Muladi Brigitta - Veszprémi Nóra szerk.: A festmény ideje – Az újraértelmezett hagyomány (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tanulmányok - Millenniumi realizmus. A kortárs magyar realista festészet természetrajza. Rieder Gábor

Az interpretáció csapásai A fotórealista festészet a naturalizmus primer öröme és a bravúr csodálata mellett persze szofisztikáltabb, szellemi természetű megközelítési stratégiákat is kiszolgálhat. A különböző értelmezési modellek szerint elrendeződő hermeneutikai metódusok konceptuális töltetet feltételeznek, ami - legalábbis Danto szerint - a Duchamputáni kortárs képzőművészet közismert alaptulajdonsága.

26 A technorealizmus-vitába Sturcz János vezette be az általános értelemben vett „konceptuális realizmus" kifejezést, a realizmus emocionális befogadásának tagadásaként: „Konceptuális művészet ez, ahogy a kortárs művészeti termés legjava. Csak ez a konceptualitáson átszűrt festészet sajátos vizuális-intellektuális-manuális tehetséget és felkészültséget igényel."

27 Értelmezői fonalaként a posztmodern realitás-virtualitás fogalmi párosa kínálkozik elsőként. Készman József a technorealizmus valóságfokát a baudrillard-i szimulakrum-világ mentén határozza meg: ,,[a technorealizmus] a valóság végletes felfokozásának terepe, ami az adott reprezentációs módszerben a hiperrealitást vonja maga után: a művészet és a valóság közti határ eltűnik, a valóság és az annak kifejezését szolgáló jelek közötti különbség összeomlik. [...] Elfogadhatjuk, hogy hatásaként a műalkotás és a realitás közötti válaszfal leomlik, a képi valóság redundánssá válik, benne belterjesen tenyésznek a képek, hitek, egók és lógók - a valóságra való vonatkozások teljes hiányával."

28 A valóságvonatkozását vesztett, körbezáródó értelmezési stratégia főként a kilencvenes évek első felében fellépő, a technorealizmus előfutárának vagy első hullámának tekinthető realista-figurális művészeknél lép működésbe. Kósa János hekkereket, számítógépeket és klasszikus figurákat vegyítő festményein, Wächter Dénes popos emblémákat feldolgozó vásznain, Chyczy Dénes recés üvegekkel eltávolított portréin, sőt. Konkoly Gyula impresszionizmus-parafrázisain is. Az új vagy újszerűen használt elektronikus médiumok ugyanis más viszonyt alakítottak ki a két dimenzióban megjelenő képekkel, mint a hagyományos fotográfia vagy a televízió. A popcsatornák klipjei és tévéreklámjai montázsszerű, intenzív, lineáris ívet nélkülöző filmes látásmódot kínálnak, alapélménnyé téve az experimentális film szűk körben ismert, határsértő kalandozásainak eredményeit. Ezzel a folyamattal párhuzamosan az internet standardizálta azt a felületszerkesztési metódust, ami a szövegeket és a képeket a néző által szabadon variálható mozgó-forgó-villogó színes egységbe kapcsolta össze. A keretekkel határolt téglalapban (monitor) nem a háromdimenziós valóság síkszerű vetülete jelenik meg, ahogyan a fotográfián vagy a televízión edződött néző megszokhatta. Az ezredfordulós kép másmilyen. Digitálisan előállított és analóg módon rögzített valóságszeletek keveredéséből áll össze. Új viszonyt alakít ki a két dimenzióval: mindennapossá válik a máshonnan kiollózott elemek használata, a hierarchikus rend és a linearitás hiánya, valamint az interaktivitás feltételezése. A posztmodern idézéstechnikából kinövő, zárt művészi birodalom a nagy hatású francia filozófus, Jean Baudrillard vigasztalan elméletét illusztrálja: „Nem utánzásról van immár szó, nem is megkettőzésről, még csak nem is paródiáról. Hanem a valóság behelyettesítéséről a valóság jeleivel, azaz egy olyan műveletről, mely minden valóságos folyamatot operacionális másolatával helyettesít be, s ez a programatikus, hibátlan, metaszilárd jelzőgép a valóság minden jelét felkínálja és minden bonyodalmát rövidre zárja."

