Muladi Brigitta - Veszprémi Nóra szerk.: A festmény ideje – Az újraértelmezett hagyomány (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tanulmányok - Millenniumi realizmus. A kortárs magyar realista festészet természetrajza. Rieder Gábor

Millenniumi realizmus A kortárs magyar realista festészet természetrajza Rieder Gábor A láng őrzői A figurativitás hagyománya a huszadik századi nyugati festőművészetben - a radikális neoavantgárd izmusok ábrázolóművészetellenes programjaitól függetlenül - sohasem szakadt meg. Bár a realista alkotókat kizárták a progresszivitás fő fórumairól, a szélesebb közönség és az avantgárd grand art közötti bizonytalan illetőségű senkiföldjén - R. B. Kitaj szavaival élve - tovább „őrizték a lángot".

1 Amerikában David Hockney, Nagy-Britanniában a Londoni Iskola (Francis Bacon, Lucián Freud, R. B. Kitaj stb.), Németországban Gerhard Richter, Franciaországban pedig Balthus az aktuális divatirányzatokkal mit sem törődve biztosították a klasszikus modern, figuratív festészet folytonosságát. A hetvenes-nyolcvanas évek Új festészete (heftige Malerei, transzavantgárd) ehhez az izolált formában továbbélő, expresszív alapokon álló modernista formanyelvhez tért vissza, visszaerőszakolva az élvonalba az olaj-vászon technikát és a hagyományos mimésziszt. Mindeközben, a hatvanas évek derekától kezdve, az amerikai gyökerű, fotografikus minőségű hiperrealizmus rendületlenül hozta kései virágait.

2 A fotografikus médiaképeken alapuló hiperrealizmus és a továbbörökített figuratív expresszionizmus vegyes házasságából született meg a kilencvenes évek sokszínű, gazdag, világszerte jelentős szerepet játszó realista piktúrája, szétválaszthatatlanul összefonódva a vele együtt felcseperedett új médiumok (tévé, videó, számítógép) képi univerzumával. Az új figuratív tendenciák az ezredfordulón kerültek koncentrált megakiállítások formájában az érdeklődés (és a progresszió) középpontjába. 2002—2003 között a „Kedves festő fess meg... "című utazó kiállítás Párizsban, Bécsben és Frankfurtban is látható volt. A vándortárlat Francis Picabia erotikus fotókat másoló vásznaival indulva tizenhét festőt mutatott be, akik a figurativitást konceptuális tartalommal és média-utalásokkal töltötték meg. A cím Martin Kippenberger nyolcvanas években született sorozatára utal, amit a művész egy precíz moziplakátfestő, Mr. Werner segítségével kivitelezett. A Kippenberger-féle akcióhoz hasonló média- illetve médiumkritika - az Art Forum recenzense szerint - a nemzetközi színtéren az ,,[...]elsődleges paradigma: a kiállításon ezért a figuratív festészet kritikai potenciálja nem a közvetlen megfigyelések és személyes benyomások hagyományos minőségeiből származik, hanem inkább a tapogatózó stílusból, az előképből, a technikából, a képből és a metaforából. A »Cher Peintre« olyan festészetről szól, ami a festészeten gondolkodik: reflexív, öntudatos, tudatában van a médium kritikai végjátékának, de sosem mond le a jelentésalkotás és a csábítás állandó lehetőségéről."

3 A fő hangsúlyok ellenére, a millenniumi festészet tág játékteréről árulkodik a frankfurti Deutschemalereizweitausenddrei című tárlat (Kunstverein, 2003) és a londoni Saatchi Galéria öt részes kiállítássorozata, A festészet diadala (2005-től) is. Az utóbbi válogatás például azzal húzza alá a figuratív (és nonfiguratív) festészet sokszínűségét, hogy egymás mellé állítja Peter Dóig fátyolos figurativitását, Hermann Nitsch absztrakt akció-festészetét, Muntean &. Rosenblum ál-klasszikus életképeit, Thomas Scheibitz vidám, pop-os műveit és Dirk Skreber hiperrealizmusát is.

