Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Czigány 1910-ben Bölönivel folytatott beszélgetése során megemlítette, hogy Párizsban Rembrandt és Cézanne mellett a fauve-ok műveire figyelt fel elsősorban. „Egy időben vettük aztán észre Puy, Manguin és Marquet jelentkezését, akik akkor legszámottevőbb újdonságai voltak a friss nemzedéknek."

11 A Spanyol táncosnő (1907), a Színésznő (1907 körül, kat. sz. 92.) és Jakab Irén képmása (1908, kat. sz. 94.) esetében nem elsősorban Matisse, inkább a körébe tartozó említett „vadak" látásmódja érvényesül. A Jakab Dezső építész feleségét megörökítő rendkívül dekoratív, érzéki színvilágú képmáson a modell a környezetének elemeivel egyenértékű festői tárgyként jelenik meg. E portré azon ritka kivételek közé tartozik, melyen Czigány nem csillogtatta legendás lélekábrázoló képességét, így közeledve a modellt kizárólag festői tárgyként kezelő fauve festészethez. Művészetében az eddigiekből logikusan következő stílusváltásra 1909ben került sor. Ez a fauve-ok festészetéhez legközelebb álló periódusa, hatásuk az ekkor született portrésorozatában teljesedett ki. Ebben az évben alkotta meg édesanyjáról és első feleségéről készült kettős portréinak sorozatát is, eljutva az általa még elfogadható expresszív dekorativitás végpontjára. A kerti padon ülő, természetben ábrázolt kettős portré színvilága a másik kettőhöz képest visszafogottabb, a nagybányai posztimpresszionista festészet Ferenczy Károly által követett vonalába illeszkedik. Megjelenik azonban a formák tömbjeinek széles kontúrokkal történő kijelölése. A festmény valószínűleg már 1909 nyarán szerepelt a Bölöni György által Kolozsvár-Nagyvárad-Arad útvonalon megrendezett vándorkiállításon. 1909-1910 fordulóján viszont már bizonyosan ki volt állítva a komoly sajtóvisszhangot kiváltó Könyves Kálmán Szalonbeli Új Képek tárlaton. A kisebb méretű variánsokat elsősorban eruptív színkezelésük különbözteti meg az előzőtől. E festmények a már említett zöldhajú önarckép merészen fauve-os stílusjegyeket mutató modorában készültek. Czigány mindkettőn a kompozíció felbontásával, merész átmetszésekkel operáló szerkezettel kísérletezett. E látszólag fragmentum jellegű művek tudatosan vállalt dekompozíciós sémán alapulnak. Az alapötlet valószínűleg a századforduló francia festészetéből, nevezetesen Edgar Degas és Pierre Bonnard hagyományoktól független képszerkesztési módszeréből eredeztethető. A tradicionális kompozíciós minták fellazításához, illetve ezek teljes figyelmen kívül hagyásához jelentős mértékben járult hozzá a fotográfia és a film által közvetített gyökeresen új képi világ. E portrékon Czigány az impresszionizmus kelléktárában szereplő, csupán a látvány szemvillanásnyi részleteit megörökítő és azt minden rezdületében elénk táró módszert ötvözte a fauve festészet tiszta színfoltokból építkező festői modorával. Kísérlete azért is figyelemre méltó, mivel a Matisse által széles körben elterjedt látásmódra csak a legritkább esetben jellemző a képkivágat ilyen, pillanatnyiságot idéző szerkesztési módszere. Czigány zöldhajú Önarcképe a magyarországi fauvizmus egyik legreprezentatívabb darabja. Bölöni vándorkiállításán a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének legmodernebb európai irányzatokkal kísérletező fiataljainak művei között mutatták be. A korabeli Magyarország jelentős kultúrközpontjaiban kiállított festmények, az eladások csekély számától függetlenül is komoly erkölcsi sikert arattak. E kiállítás-sorozaton a Kernstok Károly körül csoportosuló későbbi Nyolcak alkotásai szerepeltek leghangsúlyosabban. 1909-1910 fordulóján a Könyves Kálmán Szalonban rendezett Új Képek-kiállításon már kizárólag e társaság legújabb műveivel ismerkedhetett meg a budapesti közönség. Czigány több, azóta híressé vált festménye között ezt az önarcképét is kiállította ekkor. Bölöni Czigányról írott első, nagyobb lélegzetű tanulmányában a festmény sikeréről számolt be, megjegyezve, hogy az „most egy igazi polgári családnál függ a falon".