29 A kultúra- és médiaismeretet játékba hozó, önmagába kulcsolt rejtvényfejtő stratégia mellett a médium-, illetve média-kritika képviseli az egy helyben járó szimulakrum-világból való kitörés lehetőségét - ez jelenik meg leghangsúlyosabban a technorealizmus értelmezési erőterében is. Erre játszott rá Hajdú Kinga raszterpontjaival, Kupcsik Adrián szellemképes festményeivel és Király András az internetről letöltött motívumaival, valamint a pszeudo-giccs két idősödő mestere, Nyári István és Méhes Lóránd is. A szűkebb értelemben vett technorealizmusnak szintén fő motívuma a média világa: Győrffy rajzszoftverrel torzított fotók alapján fest, Dániel András filmes jelenetnek tűnő, eltérő nagyítású képkivágásokat illeszt egymás mellé, Csiszér Zsuzsi CD-borítókat tervez, Tamási Claudia megfestette óriásira növesztett ajkainak fényképét stb. A fiatal fotórealista festők vizuális forrásként az őket körülvevő képi világhoz nyúltak, ami generációjuk közös festői jellemvonásának tekinthető. A technorealizmus-vita több résztvevője (Petrányi Zsolt, Bordács Andrea — Kollár József, Készman József) is ebből a jellegzetes generációs-ezredfordulós élményből, a technokrata világ - technicista művészet fogalmi párosa felől közelítette meg a kérdést, szemben a figurális festészet történeti ívének hangsúlyozóival. Hornyik hívta fel elsőként a figyelmet a medializáit kontextus - új művészettörténet-írásnak

30 megfelelő - megközelítésére a „technorealizmus" kifejezés bevezetésével. Ezen a kontextualizáló csapáson haladt tovább Bordács és Kollár is, amikor megállapította: „A technorealizmus tekinthető egy átfogó fogalomnak, melynek terjedelmébe azok a festmények tartoznak, amik valamiképpen az ábrázolás konvencionálisjellegét magukon hordozzák, ezáltal a korszak szemével nézik a világot, de megpróbálnak rajta a maguk módján egy kicsit igazítani."

31 Pedig a technorealizmus nem kritikai irányzat. Nem kutatja, elemzi és bírálja a technicista hétköznapi valóságot, csak engedelmes realista iskolaként dokumentálja. A médium természetére irányuló kérdések - a festészet és az elektronikus képek különböző természetétől függetlenül - az esztétikai tautologikus, l'art pour l'art mezején mozognak, miképp Duchamp paradigmatikus piszoárja is. Sőt, a technorealizmus nemegyszer direkt elkalandozik a huszadik századi fantasztikum meseszerű toposzai között, élvezettel öltve magára a popkultúra kliséit. Győrffy sci-fikből ismert klónokat és mutánsokat fest, Szenteleki Gábor okkult, fekete mágiával teli jeleneteket, Krizsán Zoltán pedig fantasy-hősnőkkel védi meg birodalmát a gonosz démonoktól.

32 Igy a műelemzés - értelmezés helyett - gyakran elveszik a szubkultúra közös élményvilágában. A kritikai él egyedül iski Kocsis Tibor festményein fedezhető fel. Az ökológiai kérdéseket felvető őz-portrék vagy a menekülttábori gyerekekről festett arcképek a művészet társadalmi problémákra reflektáló hagyományához illeszkednek.

33 Kortárs akadémia A technorealizmus médiavalóságot visszatükröző légköre rideg és professzionális, hol a gépi mechanizmusok fémes hidegségét, hol a hollywoodi bestiárium rettenetét idézi. A figurativitás ezredfordulós felvirágzását meglovagolva - némi fáziskéséssel - kapott széles nyilvánosságot a hazai festőművészet másik jelentős realista iskolája, a Sensaria társaság. Színre lépésükre Sturcz János hívta fel a figyelmet a technorealizmus-vita közepette: „Végül egy olyan csoportra szeretném felhívni a figyelmet, akik tovább szélesítik, szemléletileg gazdagítják az eddig felvázolt realista festészeti spektrumot. Tevékenységüket a radikális neokonzervativizmus kategóriájával ragadhatnám