Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Katalógus - Festmények

A művészek egy része a közvetlen, már önmagában is elementáris látványhoz ragaszkodva próbálta képpé formálni a külső benyomásokat; ezekben az esetekben az evangéliumi utalások inkább áttételesen vagy csak a címadásban fogalmazódtak meg. Olaszországi frontemlékei nyomán például Aurel Popp számos expresszív képet készített a húszas évek elején, amelyek együttesen egy monumentális háborús ciklus körvonalait sejtették. Közülük is kiemelkedő az a dróthálón fennakadt, széttárt kezű alakot megörökítő festmény, amelynek a művész az Új Krisztus címet adta.

4 Más alkotók viszont eltérő megközelítésben, a művész mint próféta, vátesz, pap stb. oldaláról közelítettek a témához. A világháború, a forradalmak és a békeszerződések után megszaporodó bibliai jelenetek általános korhangulatot közvetítettek, s a háborús élmények már csak áttételesen érezhetőek ki belőlük. Az elveszett közösség iránti nosztalgiáját családi jelenetként fogalmazta meg klasszicizáló képén Derkovits Gyula {Utolsó vacsora, 1922), vagy minden expresszív vonása ellenére a kudarcos forradalmárok és fásult újrakezdők mementójaként tekinthetünk Kernstok Károly Berlinben készült, azonos témájú festményére (Úrvacsora, 1921). A leggyakoribb ábrázolási keretnek azonban az egyéni és közösségi szenvedéstörténet bemutatására alkalmas témák bizonyultak, amelyeket a művészek Golgota-variáció, 1929 R.: Vasárnap. A Pesti Napló Melléklete 1929. márc. 3. 13.