Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - SOPHIE BARTHÉLÉMY: Pan! Dans l'oeil... A magyar Vadak fogadtatása a párizsi szalonokban a korabeli francia kritikák tükrében (1904-1914)

csapnivaló, mindez összezsúfolva és rendezetlenül, amiről a sajtó is időről-időre beszámolt: „Figyeljünk fel a festészetre! Hatezer vászon" - ezt a sokatmondó címet adta Apollinaire az 1900-as Salon des Indépendants-ról írt beszámolójának, mely az Intransigeant-ban jelent meg március 18-án, 19-én és 22-én. 5 1903-ban jött létre Frantz Jourdain építész és műkedvelő bíztatására, aki első elnöke is volt. A Salon d'Automne-t újító és militáns jellege miatt az első 20. századi kortárs művészeti vásárnak lehet tekinteni. A Petit Palais-ban, majd a Grand Palais-ban rendezték, 1905ben hívta fel igazán magára a figyelmet azzal a nagy port kavaró botránnyal, amelyet a Louis Vauxcelles kritikus által ironikusan „fauve"-oknak (vadak) elkeresztelt Matisse és társaínak művei okoztak. A szalonon a hagyomány, melyet a 19. század nagy művészeinek szentelt retrospektív kiállítások képviseltek, mint 1903-ban a Gauguin előtt tisztelgő tárlat, jól megfért az élő művészettel és annak leginkább újító irányzataival. A szalon amellett, hogy több művészeti területet is átfogott (a hagyományos képzőművészeti szekciók mellett ugyanis volt zenei és irodalmi szekció is), a többinél nyitottabb volt a külföldi művészet iránt, ahogy azt az 1910-es müncheni iparművészeti kiállítás is tanúsítja. 1906 és 1913 között a Salon d'Automne Párizs legkedveltebb találkozóhelye lett, mely évről évre egyre több külföldi látogatót és kiállítót vonzott. 6 Csak Rippl-Rónai, Csók és Czóbel vettek részt olykor az Artistes Français és a Société Nationale des Beaux-Arts szalonjain. 7 Meghatározóak voltak számára itteni tanulmányai, és 1913-ban a Julian Akadémia mintájára szabadiskolát nyitott Budapesten Kernstok Károllyal és Vaszary Jánossal. 8Ld. mindenekelőtt a Gil Blas (Firmin Javel), a Temps (Thiébault-Sisson) és az Éclair (Arsène Alexandre) újságok cikkeit. 9 Rippl-Rónainak valójában hosszú ideig nem volt sikere Magyarországon. A késői elismerést az magyarázza, hogy ceuvre-jének Gauguin- és Cézanne-reminiszcenciákból táplálkozó franciás modernsége akkor még teljesen idegen volt a magyar szellemtől. 10 Egyetlen képet állított ki: L'Arbre de Noël (Karácsonyfa, 1029.). 11 Figyelemre méltó, hogy a katalógusban szerepel a mű reprodukciója is (1015. a 138. lapon), ami arra enged következtetni, hogy Rippl-Rónainak még akkor is nagy hírneve volt. Honfitársa, Csók István is szerepelt a szalonon két képpel: a Kárpátok emlékét idéző Les Vampires (Vámpírok, 447.), melyet biztos igen értékelt az egzotikumra és erős érzelmi hatásokra kiéhezett párizsi közönség, és egy portrét: Portrait (448.). 12 Rippl-Rónai ugyanis 1906-ban egy Burgundiából származó francia lányt, Lazarine Baudriont vette feleségül, aki egyik legkedvesebb modellje lett. A házaspár 1910ben meglátogatta Franciaországban Lazarine családját. Rippl-Rónai kihasználta az alkalmat, hogy újra találkozzék Nabis barátaival. Ekkor készül Intérieur parisien (Párizsi intérieur, kat. sz. 216.) c. képe. 1914-ben egy újabb franciaországi tartózkodása alatt tört ki a háború, emiatt több hónapra internálták Mâcon-ba. 13 „Bouguereau és Tony Robert-Fleury tanítványa" megjelöléssel szerepel az 1905-ös Salon des Artistes Français kiadványában. Két képe szerepelt ezen: a Coin d'atelier (Műteremsarok, 506.) és az Ilka (507.). 14 Alexandre, Arsène: Les Salons de 1906. Société des Artistes Français. Le Figaro 30 avril 1906. 52

