Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - PASSUTH KRISZTINA: Francia Vadak, magyar Fauve-ok
A korabeli szemlélőket meglehetősen felháborították ezek a táncoló, lépő aktok, de leginkább Tihanyi Lajos Vörös birkózói. Philippe Dagen szerint a meztelenség a szexualitás és a primitív jegyében egy újfajta kromatikával kapcsolódik össze. 104 Példaként a párizsi mondén élet krónikása, Van Dongen vehető, aki leginkább a kármint és a bíbort alkalmazta. Nálunk ez a kifejezésmód sokkal kevésbé érvényesül a képeken. Helyette azonban a fiatal piktorok, elsődlegesen Berény és Czigány célja nemegyszer a provokáció, a meglepő és a szokatlan fitogtatása volt. Akár az aktok, akár a portrék révén, mint Czigány Dezső Önarcképén (kat. sz. 95.), amelyen a modell ruháját, arcát és haját egyaránt élénkzöld színfoltok szabdalják fel. A megdöbbenést a merész színvilág és a kompozíció rendhagyó felfogása együttesen váltja ki. A francia fauve-ok közül Auguste Chabaud azok közé tartozik, akiket - a már említett - Gelett Burgess mint „párizsi vadembereket" mutatott be cikkeiben. 105 A hét „vadember" Braque, Derain, Friesz, Czóbel, Herbin, Chabaud és Metzinger volt, 106 azaz egy nem is kizárólag „fauve"-okból álló társaság. De közülük Derain és Chabaud valóban „vad"-nak tűnhettek. A közölt fotón Derain a műtermében, saját szobrai között ül, mögötte látszik kőből faragott női aktja, elnagyolt, hangsúlyozottan darabos formáival, kezében pedig az a macskaszobor, amit ő legnagyobbrészt pirosra és sárgára festett. 107 Ugyanezek az élénk, vad színek jellemezték azokat a dahomey-i szobrokat is, amelyeket valamivel korábban, feltehetően 1906-ban vásárolt Derain Vlamincktől (ő pedig egy kocsmában talált rájuk). Rajtuk keresztül fedezte fel a törzsi művészetet, méghozzá a polikrom joruba (dahomey-i) szobrokat. így az afrikai plasztika elementáris ereje számára a színekkel együtt nyert értelmet. :;a A fauve-ok közül Chabaud ugyanazokba az iskolákba járt, mint Matisse és Derain - így többek közt a Julian Akadémiára -, de éppen a fauve-ok kibontakozásának idején katonai szolgálatát töltötte, így nem vett részt az 1905-ös őszi Szalonon, csak később, 1907-ben mutatkozott be a Salon des Indépendants és a Salon d'Automne keretében fauve képeivel. Tehát csak akkor, amikor az igazi fauve felfedezések kora már nagyjából elmúlt. Ennek ellenére Yvette című festménye (kat. sz. 287.), ha lehet, még „vadabb", mint az egészen korai Vadak alkotásai. A festő gyakorlatilag csak piros és fekete színfoltokból alakítja ki a furcsa, inkább taszító, mint vonzó női figurát, akinek sötét, parókaszerű haja, feketével keretezett, tágra meredt szeme, groteszk módon eltorzított piros szája, hófehér teste leginkább a társadalom perifériáján élő prostituált személyiségét idézi fel. A vörös háttér, a háttérben feltűnő, csak fragmentumban ábrázolt női figura és a sakktáblaszerű padló együttesen olyan intenzív hatást keltenek, mint talán egyetlen korábbi kép sem. Mindenesetre ez a kompozíció jól mutatja a fauvizmus lehetséges határait. Itt egy folyamat véget ér, hogy helyét azután valami másnak adja át. Formák - színek nélkül Matisse, Derain és a többiek a collioure-i élmények képi megformálása után szerettek volna továbblépni, és valamelyest más irányt adni fejlődésüknek. Nem akarták a színeket még inkább a fényben feloldani, és még inkább transzparenssé, elvonttá tenni. Figyelmük a törzsi művészet felé fordult. Matisse már megelőzően is igen sokat mintázott. Mint ahogy Isabelle Monod-Fontaine megállapítja, 1900 és 1910 között hatvankilenc plasztikája született, és festészete, valaAndré Derain a műtermében, 1908 körül The Architectural Record, 1910 Auguste Chabaud: Yvette, 1907-1908. Kat. sz. 287. Musée d'Art moderne de Troyes, Troyes; donation Pierre et Denise Lévy © HUNGART 2006