4 Hosszú paradigmaváltás A magyar színtéren ezzel párhuzamosan (több-kevesebb eltéréssel) hasonló változások zajlottak le, bár a Kádár-korszak ellenzéki ethoszának formaiinjában tartósított avantgardizmus csak lassan mondott le nehezen kiharcolt pozícióiról. A korábban kikristályosodott teoretikus ellentétpárok (avantgárd vs. giccs, popkultúra vs. magas művészet, majd avantgárd vs. posztmodern) a rendszerváltozás után is polarizálták a művészetről való gondolkodást.

5 Ez a kérlelhetetlen avantgardista attitűd jelenik meg Kemény György őszinte és nyers fotórealizmus-kritikájában: „Ugyanakkor visszajött az olajjal vászonra festés. Én ezt nem komplikálnám annyira, mint az erről szóló sok cikk és elméleti fejtegetés. Egyszerűen visszatért a naturális-emberábrázoló, gyakorlatilag 19. századi festészet. A nagy művészeti forradalmak után visszatértünk ehhez. Hiába hivatkoznak az amerikai hiperrealizmusra, amely a pop arttal párhuzamosan a hatvanas években ment, ez már nem ugyanaz. Azt gondolom, ez megélhetési festészet. Egyre inkább látom: fiatal festőművészek kutyust és virágot festenek. Üzletházakban, irodákban, bankokban látod lógni ezeket, eladták, valakik pedig megvásárolták, és szó sincs arról, hogy ez a szellemi progresszió része."

6 A figurativitás és a realizmus előretörését a kilencvenes évek elejétől fogva értetlen döbbenet fogadta. Pedig sorra rendezték az emigráns mesterek (Csernus Tibor, Konkoly Gyula, Méhes László) realista tárlatait, miközben Szűcs Attila sfumatós, metafizikus festészete, Kósa János posztmodern idézetekkel tarkított pszeudo-historizáló jelenetei és Hajdú Kinga sejtelmes csendéletei is feltűntek a színen. 1995-ben Lajta Gábor még így töprengett: „Bizonyára sokan vitatják, hogy a küszöbön túl egy új figurális művészet kezdődne. És bizonyára sokan gondolják azt is (még mindig), hogy a fénykép, a film teszi feleslegessé az emberábrázoló festészetet."

7 Bizonyára jól látta. Az első trend A váltás az ezredforduló táján köszöntött be. „Az 1999-es Csernusféle Hogarth-ciklus már reveláció volt. A csata eldőlt. Kell az új realitás. A szocreál rossz emlékű figurativitása után először lehetett békésen örülni egy jó festő látványhoz (is) igazított, tradíciókból táplálkozó festészetének."

8 A Trafó Galéria fiatalokat bemutató kiállítását követően Hornyik Sándor az Új Művészet hasábjain üdvözölte az új fotórealista művészeket.

9 A Műcsarnok millenniumi szalontárlatán pedig (Dialógus, 2000—2001) - szemben az 1997-es, Olaj/vászon címet viselő korábbi seregszemlével - a realista alkotások már a hangsúlyos főhelyeken szerepeltek. A Balkon kritikusa szerint: „[...] az entrée a figuratív festészet előtérbe kerülését hangsúlyozza, helyesen ítélve meg az ezredforduló tradicionális festészetébe óhatatlanul benyomakodó vizuális változást, melyet a számítógép-használat, illetve a tömegmédiumok (videó, óriásplakát stb.) elterjedése erősített fel."

10 A millenniumi tárlatot követően megszaporodtak a - szorosabb értelemben vett realista - festészet körében születő kiállítások és recenziók. 2001-ben pedig színre lépett a Képzőművészeti Egyetem frissen lediplomázott új realista nemzedéke: Győrffy László, iski Kocsis Tibor, Kupcsik Adrián valamint a külön utakon járó László Dániel.

11 A kereskedelmi galériák gyorsan lecsaptak az új jövevényekre,