy a választott késő reneszánsz hagyomány eleve kész kifejezési eszközök felhasználását tette lehetővé. A kilencvenes évek második felében Vaszary túlnyomórészt szimbolista hangulatú kompozíciókat festett.

35 Bizonyos mértékig kivétel az 1897-es Bizánci Madonna, amely a historizmus és a szecesszió határterületén értelmezhető, vagy az 1900-ban festett Ádám és Éva (kat. 27), amely naturalista elemeket vegyít a téma szimbolista-szecessziós feldolgozásába. A századforduló festői pályáinak szokásos fejlődési görbéjével ellentétben, a szimbolista képek korszaka után, illetve részben azokkal párhuzamosan, 1900 körül Vaszary erőteljesen realista paraszti témájú kompozíciókkal jelentkezett. Szerepet játszhattak ebben az erősödő agrárszocialista mozgalmak ugyanúgy, mint a szolnoki művésztelep megalakítása körüli készülődés. Vaszary egyike volt annak a tizenegy művésznek, akik 1899 októberében aláírták a művésztelep megalakítását szorgalmazó, a vallás- és közoktatási miniszterhez címzett memorandumot.

36 Bár az 1901-ben induló telepen nem dolgozott, őt is foglalkoztatta a 19. század realista hagyományának korszerű folytatása. De nem a naturalizmusé! A kettő határozott elkülönítése mellett érvel a Művészet 1903. decemberi számában közölt, Színek, vonalak élete című írásában.

37 A naturalizmus vitathatatlan érdeme, hogy kiszabadította a művészi érzékelést a történelmi stílusok kötöttségeiből, és teret nyitott az egyéni impressziók érvényesítésének, eközben azonban túlhangsúlyozta a természeti minta („az úgynevezett fotografikus becsületes látás") primátusát, így a naturalista irányzatok „nem végződhettek a stílusban". Új stílusra van tehát szükség, vonja le a konzekvenciát, és az erre való törekvés érzékelhető is a kortársi festészetben. Vaszary ekkoriban festett képeinek ismeretében utólag feltételezhető, hogy az új stílus, amelyet nem nevez meg a cikk, a realizmus lehetett. Az első realista kompozíciókat 1901-ben festette, ekkor készült az 1901/02-es Téli tárlaton bemutatott Öregek (kat. 53) és a hozzá tartozó Öregasszony-tanulmány, valamint számos tájkép. Az 1901-1905 közötti kiállításokon Vaszary váratlanul sok tájképet állított ki. Bár e tájképek közül csak néhányat ismerünk, megállapítható, hogy a figuratív kompozíciókkal párhuzamosan a tájképfestés gyakorlatában alakította ki realista képeinek modorát. Leginkább azt lehet mondani, hogy szándékosan eldurvította, egyben személyessé tette korábbi ecsetkezelését, a széles, puha ecsetek helyett kemény, „lekopott" ecsetekkel rakva fel a táji elemeket megjelenítő színfoltokat.'

8 (12. kép) Ezt a festésmódot alkalmazta figurális kompozícióin is. Első realista tájképei és a legkorábbi, 1901-1902 körül festett realista kompozíciói elárulják, hogy kiindulási pontként Courbet tájképeihez és 1850-1865 között festett kompozícióihoz lépett vissza. Összehasonlítva a naturalista időszak képeivel a realista képek szociális kötődése szembetűnő. A többnyire frontálisan ábrázolt szereplők a szembenállás, ellenállás érzését keltik a nézőben. Különösen feltűnő ez a beállítás és ennek courbet-i eredete az 1902-ben festett Részes aratók esetében.

39 Jellemző mozzanat az emberi alakok felnagyítása a környezethez viszonyítva, sőt, a környezet teljes elhanyagolása, mint az 1904-es Somogyi legény lovakkal (kat. 58) című képen. Ilyenkor az emberi alakok hordozzák a kép tartalmi mondanivalóját, amelybe beleérthető Vaszary - egyébként leplezett - társadalmi érzékenysége éppúgy, mint távolságtartó, csupán a megfestés lendületére, a kép stiláris egységére figyelő magatartása. Az erőteljes, kemény, telített ecsethasználatot a realista képek festése közben dolgozta ki Vaszary, és használta későbbi, expresszionista korszakában is.