Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Katalógus - Festmények

Vaszary az OMKT 1901-es tavaszi tárlatán állította ki Ádám és Éva című képét, amely sajátos szintézise a festő szimbolista-szecessziós és naturalista-realista látásmódjának. Az igényes témaválasztás, valamint a kép szokatlanul nagy mérete jelzi, hogy Vaszary életműve egyik jelentős kompozíciójának szánta a hosszú festői hagyományra visszautaló Ádám és Évát. Bár a szokástól eltérően Ádám alakját nem szemben állva, hanem háttal ábrázolta, a kép Masaccio és Dürer azonos témájú munkájának monumentalitását idézi, sajátosan emlékeztetve Gustave Courbet korai, 1852-1853 körül festett képeire (Fürdőző nők, Birkózók), valamint Ferenczy Károly 1894 körül készült Ádám vagy Orfeusz című munkáira. A példák között említhetnénk még Hans von Marées vagy Arnold Böcklin nevét is. A háttal álló férfialak legközelebbi rokona Ligeti Miklós A tudás fája című szobra 1901-ből. (R.: Művészet, 1905. 263.) A kortársak által nem túlságosan értékelt mű elsősorban Vaszary abbéli szándékáról árulkodik, hogy festőként elszakadjon a naturalizmus parciális értékeket előtérbe helyező világától, és helyette - az Aranykor szimbolizmusából továbblépve - mind tematikában, mind ábrázolásmódban egy új, univerzalitásra törekvő szintézist teremtsen. A kép érzékelhető bizonytalanságait, a festésmód egyenetlenségeit többek között Meiler Simon sem hagyta említés nélkül a tavaszi tárlatról publikált kritikájában, amelyben ugyanakkor különösen dicsérő szavakkal emelte ki a női akt, Éva ábrázolásának kvalitásait: „Vaszary János Ádám és Éva czímü festménye (44 szám) nem jó kép. Hisz oly művet, melynek egyik fele szinte értéktelen, jónak nevezni nem lehet. Az Ádám formában és színben egyaránt nem sikerült. Ellenben az emberpár szebbik fele ezúttal is becsületére válik nevének. Éva fényben fürdő teste ragyogó szépségben áll előttünk. Az élettől duzzadó formákon a zöld környezet hideg reflexei hiába küzdenek a vér átsugárzó melegével. Minden részlet frissen és mégis a művészi szeretet lelkiismeretes gondjával van festve, s a finom formák sokasága meglepi és hosszan leköti a szemlélőt. Ez a szinte világító test napjaink magyar festészetének legkiválóbb actja, mint ahogy a maga korában Benczúr Bacchánsnője volt. Sőt ha a korszakok határait nem veszszük számba, Vaszary Éváját túlzás nélkül nevezhetjük a magyar festészetben a mezítelen női test legkiválóbb ábrázolásának." B. J. 28. Álló akt, 1900 / Standing Nude, 1900 Olaj, vászon, 56 * 47 cm j.n. RRM, Itsz.: 77.7.2 Kiállítva: BÁV, 44. aukció, 1977, kat. 339; 1986 MNG, kat. 313; 1989 London; 1990 Miami; 1990 Norfolk; 1990 San Diego. Irodalom: Art Nouveau i Central Europa. Kunstforeningen, Kpbenhavn, 1996. R. 45; Rippl Rónai Ödön 2002. R. 119; Rum 2005. R. 25. kép. Vaszary János az Ádám és Éva című olajképét festi. 1900. Archív fotó Magyar Nemzeti Galéria Adattár