Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Katalógus - Festmények

vagy a katonaszent, Sebestyén alakjába sűrítettek (Paizs-Goebel Jenő: Szent Sebestyén, 1927), vagy közvetlenül Jézus kereszthalálát választva a világ akkori történeti, mentális, szellemi stb. állapotának még általánosabb metaforáját rajzolták fel. Ez utóbbi téma tartalmi, formai és kifejezésben lehetőségei foglalkoztatták egy évtizeden keresztül Vaszary Jánost is. Egyfelől abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a legvégső változatnak tekintett, nagyméretű Golgota-kompozíciót számtalan grafikai és festményvariáció előzte meg, amelyek segítségével valamelyest rekonstruálhatjuk a művészi alkotás folyamatát. Másfelől viszont az egyes művek készülési sorrendjében csupán pár reprodukált mű és adat jelent homályos eligazodási pontokat: Révész István a saját tulajdonában lévő Vaszary-festményt is egyszer 1917-re, máskor 1920-ra datálta (kat. 110).

5 Az első biblikus művek már az 1919-es Ernst-kiállításon felbukkantak, de például a Háromkirályok festésmódja, keleties öltözetű alakjai még a balkáni háborús képek közvetlen hatásáról árulkodnak. Fiatalkori emlékként és bármikor elővehető, felfrissíthető rutinként ott kísért a korai időszak vallási képeinek sora, de Vaszaryt nem az egyházművészet megújítása, hanem az irodalmi alkotásokban is hiányolt „nagy mű" létrehozása izgatta. 1918-1920 körül még szinte a bámészkodó tömeg tagjaként körbejárja, ízlelgeti a stáció egyik-másik jelenetét (A Holttest siratása-variációk, kat. 108), hogy évekkel később, az 1924-es újabb Ernst-tárlatra már rátaláljon a Megfeszített ábrázolásának leghasználhatóbb sémájára, egy olyan súlyos, ízületeinél szinte megnyúló, szögletesre formált alakzatra (kat. 260), amely azután mindegyik későbbi Golgota-jelenetén ismétlődik. Farkas Zoltán jó érzékkel tapintott rá a változás irányára: „az új törekvések és így Vaszary is sokszor brutális erővel nyúlnak belé a harmadik dimenzió hangsúlyozásába".

6 A korabeli kiállításokon szereplő Golgota-képek sajnos nem azonosíthatóak be teljes bizonyossággal a ma ismert alkotásokkal/ azt viszont dokumentálják, hogy Vaszary formakeresése a világháború előtti redukciós korszakához nyúlik vissza. Ha emlékezetünkbe idézzük a festői problémákat feszegető képcímeket, a Művészház 1912-es kiállításán a Teherrel mozgó alak címet viselő grafikákat, vagy az Egyensúly (kat. 94) két változatát, akkor világossá válik, hogy a Golgota-téma kompozíciós megoldása egy idő után már nem (csak) Jézusról, egyre kevésbé a világháborút követő közérzületről, hanem egy magasztos, esztétikai értelemben viszont már-már kiüresedett téma hiteles, autonóm képpé fejlesztéséről szól. Az 1930-ig terjedő évtized alatt a művész a kép fő elemei térbe-mozgatásának (három organikus test, három geometrikus keresztfa), stiláris lehetőségeinek (grafikus vagy festői megközelítés, vaskos vagy áttetsző festésmód) összes lehetséges verzióját kipróbálta, hogy 1929 körül eljusson a méretben és kivágásban megfelelő, térfelfogásában teljesen egyedi, egyszerre súlyos és spirituális, egyszerre pontos rajzolatú és „hanyag", festékcsurgásaival és visszadörzsöléseivel

8 a II. világháború utáni „újfestészeti" irányzatokat megelőlegező műhöz. „Igazán stilizált képet alig egyet-kettőt festett, köztük a »Keresztrefeszitest« - próbálta megragadni a mű kettős természetét Gerő Ödön. - Mintha átlátszó anyagból ki volna faragva. Éppenséggel nem sacralis festmény és formában, fölépítésben, kifejezés merevségében kora gótikus. Élesszélű árnyékok és fények kubista tömegeket határolnak és mégis mintha a végtelenbe vesznének benne. Optikai talány és rejtelmes kompozíció."

