Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Bornemisza Géza (Nábrád, 1884. február 4 - Vác, 1966. június 3.) Bornemisza Géza a szatmárnémeti református gimnáziumban tanult,

1 ahol Mikola András - későbbi nagybányai művésztársa - volt a padtársa. Ébredező művészeti érdeklődésükre nagy hatással volt a Hollósyiskola 1901-es szatmári kiállítása. „Éreztem, hogy valami újszerű művészet hirdetői ezek a képek. Új színharmóniák, új ízlésű kompozíciók, a természet meglátásának új igazságai szólnak hozzám" - emlékezett vissza a tárlatra Mikola.

2 Bornemisza az érettségi után szülei ösztönzésére egy rövid ideig jogot hallgatott Budapesten, de hamarosan Nagybányára utazott festészetet tanulni. 1902-1909 között hét nyarat töltött a nagybányai művésztelepen,

3 1903-tól kezdve pedig több alkalommal párizsi magániskolákban képezte magát. Thorma János tanítványaként kezdett festeni Nagybányán, később Iványi Grünwald Béla volt a mestere. 1902-ben beiratkozott a budapesti Mintarajziskolába, amelyet csak 1906-ban, ekkor már Ferenczy Károly növendékeként folytatott. Párizsba először 1903 őszén utazott, ahol mestereihez és több kollégájához hasonlóan a kor egyik legismertebb magánakadémiájára, a Julian Akadémiára járt. Akárcsak a legtöbb Párizsba érkező külföldi művész, Bornemisza számára is fontos tájékozódási és referenciapontot jelentett ez az intézmény. A tanulás mellett egész pályáját meghatározó ismeretségeket kötött a francia fővárosban. Elsőként a kortárs művészetet kedvelő, amatőr művésszel és neves műértővel, Leo Steinnel ismerkedett meg,

4 aki meghívta híres rue de Fleurus-i szalonjukba. A Párizsban megtelepedett amerikai műbarát és húga, Gertrude Stein rendhagyó szombat esti összejövetelei Párizs legrangosabb művészeti eseményei közé tartoztak, gyűjteményük pedig a modern művészet alapvető darabjait tartalmazta. Bornemisza rajtuk keresztül ismerte meg a modern francia művészetet és művészeket, többek között Picassót, illetve későbbi mesterét, Matisse-t. Bornemisza Géza: Csendélet (izomemberrel), 1910 körül. Kat. sz. 68. Bornemisza párizsi művészeti tanulmányait a Julian Akadémia után, ahol Jean-Paul Laurens és Steinlein növendéke volt, a Delécluse és a Grand-Chaumière Akadémián folytatta.

5 Ez utóbbi helyen vele egy időben többek között Perlrott Csaba Vilmos,

6 Czóbel Béla, Berény Róbert, Körmendi Frim Ervin, Hatvány Ferenc, Mikola András, Csáktornyay Zoltán, Medgyessy Ferenc, valamint Kernstok Károly dolgozott. 1903-tól kezdve Bornemisza több alkalommal is járt a francia fővárosban, 1906-ban pedig az év nagy részét is ott töltötte. Bornemisza festői működését 1907-ig „stúdiumnak" tartotta,

7 ennél a dátumnál korábbi műveit nem ismerjük. Az ebben az évben készült gyümölcscsendélete még korai zsengéjének számít.

8 Bornemisza kezdetben plein air naturalistának mutatkozott, s felfogás- és előadásmód tekintetében a nagybányai művésztelep hagyományaihoz igazodott, képei annak eredményeit, a fény-árnyékokkal való modellálást, a színek harmonikus összhangját, a formák természet ihlette szépségét mutatják. 1908-tól, a Matisse-iskola kezdetétől viszont már a francia mester szűk tanítványi köréhez tartozott. Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy erre vonatkozóan Matisse saját kezű igazolását is ismerjük: „Én, alulírott, bizonyítom, hogy Bornemisza Géza úr-aki mint tanítványom dolgozott műtermemben a múlt évben és az idén - kitűnt munkájának komolyságával és művészi tehetségével. Ennek igazolásául adom ezt a bizonyítványt. Henri Matisse, Paris, 1909. április 20. 33 Boulevard des Invalides."

9 A modem idők szele csak 1908 körül ismerhető fel alkotásain. „Aztán festek egy csendéletet, melynél hol felbontom, hol összegzem a vonalakat, színben pedig (vörös terítőn szürke fal előtt edényféle) csaknem oda jutottam ezen, hogy az egész kép a vöröseknek és zöldeknek az oppozíciójából fog állni" - írta 1908 tavaszán Réti Istvánnak.

10 Bornemisza Géza Fák a vizes fűben című műve 1908-ban szülőfalujában, Nábrádon készült, mely már jelzi a művésznek a konszolidálódott nagybányai stílustól való fokozatos elfordulását. 1909-ben ő is részt vett az Iványi Grünwald Béla vezette nagybányai „kivonulásban", két évvel később azonban több művésztársával együtt elhagyta Kecskemétet, és Budapesten telepedett le. A Kecskeméti Képtár Nemes Marcell Gyűjteményében található Bornemisza két remekműve, a Csendélet (fehér vázával) (1909, kat. sz. 67.) és a Csendélet (izomemberrel) (1910 k., kat. sz. 68.), amelyek a továbbfejlesztett fauve szemlélet mintapéldájának tekinthetők. A művész ösztönösen ráérzett a fauvizmus festőiségének lényegére, miközben saját, jól körülhatárolható, a valóság által hitelesített festői világot teremtett. Két másik, szintén az 1910 körüli korszakába tartozó alkotása egy lazább ecsetvonásokkal megfestett virágcsendéletet, illetve a nemrégiben aukción felbukkant, összefogott, dekoratív kompozíció, a Műtermi csendéletszoborralikat, sz. 71.). A csendélet középpontjában egy korallvörös, lágy körvonalakkal határolt, kontraposztban álló női torzó áll. A szobor egy hasas vázával és egy zöld burájú, kék porcelán petróleumlámpával együtt alkotja a festmény szerkezetének szilárd vázát. A csendéletek mellett a tájkép Bornemisza másik kedvelt témája, amelyet a következő három ismert munkája dokumentál: A Veresvíz utca Nagybányán (1910 k., kat. sz. 70.), a Falusi utca (Falu látképe) (1911, kat. sz. 72.) és a Falusi tájkép (1911-1912, kat. sz. 73.). Alkotásain jól