Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Pólya Tibor (Szolnok, 1886. április 26 - Szolnok, 1937. november 29.) „Célom az, hogy festőművészet és a grafikai művészet minden irányában kiképezzem magam, s mindennel foglalkozzam, ami ezen a téren kínálkozik. Eddig is már elég változatos munkásságra tekinthetek viszsza, amelyről tájképeim, portréim, kompozícióim, alföldi zsánerképeim, aktos kompozícióim, litográfiáim, karikatúráim, színházi dekorációs terveim, sőt díszletfestéseim, falfestményeim s rézkarcaim tanúskodnak. Amit csinálok, abban bizonyos magyar jelleg van, nem mintha ez külön törekvésem lenne, és mint ez szokás programul tűzném ki, hanem mert a szívemből jön. Az Alföldön születtem s ott nőttem fel emberré és ha japán festő akarnék lenni, akkor is magyar lennék, mint ahogy Hiroshige nem tudna magyar festő lenni..." - értelmezte a festő saját életművét az 1920-as években.

1 Pólya Tibor nyilatkozatában jól érzékelteti művészetének műfaji sokszínűségét, valamint stílusát: a festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista, tájképfestő korai időszakát a neoimpresszionizmus határozta meg, ekkori rövid párizsi látogatása vezette el őt a kiállításon szereplő képhez. Az Iparművészeti Iskolában tett sikertelen évek, valamint az Országos Minta rajziskola elvégzése után Pólya Tibor Szolnokra, szülővárosába tért vissza, majd Fényes Adolf mellett tanult a magyar nemzeti hagyomány útját követve, és később a Szolnoki Művésztelep egyik központi alakjává vált.

2 A szolnoki éveket először müncheni tartózkodása szakította meg, ahol Franz von Stuck volt a mestere. Itt a mester újságjában, a Fliegende Blätterben publikálták először grafikáit, de már a Művészet 1906-os, ötödik évfolyamában is megtalálhatjuk Sztrájk című litográfiáját.

3 1904-ben dr. Nógrádi László írt cikket az Egyetértésben, melyben a fiatal Pólya munkáit dicsérte: „Ez a fiatal művész most először szerepel a nyilvánosság előtt, s máris annyit festett, s oly sokfélét, hogy szinte meglepő."

4 Az 1909-es Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Független Hírlap számolt be Pólya további terveiről. Eltávozó művészeimmel: „Pólya Tibor városunk szülötte, ez az istenáldotta tehetségű fiatal művész, akiben mestereink a jövő legkiválóbb karikaturistáját látják, a jövő hónapban [...] Párizsban üti fel műtermét, hogy tanuljon, pénzt, nevet, dicsőséget szerezzen. - De még indulása előtt kiállítást rendez. - Szinyei Merse Pál és Fényes Adolf, hazánk e két elsőrangú festőművészének óhaját képezi ez, akik be akarják mutatni az ifjú Pólya nagy tehetségét a fővárosnak."

5 Pólya így emlékezett vissza huszonhárom éves korában tett párizsi látogatására: „Innen [München] vágyam Parisba vitt. Itt Steinlen iskoláját látogattam. Magamról a párisi tartózkodásom alatt nélkülöznöm kell a meleghangú megemlékezést, mert nem tanulmányaimban, hanem éjjeleimet nappallá téve, inkább Paris könnyelmű világában igyekeztem virtusokat elérni."

6 Pólyát is beszippantotta Párizs nyüzsgő, éjszakai, bohém élete. Az a svájci származású Théophile Alexandre Steinlen volt tanára Párizsban, aki a Gil Blas, majd később a le Chambard című folyóiratokat illusztrálta. Témái az átlagember hétköznapjairól szóltak, tulajdonképpen ennek köszönhette sikereit. Aristide Bruant-nal, kinek könyveit illusztrálta, valamint Toulouse-Lautreckel töltötték együtt estéiket a montmartre-i Le Chat Noir-ban.

7 Pólya jelen volt a Salon des Indépendants, majd a Salon d'Automne kiállításain is. Nem csoda, ha Pólya így emlékezett vissza párizsi éveire, hiszen a mester biztosan magával vitte tanítványait - nemcsak abban segített nekik, hogy újságjában illusztrálhassanak, hanem a párizsi cabaret-k életét is megmutatta nekik. Párizsi időszakából ránk maradt egy fauve-os festménye, a Fésülködő akt műteremben (kat. sz. 212.),

8 melyen egy nőt láthatunk enteriőrben, a háttérben a bal oldalon a szoba sarkában zöld szövetborítású székkel, a jobb oldalon pedig egy kis toalettasztalt, mosdóval és tartozékaival, valamint tükröt és kis képeket, melyek mintegy a festmény keretén túl is folytatódnak. A nő éppen összefogja haját. Ha a festmény címe nem árulná el, hogy műteremben vagyunk, nem is gondolnánk rá: azt hihetnénk, hogy egy egyszerű szobabelsőről van szó. Pólya főleg a zöld és a sárgásbarna színek mindenféle árnyalatát használja, továbbá a vörös színnel intenzitást kölcsönöz a festménynek. A zöld a nő testének árnyékolásában is fontos szerepet kap. Minden motívumot feketével kontúroz. Pólya œuvre-jében különleges helyet foglal el ez a festmény, hiszen nincs még egy ehhez hasonló fauve-os képe. Összehasonlítva Berény Róbert Olasz lány aktjával (kat. sz. 13.) láthatjuk, hogy hasonló törekvésekből indulnak ki, ami a színhasználatot és kontúrozást illeti, ugyanakkor Berény festménye sokkal elnagyoltabb, új formákat beépítő, újítani akaró kompozíció, míg Pólyáé sokkal részletezőbb, pontosabb, visszafogottabb, nem olyan fauve. Pólya Tibor: Fésülködő akt műteremben, 1910. Kat. sz. 212.