9 Vajon Vaszary leghosszabban érlelt témájának kísérlete, a tökéletes mű sikerült? A művész mindenképpen annak érezhette. 1929-ben Révész Béla még „Vaszary készülő nagy vásznáról" számolt be, a lap illusztrációja azonban részleteiben nem egyezik meg az Ernst Múzeum 1930-as katalógusában közölt és itt kiállított alkotással. Nincs adatunk arra, hogy a művész vajon a vászon felületét visszacsiszolva módosította a bal oldali lator alakját, vagy egy másik újságcikk képaláírására hivatkozva - „Vaszary János műtermében egyik nagy Golgota-kompozíciója előtt"

10 - esetleg létezik valahol egy ismeretlen párdarab. Annyi azonban bizonyos, hogy a Golgota a harmincas években is a műtermében függött, a művész többé nem nyúlt hozzá, s már nem festett újabb változatot sem. Sz. Gy. 1 Klökner Gyula: A világháború és Szent János evangélista Apokalipszisa. Budapesti Hírlap, 1916. március 12. 11. 2 Juszkó Béla: Hadipiktor naplója. - Pingálás a rajvonalban -. Vasárnapi Újság, 1916. 43. sz. 677. 3 Maróti Géza emlékiratai. (Lapis Angularis IV. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből.) Szerk. Fehérvári Zoltán - Prakfalvi Endre. Bp., 2002. 84. 4 Új Krisztus {Az ismeretlen hős), 1925. R.: Popp Aurél: Ez is étet volt... Kolozsvár-Napoca, 1977. on. 5 Vaszary by István Révész. MNG Adattár, 23413/1993/1. 16. kép (Golgotha, 1917), illetve Vaszary grafikus művészete. írta és összeállította Révész István. MNG Adattár, 23413/1993/II. 53. kép (Golgotha, 1920). 6 Farkas 1922. 4. R. Pietà, 9. 7 A Golgota-variációk a kiállításokon: 1920 Ernst, kat. 90. (Golgota), kat. 100. (Golgota), 1920 Nemzeti Szalon, kat. 164. (Kálvária); 1924 Ernst, kat. 12. {Golgotha I. [rajzD R., kat. 17. (Golgotha II. [rajz]), kat. 85. (Golgotha Ili. [festmény]); 1924 Velence, kat. 111. (Golgota), kat. 123. (Golgota II.); 1925 Róma, kat. 6. (Crocifissione); 1930 Ernst, kat. 117. (Golgota, Szendrey Gy. tul.), kat. 144. (Krisztus kép) R. 18; 1926 Brüsszel, kat. 79. (Golgotha, magántulajdon); 1935 Emst, kat. 122. (Golgotha); 1940 Almásy-Teleki, kat. 11. (Tanulmány a Golgothához, vízfestmény, j.j.L: Vaszary J., özv. Vaszary jánosné tul.), kat. 12. (Krisztus a keresztfán, tusrajz, j.b.L: Vaszary J.; Dános Árpádné tul.), kat. 34. (Golgotha, vízfestmény, j.j.L: Vaszary )., özv. Vaszary Jánosné tul.), kat. 46. (Golgotha, festmény, 90 x 102 cm, j.j.L: Vaszary J. özv. Vaszary Jánosné tul.); 1943 Műbarát, kat. 1. (Golgota, ceruza és tempera), kat. 35. (Krisztus a kereszten, színes ceruza); 1944 Bern, kat. 295. (Golgotha, olajfestmény, magántulajdon). 8 „Golgota, deformálás, nagy vázlatszerú'n - fehér falszerű, mész szerű, durva festés, freskó szerű - testek aquarelles elem, fent csontszín - árnyék szénszerű, szürke, háttér lila." Vaszary vázlatos feljegyzései a Golgotához. Facsimiléje R.: Révész Béla: Vaszary János [II.J. Vasárnap. A Pesti Napló melléklete, 1929. márc. 3. 14. Az eredeti cédula a PIM Kézirattárában található, Itsz.: V 4709/102. 9 Gerő Ödön: Vaszary János. In: Uő: Művészetről, művészekről. Bp., é. n. [1939]- 274. 10 Meghalt Vaszary János, a magyar festőművészet nagy egyénisége. Pesti Napló Képes Melléklete, 1939. április 23. 0. n.