Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Csók István: Sokác temetés (Darázs), 1909 Kat. sz. 90. sem szakadtak meg. Az 1907-ben megalakult MIÉNK törzstagjává választotta, és ezt követően a társaság mindhárom hazai bemutatóján szerepelt. A modern francia festészet új eredményei Csók festészetében csak közvetve érvényesültek, leginkább a kolorit felfokozása, keveretlen alapszínek használata, a síkszerű komponálás és az egzotikus témavilág alkalmazása révén. Mindezen törekvései legtisztábban népéletképein és népművészeti ihletésű csendéletein jelentek meg. Motívumait az 1890-es évek közepétől a Sárközben gyűjtötte, ahol a sokácok által meghonosított, gazdag és színes népviselet különösen jól igazodott újszerű, dekoratív festői formanyelvéhez. Míg a francia fauve-ok magyar követői következetesen mellőzték műveikből a hazai népművészet motívumkincsét, Csók éppen a korszerű nemzeti művészet alapjának tartotta azt.' Öcsény, Mohács, Darázs vagy Nagybodolya vidékének túláradó pompájú ornamentikája éppen olyan felszabadító hatással volt Csókra, mint Matisse-ra algériai és ibériai utazása, ahogy a déltengeri színpompához hasonlóan a Sárköz népművészete is izgatóan modern, barbár egzotikumnak számított a párizsi kiállítótermekben. Úgynevezett „magyar csendéleteit" 1908-tól a MIÉNK tárlatain mutatta be.

9 A színes sárközi viseletbe öltöztetett babák, festett kancsók és virágok dekoratív együttesét gazdag népművészeti gyűjteményének darabjaiból vélhetően párizsi műtermében komponálta.

10 A Tulipános ládáról (kat. sz. 91.) Csók 1910 elején írott leveleiben adott hírt, új törekvéseinek szimbolikus összegzéseként aposztrofálva művét.

11 Később, egy Malonyay Dezsőnek adott interjújában úgy nyilatkozott, arra törekedett, hogy túllépjen az etnográfiai külsőségeken: „olyan érzéssel kell megalkotnod egy képet, amilyennel, mondjuk, öcsényi Lovas Évi állítja össze az ő ünneplő köntösét".

12 Csendéletének szimmetrikus, ünnepélyes pompája kétségtelenül sok közös vonást mutat az öcsényi gyermekrajzokkal, amelyekből 1910-ben rendezett rendkívüli sikerű kiállítást az Iparművészeti Múzeum.

13 Figurális népéletképein a dekoratív stilizálás legteljesebben a Sokác temetés (Darázs) című kompozícióján érvényesült, amelyen a csendéletekhez hasonló síkszerű, szimmetrikus komponálást alkalmazott. Miután művét 1909-ben a párizsi Őszi Szalonon, majd 1910-ben a MIÉNK harmadik tárlatán bemutatta, elkészítette annak stilizáltabb változatát.

14 Ennek nyomán készült az a linóleummetszet, amely a Művészház által kiadott Modern Magyar Képtár című albumban szerepelt. Az album bevezetőjében Rózsa Miklós találóan összegezte a kép mindazon vonásait, amelyek a francia fauve-ok hatását igazolják: „Csók István itt is tanúságot tesz róla, hogy a magyar népművészeti motívumokat olyan dekoratív érzékkel, olyan erővel és olyan sok ízléssel, mint ő, senki se tudja összehangolni. Pedig A darázsi temetőben nem is akar kép lenni, csak egymás mellé helyezett foltok arrangement-ja; a szín - a csupa erősen hangsúlyozott lokális szín - arra való csupán, hogy a mindent kifejező, még plasztikát is éreztető vonal kifejező erejét segítse."

15 Révész Emese Jegyzetek 1 Csók István: Emlékezéseim. (Officina képeskönyvek 62/63.) Bev. Grynaeusné Papp Emília. Bp., Officina, [1945.] 146. 2 Horváth Béla: Márffy Ödön kortársairól és a korról. Jelenkor 1961. 715-719. Újraközölve: Bodri 2000. 90. 3 Egyik Fülephez írott levelében Csók utal az írónak a Szerdában megjelent Cézanne-tanulmányára. - Csók István levele Fülep Lajoshoz, Párizs, 1906. november 25. Közölve: Fülep 1990. 63. 4Gerő Ödön: Csók István. Művészeti Krónika 2. 1905. 7. július-szeptember, 1-2; N. n. [Lázár Béla]: Csók István. Modern Művészet I. 1905. 2. november, 90-91. 5Fülepnek írott levelében megemlíti, hogy a múlt évben látta a Salon des Indépendants tárlatát - Csók István levele Fülep Lajoshoz, Párizs, 1907. március 26. Közölve: Fülep 1990. 72-73. 6 Bornemisza Géza levele Réti Istvánhoz, Párizs, 1908. március 19. Közölve: András-Bernáth 1997. 147-148. 7 Már 1907-ben is készült az őszi Szalonra: Csók István levele Fülep Lajoshoz, Darázs, 1907. augusztus vége. Közölve: Fülep 1990. 84-85; Csók István: Emlékezéseim, i. m. (1. j.) 144-145. Lendvai Károly: Párisi levél. Művészet 1909. 57. 8 A népművészeti tárgyvilág modern átiratával Csók mellett 1910 körül a gödöllői művésztelep alkotói mellett Fényes Adolf, Jávor Pál és Gara Arnold is kísérletezett. A Nyolcak körében egyedül Lesznai Anna dekoratív modernizmusa táplálkozik a népművészet látásmódjából. 9 A MIÉNK tárlatain több képe is szerepel Magyar csendéletvagy Magyar baba címmel, 1914-es retrospektív tárlatán úgyszintén, és közülük egyiket sem datálta 1910-re. Az egykorú sajtó több Tulipános ládáról beszélt. A ma ismert mű verzióját reprodukálta: Lengyel Géza: Csók István. A Gyűjtő 1912. 1-2. 25. A ciklus számos darabját feltehetően még Párizsban értékesítette. Erre utal az a megjegyzése is, miszerint a párizsi őszi Szalonon bemutatott öcsényi képét (Jejus Vica rongybabáját) egy argentin milliomos vette meg. Csók István: Emlékezéseim, i. m. (1. j.) 145. 10 Malonyay Dezső interjújában leírja a műterem gazdag népművészeti díszítését - Malonyay Dezső: Csók István jubiláris kiállítása. Budapesti Hírlap 34, 1914. 42. február 18. 1-3. A gyűjtemény néhány darabja (köztük az 1910-ben megfestett tulipános láda és a sárközi baba is) ma a cecei Csók István Emlékmúzeum kiállításán látható. 11 Csók István levele Petrovics Elekhez, 1910. január 3. Közölve: Farkas Zoltán: Csók István. Bp., Képzőművészeti Alap, 1957. 51. Csók István levele Lázár Bélához, Párizs, 1910. február 23. MNG Adattár, Itsz.: Csók 3618/939.1. Csók István levele Lázár Bélához, 1910. június 15. MNG Adattár, Itsz.: Csók - 3618/939.1 12 Malonyay i. m. (10. j.) 13 Az ősszel nyílt kiállításnak igen nagy visszhangja volt a sajtóban. A Ház például számos öcsényi gyermekrajz színes reprodukcióját közölte (1910. 85-106.). Csók maga úgy nyilatkozott, hogy mikor a Sárközben járt, nem ismerte az öcsényi gyermekrajzokat. Csók István: Emlékezéseim, i. m. (1. j.) 124-125. 14„Temetőben. Olajfestmény. Eladó." M.I.É.N.K. Ill-ik kiállítása. Bp., Nemzeti Szalon, 1910. január-február, kat. sz. 96b; Feltehetően azonos a Janus Pannonius Múzeumban őrzött művel, amelyet 1909 helyett tévesen 1929-re datáltak: Sokác temető. Olaj, vászon, 66,5 x 86 cm, j. b. I.: Csók Darázs 909. 15 Rózsa Miklós: [Bevezető]. In: Modern Magyar Képtár. Szerk. Rózsa Miklós. Művészház Művészeti Egyesület, Bp. 1911. 2.