Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Bornemisza Géza: Falusi tájkép, 1911-1912 Kat. sz. 73. Bornemisza Géza: Falusi utca (Falu látképe), 1911. Kat. sz. 72. Collection of Jill A. Wiltse and H. Kirk Brown III összecsengő, egymást kiegészítő, határozott színfoltokat rendel egymás mellé, a dekoratív festékmezőket pedig hangsúlyos, fekete kontúr öleli körül. Az 1911-1912-es év termése a színes, dekoratív Kilátás a hegyre című kép is (kat. sz. 75.), amely szintén a fiatal festő kiérlelt művészi nyelvezetéről tanúskodik. A nagybányai kompozíció fő motívuma a háttérben húzódó sötétzöld hegyvonulat, melynek középpontjában a kúpszerűen kicsúcsosodó Kereszthegy helyezkedik el. A képből könnyedség és derű árad. Már alig beszélhetünk konkrét tájról, mivel a művész a hangsúlyt a dekoratív forma- és felületképzésre, valamint az eleven színvilágra helyezi. Ebben az autonóm képi világban immár maximálisan érvényesül a síkszerűség, a dekorativitás elve. 1912-ben rendezték meg a nagybányai művésztelep jubiláris kiállítását. A több mint másfélszáz nagybányai tanultságú művész által kiállított mintegy 450 alkotás - festmények és rajzok vegyesen - zöme Nagybányán készült. A tárlaton Bornemisza 12 képpel szerepelt." Ez volt a festő első és egyben utolsó olyan bemutatkozása, ahol fiatalkori munkáit felvállalva az új és a régi műveit együtt mutatta be. A kiállított Bornemisza-művek közül ma három azonosítható be biztosan, a Fák a vizes fűben című kép (a katalógusban a Fák a friss fűben címmel szerepel), a Kilátás a hegyre című kompozíció és az Eső után a Veresvíz címet viselő olajfestmény (a katalógusban A Veresvíz utca Nagybányán címmel). Kronológiai sorrendben Bornemisza következő ismert festménye a pécsi Janus Pannonius Múzeum Fekvő akf\a (1913, kat. sz. 74.), amelyhez számos, a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Gyűjteményében őrzött tanulmányrajz kapcsolható.

12 A grafikák határozott rajzossága, szigorú vonalszerkezete kerül át a vászonra, a geometrikusán leegyszerűsített testfelületet határozott, konstruktív „erővonalak" tagolják. A mű a „vad" kolorit és a dekoratívan átírt, feszes formák egyensúlyára épít. Az 1910-es évek második felétől Bornemisza Géza festészetében nyilvánvaló szemléletváltás következett be. Fokozatosan elfordult ifjúsága nagybányai „neós" ideáljától, és több művésztársához hasonlóan munkásságában következetes formai fellazulás kezdődött el. Az képfelületen tetten érhető, oldottabb ecsetkezelés a kezdeti naturalista-impresszionista hagyományokhoz való visszatérésről tanúskodik. Bornemisza későbbi műveinek sokat emlegetett erényévé a „franciás dekorativitás" és a könnyed, lendületes vonalvezetés vált, ami a festőnek a két világháború között működő Képzőművészek Új Társasága (KÚT), illetve a Gresham-kör tagjai között is fontos helyet biztosított. Pápai Emese Jegyzetek 1 Papp Rezső: Sikerekben gazdag élet. Egy óra a 80 éves Bornemisza Gézánál. Pest Megyei Hírlap 1964. február 4. 3. 2 Mikola 1972. 28. 3 Bornemisza Géza 1902-1905-ben az iskolában, 1907-1908-ban az iskolán kívüliek csoportjában dolgozott. 4 Magyar művészek Parisban a század elején. Bornemisza Géza festőművész kikérdezése, 1951. Kikérdező: Somogyi Árpád. MTA MKI, Adattár, Itsz.: MDK-C-ll-23. 5 Magyar művészek Párizsban... i. m. (4. j.) 6 Perlrott 1929. 4; Bornemisza Géza: Henri Matisse. Viszszaemlékezés a nagy művészre. A Kékmadár, 1923. április 1. 62-63. 7Uo. 8 Csendélet, 1907. Olaj, vászon, 65 x 67 cm, j. j. I.: Bornemisza Géza 907. Nagyházi Galéria és Aukciósház, 1996. december, 377. 9 Az eredeti igazolás holléte ismeretlen, az MTA MKI Adattárában található fotókópiát R.: Pápai Emese: Bornemisza Géza festőművész fauve-os korszaka. Művészettörténeti Értesítő 2002. 3-4. 312. 10 Bornemisza Géza levele Réti Istvánnak, Nábrád, 1908. április. MNG Adattár, Itsz.: 8240/195. 11A nagybányai jubiláris képkiállítás illusztrált katalógusa. Összeáll. Börtsök Samu és Réti István, Nagybánya, 1912. M P\. Álló női akt, 1912. Ceruza, papír, 310 x 240 mm, j. b. I. Bornemisza Géza Paris 1912. MNG, Itsz.: 1903-288; Fekvő akt, 1912. Tus, papír, 191 x 286 mm, j. j. I. Bornemisza Géza. MNG, Itsz.: 1913-287.