Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)
Tanulmányok: - FÖLDI ESZTER: „...modern plakátot csinálni...". Vaszary János alkalmazott grafikai tevékenységéről
A következő megbízást 1892-ben a Wodianer és Lampel-féle könyvkiadótól kapta az ifjú Vaszary. A kiadó Vaszary Kolos jeles magyar történelmi személyiségek életrajzait tartalmazó müvéhez, a Történelmi életrajzokhoz 8 rendelt a szerző unokaöccsétől illusztrációkat (kat. 305). A felkérő levélben Wodianer Albert megjegyezte, hogy ezzel a megbízással a hercegprímás urat, Vaszary Kolost szeretnék meglepni. 9 Az illusztrációk (öt iniciálé, öt kezdő- és öt zárókép az egyes életrajzokhoz, valamint három egész oldalas akvarellkép) hagyományos zsánerképek és elbeszélő jellegű ábrázolások, Vaszarynak az 1880-as évek végén készített legtöbb rajzához hasonlóan. A címlap ügyetlenségei mellett is érdekes kompozíció, amely előrevetít néhányat Vaszary későbbi kedvelt motívumaiból. A történetíráshoz és hírnévhez kapcsolódó toposzokból épül fel: égő fáklyás, fehér leples antik nőalak babérral koszorúzza Cliónak, a történetírás múzsájának mellszobrát. A babérkoszorút magasba tartó kéz, a szimbolikus fogalom szobor formájában való megjelenítése, a láng (illetve az abból felszálló füst), a lombos-fás környezet többször visszatér majd a művész alkalmazott grafikai munkáin. A címlapon a legérdekesebb tárgy a jelenet bal alsó szélén álló, késő római korból származó, ún. „polgárdi tri pus" (háromláb), a Polgárdi mellől 1878-ban előkerült különleges és ritka lelet, 10 amelyet Vaszary stilizált vagy alig észrevehető formában később is többször ábrázolt (kat. 23, 303-304). A tripus többfunkciós használati és szakrális tárgy volt, ülőalkalmatosságként, lábakon álló tálként és áldozati füstölőként is használták. Vaszary címlapján a nevezetes tárgy a történelmi múlt jelképévé válik. A betűválasztás és a szövegelhelyezés követi a korban szokásos tipográfiai megoldásokat: a cím és szerző különböző betűtípusokkal szerepel, elhelyezésük a historizáló nyomdai termékekre emlékeztet. A Történelmi életrajzok utolsó illusztrációit 1892 szeptemberében vette kézhez Wodianer Albert." A következő évben, 1893-ban Vaszary - másodszor - Párizsba utazott. 0 maga így vallott párizsi tartózkodása benyomásairól: „Döntő fontosságúnak azonban a francia kultúrát ismertem fel. [...] A műtermeknek a Julienban [sic!], az Academián, az esti kurzusokon átformáló hatása elenyésző csekély volt: Párizsban akkor is épp úgy, mint ma az uccának, kirakatoknak, műkereskedéseknek, kiállításoknak stb. volt művészi nevelő befolyása."" Sajnos közelebbről nem nevezte meg, hogy mit látott a „kirakatokban, műkereskedésekben, kiállításokon". Festészetére Bastien-Lepage és Puvis de Chavannes hatott, iparművészeti szemléletéhez, alkalmazott grafikai művészetéhez azonban máshol találhatott mintákat. Régi kaposvári ismerőse, az 1889 óta Párizsban élő Rippl-Rónai József gondolatai nagy hatással lehettek Vaszaryra. Ő maga is leírja, hogy Párizsban sokszor járt Rippl műtermében, ahol barátja alkalmazott grafikai műveit is megmutatta neki. Szerinte Rippl-Rónai „unja a plasztikus megoldást - és könnyen megérthető, hogy miért foglalkozik előszeretettel síkszerű feladatokkal: plakátokkal, gobelinekkel, dekoratív megoldásokkal". 13 Vaszary éppen azokat a műfajokat említi, amelyekben hazatérése után ő maga is szívesen alkotott. A nála hat évvel idősebb, tapasztalt párizsi művészt (és körét) egyfajta mintának tarthatta. Rippl-Rónai ekkor Neuillyben lakott James Pitcairn-Knowlesszal, és noha hivatalosan még nem volt a Nabis-művészcsoport tagja, 1893-ban részt vett a Galerie Le Bare de Boutteville-ben a Nabis ötödik csoportkiállításán. 14 Első hímzése, az Idealizmus és realizmus 1894-ben készült, ekkor járt litografálni is az Ancourt és Clot nyomdákba, 1894-ben készült litografált lapja, a Revue Blanche-ban megjelent Lámpánál olvasó nő. Vaszary feltehetően látta mindezeket, de RipplRónai elmondásából is értesülhetett az akkori legmodernebb iparművészeti elvekről. 15 (1. kép) Vaszary későbbi alkalmazott grafikai művei ismeretében felvetődik a kérdés, vajon megismerhette-e Alfons Mucha műveit már ekkor, párizsi tartózkodása alatt. Mucha nagy sikerű G/s/noncfa-plakátja, amely egy csapásra ismertté tette a nevét, és a korabeli források szerint szinte forradalmat csinált a plakátművészetben, 16 1895. január l-jén került ki az utcákra. Az újabb kutatások szerint lehetséges, hogy Vaszary csak 1895 elején tért vissza Budapestre, 17 ebben az esetben még láthatta a plakátot, de később is találkozhatott Mucha alkotásaival: az 1897 júniusában Párizsban a Salon des Cent-ban rendezett nagy gyűjteményes kiállításának egy részét Bécsben is bemutatták, a La Plume folyóirat 1897. augusztusi számát pedig Mucha 1. Cirkusz (Caroussel), 1890-es évek Dia Révész István hagyatékából Magyar Nemzeti Galéria, Adattár 2. Plakátterv Thék Endre zongoragyáros részére, 1897 R.: Magyar Iparművészet, 1897. 4. sz. 164.
