Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Vaszary János (1867–1939) gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2007/3)

Tanulmányok: - FÖLDI ESZTER: „...modern plakátot csinálni...". Vaszary János alkalmazott grafikai tevékenységéről

FÖLDI ESZTER „...modern plakátot csinálni..." VASZARY JÁNOS ALKALMAZOTT GRAFIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL „Nálunk felsőbb helyről úgy látszik, hogy kiadták az impulzust a modern stylus folytatására. Csakhogy az nem úgy van ám, mint a köpönyeggel, hogy ide-oda forgathatjuk. Erre születni kell, érezni, stb. Egyszerre modern plakátot csinálni annak, aki ellensége az ilyen iránynak - lehetetlen. Ferenczyn, Vaszaryn, szerény magamon kívül errevaló magyar művészt nem ismerek el ezidőszerint." 1 1899 júniusában Rippl-Rónai József így értékelte a magyarországi alkalmazott grafika helyzetét. Rippl-Rónai jó érzékkel emelte ki Vaszaryt, aki magyarországi, elismert festőként kitűnt művésztársai közül szerteágazó grafikusi tevékenységével. Hiszen, ahogy Lyka Károly írta 1899-ben: „A művészeti pályázatok nem mindig biztatók minálunk. [...] A művészek legjava elegánsan tartózkodik a részvételtől." 2 Vaszary éppen az a fiatal, akadé­mikus képzettségű, világlátott festőművész volt, akire a különféle művészeti pályázatok szá­mítottak: ismerte az iparművészeti mozgalmat, és szívesen vállalt alkalmazott grafikai felada­tokat. Ez irányú tevékenységére büszke is volt, 1900-ban egy levélben, amelyben önéletrajzát ismertette, Vaszary fontosnak tartotta megemlíteni: „Foglalkozom plakátfestéssel, készítettem az iparművészeti múzeum számára szőnyeg-terveket [...], könyv-külzeteket [ti. könyvborí­tókat]". 3 1899-ben Vaszary volt az egyik legtöbbet foglalkoztatott „modern" alkalmazott grafikus. 1898 elején a Képzőművészeti Társulat és a kiállítási bizottság tagja lett," bekerült a Nemzeti Szalon választmányába, 5 és a Műbarátok Körében is szerepet vállalt. 6 A számos megbízást valószínűleg a művészeti közéletben való aktív részvételének is köszönhette. 1898 és 1900 között elhalmozták alkalmazott grafikai és illusztrációs megbízásokkal, és az iparművészet néhány ágában is elkezdett dolgozni (szőnyeg-, bútor- és edénytervek). A Rippl-Rónai által kiemelt plakátok mellett Vaszary meghívókat, címlapokat, kottafedele­ket is tervezett. Ezeket korábban nyomdászok készítették, csak a 19-20. század fordulójától vettek részt művészek vagy legalábbis művészileg képzett tervezők az előállításukban. így a pontos megnevezése sem alakult ki ennek a tevékenységnek, és arról sem volt egyértelmű a közvélekedés, hogy az iparművészet vagy a képzőművészet körébe tartozik-e. Tanulmányom­ban minden olyan művészi alkotást, amelynek előállítása nyomdai úton történik, alkalmazott grafikának nevezek - ez a kifejezés a korszakban egyáltalán nem létezett, de ma általánosan jobban érthető. (Napjainkban sokszor a - pontosabb - „tervezőgrafika" terminust használják, megkülönböztetve ezt a „képgrafikától", azaz az autonóm grafikai művek létrehozásától.) Elméletileg az illusztráció is az alkalmazott grafika körébe tartozik, mivel nyomdai úton sok­szorosítják, és általában nyomdai terméket díszít. Vaszary illusztrációi azonban általában önálló kompozíciók, amelyek festészetéhez állnak közel, így nem a tervezőgrafika, hanem inkább a képgrafika körébe sorolandók. Ezért tanulmányomban Vaszary illusztrátori tevékeny­ségével csak érintőlegesen foglalkozom, mert ezek a művek más elemzési szempontokat kívánnak meg. Vaszary - az eddigi adatok alapján - valószínűleg az 1890-es évek elején kezdte illusztrá­tori működését. Az MNG Adattára őriz egy 1891-es felkérő levelet, amelyben Kürthy Emil újságíró „rajzocskát" kér Vaszarytól a Magyar Hírlap karácsonyi melléklete számára. 7 A megbízás nem valósult meg. A kompozíciót, amely egy olvasó családot ábrázol, akikhez egy ruhátlan, csupán egy széles szalag által takart nőalak hajol le, kezében pálmaággal, a szignatúra szerint Eisenhut Ferenc rajzolta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom