Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - SOPHIE BARTHÉLÉMY: Pan! Dans l'oeil... A magyar Vadak fogadtatása a párizsi szalonokban a korabeli francia kritikák tükrében (1904-1914)

Márffy Ödön: Zöld szoba (Zöld intérieur), 1907 körül. Kat. sz. 165. a kompozíció rovására. Mindazonáltal úgy tűnik, Márffy Estaminet flamand (Flamand kocsma) c. képét kedvezően fogadta a kritika, amint azt a róla szóló, sajnos túl lakonikus kommentár mutatja: „MM. C. Marffy, Waly, Ethel Sands és J. Drésa kis flamand kocsmái mind egyéni vonásokat mutatnak."

54 Ugyanilyen rövid, de sokkal tartózkodóbb amit Thiébault-Sisson ír ugyanennek a szalonnak a VIII. terme kapcsán: „Említésre méltó a magyar Edmond Marffy sárga virágokkal díszített lila szalonja és a lengyel Eugène Zak kis virágtanulmányai, csendéletei és aktjai, de ez minden, amit a festészetben nyújt nekünk ez a terem."

55 Perlrott Csaba Vilmosra is - bár ő a későbbiekben nem lett a Nyolcak tagja - felfigyelt olykor a francia sajtó. Az Académie Julian és az Académie Matisse hallgatójaként 1904 és a húszas évek között többször tartózkodott Párizsban. Az 1907-es Salon des Indépendants-ról szóló beszámolójában Thiébault-Sisson néhány szóval méltatja: „a magyar M. Perlrott, harmonikus, habár erőteljes kolorista, és mint festő tehetséges ember."

56 Végre egy optimista hang a kritikusok koncertjében, amely összecseng a román Brancusi véleményével, miszerint „a művészetben nincs külföldi", csak tehetséges vagy tehetségtelen művész van. Franciából fordította: Horányi Krisztina Jegyzetek 1 Pan! Dans l'oeil... [Nesze nektek!] Berthe Weill párizsi galériatulajdonos emlékiratainak (Mémoires) címe nyomán: Pan! dans l'oeil... ou trente ans dans les coulisses de la peinture contemporaine 1900-1930 [Nesze nektek!... avagy harminc év a kortárs festészet kulisszái mögött 1900-1930], Weill 1933. Weill az akkor alábecsült vagy el nem ismert „Fiatal festészet" bemutatása érdekében vállalt merész választásaival hozzájárult a fauvizmus és a kubizmus megismertetéséhez: Ez a „Nesze nektek!" azoknak a kritikusoknak arcul csapása, akik gyakran illették gúnyos megjegyzésekkel a fauve-okat. 2 A magyar irodalom se keltette fel jobban a művészeteknél a kritikusok érdeklődését. A Mercure de France által kiadott Lettres külföldi számai között ritkán találunk Magyarországgal foglalkozót, miközben nagy teret szentelnek az oroszoknak. Csak röviden emlékezik meg például Jókai Mór regényíróról 1904 októberében, öt hónappal a halála után: „Valójában tehát Jókai volt az egyetlen, aki hazáján kívül megismertette a magyar szellemet". Ugyanakkor a háború előestéjén a párizsi napilapok címoldalain gyakran szerepel az Osztrák-Magyar Monarchia politikai válsága és annak nemzetközi kihatásai. 3 Az 1880-ban Jules Ferry által alapított Société des Artistes Français tíz évvel később két részre szakadt, s belőle jött létre a Société Nationale des Beaux-Arts, Meissonnier és Puvis de Chavannes kezdeményezésére, válaszképpen idősebb tagtársaik kimért konzervativizmusára. Mindazonáltal a Société Nationale des BeauxArts nagyon hamar a hivatalos művészet intézményévé vált. Számos kritikus állította szembe a hivatalos szalonok „álmosságával" a Salon d'Automne-ok és a Salon des lndépendants-ok „lüktetését". Egyesek - köztük a Salon d'Automne nagy híve, Charles Morice - egyenesen azt kívánták, hogy a Société des Artistes Français egész egyszerűen szűnjön meg: „A Société des Artistes Français idejét múlt, erkölcsileg megsemmisült intézmény, melynek a lehető legrövidebb időn belüli természetes megszűntét kell kívánni." Mercure de France 16 juin 1906. 733. 4 1883 júniusában alapította az Artistes Français szalonján elutasított kétszáz művész, köztük Signac, Seurat, Cross és Odilon Redon, aki első elnöke lett a Société des artistes indépendants-nak (Független Művészek Társasága), melynek jelszava: „Se zsűri, se díjazás!" Nehéz kezdeti időszak és többszöri költözés után a Salon des Indépendants 1901-től azokban a nagy melegházakban kap helyet, amelyek a Világkiállításra épültek 1900-ban a place de l'Aima Cours-la-Reine-felé eső részén. A zsűri és a válogatás hiánya miatt nagy különbségek voltak a kiállított művek minőségét illetően, volt nagyon jó és