e année, 3

e série, n° 120. A párizsi művészeti élethez szorosan kötődő Arsène Alexandre (1859-1937) igen korán kezdte műkritikusi pályáját. 1894-ben megalapította a Le Rire című, illusztrált szatirikus újságot, melyhez gyakran kérte barátja, Toulouse-Lautrec közreműködését. Ugyanabban az évben munkatársa a La Revue de l'époque-nak és a L'Art français hetilapnak. 1865-ben ő lesz tárlatkritikusként Charles Yriarte utódja a Figarónál. Alapítótagja az Őszi Szalonnak, kinevezték a compiègne-i kastélymúzeum igazgatójának (1908-1913), majd pedig a szépművészeti múzeumok felügyelőjének. Az impresszionisták és a Salon des Indépendants lelkes pártfogója, de érdekelte a japán művészet és a Nabis művészcsoport törekvései is. 15Támár két bibliai személyt jelöl: Júda fiainak. Érnek majd Onánnak felesége, magát parázna nőnek álcázva elcsábítja Júdát, és két fia születik tőle (Ter 38); Dávid leánya; féltestvére Amnon meggyalázta, ezért testvére, Absalom bosszút állt érte (2Sám 13). 16 Nature morte hongroise (Magyar csendélet, 474.); Bain de soleil (Napfürdő, 475.); Paysannes de Hongrie (Magyar parasztasszonyok, 476.). M Au Salon d'Automne. Le Cri de Paris 3 octobre 1909, 662, 18

e année, 10. A Cri de Paris illusztrált szatirikus hetilap volt. 18Uo. Csókra gondol tán, amikor a Matisse-t utánzók tömegéről beszél? 19 Valensol: Le Salon d'Automne. Le Petit Parisien 14 octobre 1904, 10213, 29

s année, 2. 20 Geffroy, Gustave. Journal. Geffroy lelkes pártfogója volt az impresszionistáknak, különösképpen Monet-nak és Cézanne-nak, ugyanakkor már nehezebben értette az 1900 utáni modern művészet új kifejezőeszközeit. A fauve-ok művészetét meghökkentőnek, a kubizmust pedig sokkolónak tartotta, így aztán eltávolodott a kortárs művészettől, és a műkritikának meg az irodalomnak szentelte magát. 21 Vauxcelles, Louis: Le Salon d'Automne. L'Illustration 4 novembre 1905, 3271, 63

e année. 22Tehr, Jean: Au Salon d'Automne. Le Libertaire 4 novembre 1906, 215. A Le Libertaire csakúgy, mint a L'Assiette au Beurre illusztrált, szatirikus lap volt. Vlaminck rendszeres munkatársa volt. 23Jamot, Paul: Le Salon d'Automne. Gazette des BeauxArts 1907, t. XXXVI, 3" période, 483-484. 24Mouret, Gabriel: Le Salon des Indépendants. Le Journal 20 avril 1911. Mouret cikkében a szalont olyan piachoz hasonlítja, ahol „a primitív barbárság és vadság" uralkodik. 25 Jean, René: Le Salon d'Automne. Gazette des BeauxArts 1911, 2

e semestre, 53

e année, 383. 26 René Jean úgy tűnik, nem tudta, hogy Valy Denes (Dénes Valéria) nő! Egyébként ebben az évben ment hozzá Galimberti Sándorhoz, akivel rendszeresen együtt állított ki. Az 1911-es Öszi Szalonon négy képpel képviseltette magát: a Nature morte (Csendélet, 354.), a Bassecour (Baromfiudvar, 355.) és két Paysages (Tájkép, 356 és 357.). Férje csak két képet állított ki, amelyek azonban hasonló ihletésűek: Nature morte (Csendélet, 573.) és Paysage (Tájkép, 574.). 27 Holl, J. C. Le Salon d'Automne. Les Cahiers d'Art octobre 1906, Paris, 108. 28Jean, René i. m. (25. j.) 392. 29 Vauxcelles, Louis: Au Salon d'Automne. Peinture et statuaire. L'Art décoratif 5 novembre 1911, juillet-décembre 1911, t. XXVI, 2

e semestre, 13

e année, 179. 30 Frappa, J. J.: Salon d'Automne. Il faut défendre l'art français [őszi Szalon. Meg kell védeni a francia művészetet]. Le Monde Illustré 12 octobre 1912, 2898, 56

