Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - SZÜCS GYÖRGY: Egy regionális centrum: Nagybánya

SZŰCS GYÖRGY Egy regionális centrum: Nagybánya A 19. században a fővárosból érkező utazó Szatmárnémeti irányából közelíthette meg Nagybányát, többnyire szekéren, postakocsin vagy lovon, később, az 1880-as évektől, a szárnyvasút megépülésével pedig vonaton. A művésztelep megalapításához vezető, híres 1896-os Hollósy-féle „bevonulás" első ünnepi mozzanata is a város indóházához kötődött, ahol egy díszes küldöttség élén maga a polgármester, Turman Olivér fogadta a furcsa, vegyes öltözetű, bohém társaságot. Többségük - és nemcsak a külföldiek - sohasem járt Magyarországnak ezen a kies vidékén, legfeljebb a gazdag arany- és ezüstbányászatáról szóló híreket idézhette fel emlékeiben. Az eléjük táruló panoráma, a hol merészebben égre törő, máshol álmosan elnyújtózkodó vulkanikus kúpok alakja nem változott az évek, évtizedek folyamán, s a vicinálison zötykölődő újabb és újabb festőgenerációkat ugyanaz a látványegyüttes fogadta, mint az első honfoglalókat: a Morgó, a Hegyeshegy, a Virághegy és az állandó képtémává váló, emblematikus Kereszthegy, melyeket távolról a Rozsály, a Feketehegy és a Gutin havas láncolata keretezett.

1 A szeszélyes domborzati formák a Zazar folyó innenső partján meghúzódó település templomtornyaival vetélkedtek, az egykoron különféle privilégiumokkal rendelkező szabad királyi bányaváros múltját pedig néhány régi maradvány, az István-torony romja, a főtéri gótikus házak, s néhány jellegzetes várfalszakasz őrizte. „Nagy 's nevezetes Nagybánya a restaurált Szent-István toronnyal. Cserna Károly - Morelll Gusztáv: Nagybánya látképe, 1900