12 Bálint Aladár ugyanekkor Czigány „eleven temperamentumának" megnyilvánulását látta a portréban. Lengyel Géza pedig a Nyugat hasábjain méltatta a művet: „Az egyszerű, vagy raffinait, a brutális, vagy akár az Ízléses utánzásnak is magasan fölötte áll azonban pikturája. Ez nem másolás, de mégis hű. Logikus. Emberi. Zöld haj nincs a természetben, az az önarckép azonban, amelyet a zöld haj jellemez, az emberi, a festői látás logikus következménye."

13 Az Önarcképen Czigány Ady Endre által dicsért lélekábrázoló képessége nem engedte, hogy semleges festői tárgyként kezelje önmagát. Szuggesztív hatású portréja kegyetlen önvizsgálat eredménye. Az önarckép legközelebbi párhuzamait André Derain és Kees Van Dongen 1905 körüli portréiban találjuk meg. Hazai párhuzamként Perlrott Csaba Vilmos cvikkeres Önarcképe (1907, kat. sz. 198.) és Ziffer Sándorról festett portréja (1908, kat. sz. 203.) említhető. Czigány e fauve jellegű portréiban távolodott el leginkább korábbi elveitől, a dekorativitás tőle szokatlan túlhangsúlyozása azonban művészetében csak rövid kitérőt jelentett. Czigány a későbbiekben is, egészen haláláig folytatta lélekkutató önarcképeinek sorozatát. A Nyolcak 1911-es megalakulását követően azonban művészete konstruktívabb irányba fordult. Ebben az időszakban született csendéleteire, tájképeire és aktos csoportképeire elsősorban Paul Cézanne képszerkesztési módszerének követése, tágabban a kompozíciós alaptörvények kutatása jellemző. Rum Attila Jegyzetek 1 Csáky József: Emlékek a modern művészet nagy évtizedéből (1904-1914). Bp., Corvina, 1972. 2 Czigány Párizsból hazaküldött pasztell női portréi sajnos lappanganak, fotókópia sem ismert róluk. 3 Geller Katalin: Néhány új adat a Julian-akadémiáról és az ott tanuló magyar művészekről. Ars Hungarica 1979. 1. 89-94; The Julian Academy. Paris 1868-1939. Szerk. Fehrer, Catherine. New York, Shepherd Gallery, 1989. 4 Czigány Dezső levele Lázár Bélának [Párizsból Budapestre, 1905. dec. 12.], MNG Adattár, Itsz.: 4555. Közölve: Rum Attila: Czigány Dezső. Bp. 2004. 30. 5 Rum i. m. (4. j.) 31-35. 6 Czigány tagdíjfizetési nyilvántartólapját közli: Cserba Júlia - Kopeczky Csaba - Makláry Kálmán - Passuth Krisztina: Alfred Reth 1884-1966. A kubizmustól az absztrakcióig. Makláry Artworks, 2003. 334. 7 Bölöni György: Czigány Dezső. Szombat 1910. 9.; Újraközölve: Bölöni 1967. 206-209; Rum i. m. (4. j.) 23; Société des Artistes Indépendants, Catalogue de la 22

me Exposition. Paris, 1906. (Kat. 1197-1203. Cocoffe, pastel, Kat. 1204. Téte d'homme). 8 Bölöni 1967. 206-209; Rum i. m. (4. j.) 38. 9 Geller Katalin: Ady-portrék. Ars Hungarica 1991. 2. 207-210. 10 Rum i. m. (4. j.) Kat. 57, 58, 59, 68. 11 Bölöni 1967. 206-209; Rum 2004. 87-90. 12 Bölöni 1967. 206-209; 13 Bálint Aladár: „Új Képek" kiállítása. Magyar Nyomdászat 1910. 1. 12-14; Lengyel Géza: Új képek. Nyugat 1910. jan. 16. 134-137.