e année, 235. Ezek között a „tehetségtelen jöttmentek" között találjuk, mások mellett, Van Dongent és Modiglianit! Frappa akkor a lap főszerkesztője volt, és művészi pályát is befutott. 31 Roches, Fernand: Le Salon d'Automne de 1912. L'Art décoratif, 29 novembre 1912, juillet-décembre 1912, t. XXVIII, 2

e semestre, 14

e année, 286. Fernand Roches akkor a lap igazgatója volt. 32 Tabarant, Le Salon des Indépendants (avant le vernissage). Paris-Midi 19 avril 1911, 5; Le vernissage. Le Salon des Indépendants. Le Siècle 21 avril 1911, 76

p année. Ebben az évben külön termet biztosítottak az orosz festőknek. 33 Apollinaire, Guillaume: Le 5a/on des Indépendants. L'Intransigeant, 22 avril 1911. Apollinaire 1902-ben debütált mint műkritikus. Több lapnak is dolgozott, köztük a nacionalista irányú esti újságnak, a l'lntransigeantnak, melyben új rovatot indított „La vie artistique [Művészeti élet]" címmel, amit 1910-től 1914-ig vezetett. Nincs kizárva, hogy a költőt befolyásolta származása is a véleményalkotásban. Emlékezzünk azokra a szoros kapcsolatokra is, amelyek a lengyel művészekhez (Boleslas Biegas, Vladislaw Granzow) fűzték. 34 Vauxcelles, Louis: Exposition François de Hatvány chez Bernheim-Jeune. Gil Blas, 29 novembre 1912. Vauxcelles annak a németellenes érzületnek ad itt hangot, mely a háború előestéjén a francia közvéleményben uralkodott. 35Thiébault-Sisson: Le Salon des Indépendants (1°"' partie). Le Petit Temps, a Temps melléklete, 21 mars 1907. 2349. 36 Jourdain, Frantz: Le Salon d'Automne. Paris, L'Art et la Vie, 1926. 33-34. Az 1910-es müncheni kiállításon keményen bírálták Frantz Jourdaint, aki akkor a Salon d'Automne igazgatója volt. 37 Szójáték a csoda jelentésű merveille szóval, amiből kiérthető Weill neve: mère Weill vagyis Weill mama. 38 Weill 1933. 148. Berthe Weill, minden bizonnyal Matisse tanácsára, már 1908-ban rendezett retrospektív kiállítást Czóbel műveiből, akinek akkor már nyilvánosan elismerték egyre növekvő szerepét a párizsi avantgárd mozgalomban. Az itt kiállított képek közül a Homme au chapeau (Szalmakalapos férfi, kat. sz. 112.) az egyetlen, amelyet azonosítani tudunk. Weill és a magyarok kapcsolatához ld. még Passuth Krisztina tanulmányát katalógusunkban. 39 Hepp, Pierre: Expositions Louise Perman et Bela Czóbel (Galerie Henry Graves - Galerie B. Weill). La Chronique des Arts 4 avril 1908. 14. 128. 40 Vauxcelles, Louis: Le Salon des Indépendants. Gil Blas 20 mars 1907, 10013, 28

e année. Miközben Vauxcelles rájött tévedésére Czóbel nemét illetően, továbbra is bizonytalan volt származása felől. Czóbel hat képet állított ki: Femme nue couchée (Fekvő akt, 1295.); Dimanche d'été (Nyári vasárnap, 1296.); két portré (Portraits, 1297, 1298.) és két tanulmány (Etudes 1299, 1300.). 41 Vauxcelles, Louis: Le Salon d'Automne. Gil Blas 30 septembre 1907, 10204, 28

e année. Nem említették viszont Márffy Ödönt, aki szintén két képet állított ki ezen a szalonon. Nem kímélték a francia fauve-okat sem, Camoin kivételével: Frieszt például Matisse „vak követőjeként" mutatták be. Czóbel két munkával volt itt jelen: Garçon assis (Ülő fiú) és Torse de femme (Női torzó). 42 Frappa, Jean-José: Au Salon d'Automne. Le Monde illustré 13 octobre 1906, 2585, 50

e année. Frappa is igen élesen bírálta a cseh Frantisek Kupkát és Soleil d'automne (őszi nap) című képét. 43 i. m. (27. j.) 96. 44 Eon, Henry: Le Salon des Indépendants. Le Siècle, 20 mars 1907, 26017, 71

