Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Negyedik fejezet. A felvilágosodás útjai

gon beszél Dürerről is, „Férfiasság, belső erő és állhatatosság" sugárzik belőle, ami hiányzik „kisminkelt babafestő" kortársaiból. Hogy az ifjú Goethe mely Dürer-lapokat szerezte meg magának, arról csak sejtéseink vannak. Ezzel szemben pontosan ismert, hogy Károly Ágost szász-weimareisenachi hercegnek - akinek 1776-ban lépett a szolgálatába -, valamint barátjának, Johann Caspar Lavaternek, a fiziognómiai tanulmányairól híressé vált zürichi teológusnak a Dürer-gyűjteményét Goethe rendezte, sőt ki is egészítette. Irodalom: Winkler 1936-1939, I 77. sk.; Kat. Wien 2003, 416. M. O. 4-6 Allegorikus figurák 1597 Paolo Farinati Verona 1524 - 1606 Verona Barna toll, fehér fedőfesték, kék papír 37,2 x 51,8 cm Jelzés balra lent: „P. farinati", balra fent: „Sacil ala Cancha / Fiume Livenza", a pajzson: „Bia(n)ha / Rosa"; jobbra fent: „Palma ala (?)", balra középen: „Padoa ala Cancha / Fiume Meduacho deto la / bre(n)ta", a pajzson: „Roso / Biancha" Proveniencia: Goethe tulajdonából Klassik Stiftung Weimar, Graphische Sammlungen 4-6 Ltsz.: Schuchardt I, S. 240, Nr. 72. A dekoratív vázlat bal felső részében a Livenza folyó allegóriáját láthatjuk, amint egy gömb formájú edényből vizet önt, oldalán Sacile város ülő allegóriája; jobbra tőlük Palma város allegorikus alakja; a lap alsó felében Brenta folyó, illetve Padova város allegóriája látható a város címerével és a könyvekkel, amelyek a tudomány városaként jellemzik. Paolo Farinati életének legfontosabb dokumentuma 1573 és 1606 között vezetett naplója, amelyben egy 1597. május 18-án kelt bejegyzés kapcsolatba hozható ezzel a művel. Itt Marcantonio Memmo megrendeléséről olvashatunk, amely a Velence fennhatósága alá tartozó felső-itáliai városok allegóriáinak hatrészes dekorációs ciklusára szól. Memmo 1612 és l6l5 között dózseként állt Velence élén. A ciklus két darabját, Verona és Padova allegóriáit a loverei Pinacoteca Tadini őrzi. Irodalom: Farinati 1974; Schuster 1999, 64. sk. M. o. 4-7 Tengeri ütközet Polidoro Caldara (1500 körül - 1543 körül) műve után készült rajz 16. század vége Ismeretlen itáliai művész Pieter Pauwel Rubens (retusok) Siegen 1577 - 1640 Antwerpen Barna tollrajz, szürkével és barnával lavírozott, fehér fedőfesték, fekete kréta (16. század vége); Rubens retusai: sárga és fehér fedőfesték 23,4 x 42,2 cm Proveniencia: Goethe tulajdonából Klassik Stiftung Weimar, Graphische Sammlungen Ltsz.: Schuchardt I, S. 332, Nr. 37. A rajz Polidoro által 1524 és 1527 között Niccolö Gaddi római palotájához készült homlokzati dekoráció egyik részletének másolata. Pieter Pauwel Rubens tulajdonából származik, és számos más, azonos provenienciájú laphoz hasonlóan a festő kezétől származó retusnyomokat találhatunk rajta. A retusálás célja a rajz festőiségének fokozása volt. Rubens ehhez gyakran ugyanazt a technikát használta, ebben a fehér és sárga fedőfesték, szürke és barna ecset, alkalmanként sárga színű zsíros kréta vagy vöröskréta jutott szerephez. A képen balra lent látható „Rubens"-felirat nem a mestertől származik. A homlokzat egyik felirata szerint az ábrázoláson egy ostiai tengeri ütközet látható. Goethe 1809-ben Carl Ludwig Fernow (1763-1808) hagyatékából szerezte meg Pietro Santi Bartoli (1635 körül - 1700) nyolcrészes rézkarcsorozatát, amely a Palazzo Gaddi teljes dekorációs programját rep-