Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Negyedik fejezet. A felvilágosodás útjai

viszont a festő 1811-ben megjelentetett életrajzában a 18. század kiemelkedő tájfestőjeként emlékezett meg Hackertről. 1803-ban Goethe közvetítésével két nagyméretű, ma lappangó tájkép került a weimari rezidenciába. A kiállításon szereplő festmény is hercegi tulajdonból származik, a szerzés pontos időpontja azonban ismeretlen. A Róma közelében, az Albani-hegyekben fekvő Nemi-tó látképét Hackert több alkalommal is megfestette, rajzokat már 1775 és 1776 folyamán készített a tájról. 1784-ben két tájképet festett, ezek közül az egyik ma a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található. A budapesti tájképpel ellentétben Hackert ezen a művén nem annyira magas nézőpontot választott, a táj pedig egységes, a napszak által meghatározott fényben fürdik. Az erősen árnyékos előtér, amely mintegy kulisszaként tolódik a panoráma elé, tanúskodik arról, hogy Hackert a természet pontos megfigyelése és bizonyos növényi részletek hű ábrázolása ellenére egy hagyományos kompozíciós sémához ragaszkodott, amelynek köszönhetően a képkivágat idealizált tájként hat. Irodalom: Kat. Berlin 1957, 124. sz.; NordhoJJ-Reimer 1994, 475. sz.; Kat. Weimar 1994, 44. sz. B. w. 4-4 Táj MercuHússzal, Argusszal és lóval 1805 Johann Christian Reinhart Hof (Oberfranken) 1761 - 1847 Róma Olaj, vászon 116 x 111,5 cm Proveniencia: vétel Friedrich-Carl Klug von Nidda und von Falkensteintől, Bad Homburg, Lipcse város segítségével, 1998 Museum der bildenden Künste Leipzig Ltsz.: I 1784 Ld. Kat. Bonn, 187. 4-5 A lovag, a halál és az ördög 1513 Albrecht Dürer Nürnberg 1471 - 1528 Nürnberg Rézmetszet 24,6 x 18,9 cm Jelzés és dátum balra lent Proveniencia: Goethe tulajdonából 4-5 Klassik Stiftung Weimar, Graphische Sammlungen Ltsz.: Schuchardt I, S. 116, Nr. 117. A Goethe által hátrahagyott számos grafikai konvolutum közül Dürer-gyűjteménye már méreténél fogva is kiemelkedik: a mappa majdnem 350 Dürer által vagy után készített munkát tartalmaz. Goethe már korán foglalkozni kezdett Dürer munkásságával. Straßburgi korszakának (1770-1771) benyomásai érdeklődését a régi német művészetre irányították. 1772-ben megjelent /4 német építőművészeiről (Von deutscher Baukunst) című tanulmányában egyrészt a straíáburgi dómmal való találkozásának programszerű feldolgozását olvashatjuk, másrészt lelkes han-