e année. Azok az aktok, melyeknek megkegyelmez, Deltombe és Vallotton Baigneuses (Fürdőzők) című képei. 45 Pératé, André: Les Salons de 1907. (premier article). Gazette des Beaux-Arts 1907, t. XXXVII, 1" semestre, 49

e année, 3

e période, 326. 46 Boisard, A.: 22e exposition de la Société des Artistes indépendants. Le Monde illustré 31 mars 1906, 2557, 50

e année, 204-205. Függetlenül e három képtől (1205, 1206 és 1209.), Czóbel az 1906-os Salon des lndépendants-on kiállított öt másik képet is: Portrait d'un jeune homme (Fiatal férfiportré, 1207.); Enfant en robe rose (Rózsaszínruhás gyerek, 1208.); Nu de dos (Hátakt, 1210.); Double portrait (Kettős portré, 1211); André de Székely (1212.). A másik magyar művész Czigány Dezső volt, Id. 51. j. 47Thiébault-Sisson: Le Salon d'Automne. Le Petit Temps, a Temps melléklete 5 octobre 1906, 2258. 48 Chassé, Charles: Les Fauves et leur temps. LausanneParis, La Bibliothèque des arts, 1963. 168. [Valójában Czóbel itt nem állított ki. - A Szerk.] 49 Braque levele Czóbelnek, Varengeville, 26 octobre 1952, közölve: Béla Czóbel. Peintre hongrois (1883-1976). Kat. Paris, Mairie du VI" arrondissement, 2001. 21-22. 50 Vauxcelles, Louis: Le Fauvisme. Paris, Olbia, rééd. 1999. 117-118. Vauxcelles itt a Les Fauves de 7904 a 7908 című kiállításra utal , amelyet a Bing Galéria rendezett 1927. április 15-től 30-ig. Czóbelen kívül köztük volt Matisse, Derain és Vlaminck. 51 i. m. (46. j.) 204. A 1204. egy Tere d'homme (Férfifej) volt. Czígánynak ezt a pasztell-sorozatát minden bizonnyal Van Dongen rajza ihlette, melynek szintúgy Cocotte a címe és a L'Assiette au Beurre 1901. október 26-i, a prostituáltak életét tárgyaló különszáma illusztrálására készült. A léha életű nők Toulouse-Lautrectől örökölt témája igen kedvelt volt a francia fauve-ok és a magyar Vadak körében. 52 Vauxcelles, Louis i. m. (40. j.) Hasonló plagizálással vádolja Dufyt, aki „vaktában próbálkozik Cézanne-tól és Matisse-ig vagy Matisse-től Marquet-ig". 53 Denis, Maurice: Liberté épuisante et stérile [Kimerítő és terméketlen szabadság]. La Grande Revue 10 avril 1908, idézi Dagen 1994. 157. Maurice Denis festői pályafutásához hozzájárult kritikusi és művészetelméleti tevékenysége is. Pár évvel korábban ő támogatta és bátorította Rippl-Rónai párizsi pályakezdését, akihez erősen kötődött. Az 1908-as Salon des lndépendants-on Berény három képet állított ki: egy Önarcképet (Autoportrait), egy Labdázok (Les Joueurs à la balle) címűt és egy Fiatal olasz nő aktját (Nu d'une jeune Italienne), amelyről itt szó van, továbbá rajzokat. Czóbel is jelen volt egy női akttal. 54Morot, F. G.: Le Salon d'Automne. L'Intransigeant 6 octobre 1906. Az intim zsánerkép akkoriban divatos téma volt. Ezen a Estaminet flamand (Flamand korcsma, 1111.) kívül Márffy három másik, intim ihletésű képet állított ki: A la Crémerie (A tejesnél, 1108.); Intérieur rouge (Vörös Intérieur, 1109.); Intérieur vert (Zöld Intérieur, 1110.). Az 1908-as őszi Szalonon újra a Chambre violette-t (Lila szoba) állította ki (1316.), amihez egy Paysage (Tájkép, 1317.) és Nature morte aux pommes et aux poires (Csendélet almával és körtével) társul (1318.). 55Thiébault-Sisson i. m. (47. j.) Ez a „lila szalon" minden bizonnyal az a Intérieur rouge (Vörös intérieur), amelyről korábban volt szó. Megjegyzendő, hogy a lengyel Eugène Zak rendszeresen a magyar festők mellett állított ki. 56Thiébault-Sisson: Le Salon des Indépendants (3

èmt partie). Le Petit Temps, a Temps melléklete, 23 mars 1907, 2351.